Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-01-25 / 4. szám
IV. évfolyam. Mátészalka, 1896. január 25. 4. szám. * EGYHÁZTÁRSADALMI HETILAP. A „SZATMÁRI PROTESTÁNS IRODALMI KÖR“ KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illoté minden közlemény és az előfizetési pénz is küldendő: Györtclelc (dzatmár in.) Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. Leveleket csak bérmentve fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk Előfizetési dijak: egész évre 4 írt. Félévre 2 írt. Kgyes szám ára 10 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal: hová a hirdetések és hirdetési dijak, valamint a reklamáeziók intó- zendök: Mátészalka, Weisz Zsigmond könyvnyomdája. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — Nyilttór sora 20 kr. Kincstári illeték minden egyes hirdetés vagy nyilttór beiktatásánál 30 kr. Megjelenik a lap minden szombaton. Az uj viszonyok között. Négy hónapja immár, hogy az egyházpolitikai reform-törvények életbe leptek. Kevéa idő arra, hogy végleges Ítéletet mondjunk azok értéke felett, de talán elég idő arra, hogy tájékozva legyünk azon kérdés felől: mit várhatunk mi protestánsok ezen törvényektől egyházi eleiünkre nézve? Négy hónap óta az uj törvények a mi egyházi életünket alig érintették. Éppen úgy keresztelünk, esketünk, temetünk, éppen úgy anyakönyvezünk, mint annak előtte. Nem marad gyermek keresz- teletlen, nem házaspár esketetlen, halott te me te tie ii. A felekezet nélküliség nem hódit, isteni tiszteletünk s egyházi intézményeink semmit sem vesztettek eddigi erejükből, hatásukból, sőt az úgynevezett belmisszió élénkebb lüktetést adott az egyház testszervezetébe. A kath. néppárti lapok azonban tele vannak pauaszszal, sérelemmel az uj viszonyok miatt. A házasság polgári alakját mély megvetéssel sújtják, a törvény revíziójára mindent elkövetnek. Szerfölött bántja őket, hogy a gyermekek elkeresz- telését nem folytathatják, mert ha megkeresztelik is a prot. szülők gyermekét, hiába írják be saját anyakönyvükbe, mert az állami anyakönyvvezető protestánsnak Írja be s ez a gyermek az állam törvényei szerint nem katholikus. Hínc illáé lacri- mae! Bántja őket, hogy a vallásfelekezetböli kilépés polgári hatóság előtt tör- ! ténik, a gyermekek vallása feletti szülei megegyezés szintén polgári hatóság előtt megy végbe. Bántja őket a házasság felbonthatósága, bántju a felekezetek egyenjogúsága, az uralkodó vallas elhalványulása es a j 'Vö, — mely a liberalismus terjedése s hódítása miatt fenyegeti az ultramoiitanizmust. . Pedig a katli. egyházat a maga bel- szervezetében, kultuszában^ éppen úgy nem érintik az uj törvények. Éppen úgy keresztelhetnem, eskethetnek, temethetnek, mint eddig, vezethetik az anyakönyveket, s tarthatják a házasságot felbonthatatlan szentségnek. Hogy ez utóbbi hitelvet az állam nem teszi törvénynyé s hogy anya- könyveik nem bírnak a polgári jogviszonyokra nézve állami érvénynyel — ez nem lehet sérelme az egyháznak, mert az államnak a maga állam fenségét meg kell j valósítani e különböző felekezetek és nemzetiségek különböző érdekeik felett. Hauern van egy pont, melyen sebezhető sarkán találta rgyházunkat az uj átalakulás. És ez a protestáns egyház szegénysége. A nagy javakkal dotált kath. egyház ez oldalról nem érez semmi veszélyt — de a protestáns egyház, mely ja liivek adózásából tartja fen magát, súlyos teherpróba alá vettetett az uj viszonyok között. Nagyobb, vagyonosabb egyházközségeink már megtették ez ellen a praeventiv intézkedéseket, eltörölték a stólákat, illetőleg áthárították azokat az egyházi pénztárakra. De hány kis egyházunk vau, hol ez a megváltás kivihetetlen az egyház vagyontalansága és a hívek nagy adózása miatt. Az ág. ev. egyház memoranduma — ; melyet e napokban nyújtott be a kormány- elnöknek — rámutat azon közművelődési terhekre, melyeket az ev. egyház visel iaz állam helyeit, az állam érdekében. — Szám szerint kimutatja, hogy közoktatási, tehát egyenesen állami czélokra kiad az ev. egyház 1.567,000 frtot akkor, midőn egyházi ezélokra csak 75.000 frtot fordít. Regen és sokszor mondtuk már, hogy a prot. egyházak erejét az iskolák szívják fel, mialatt maga az egyház teste sorva- doz&. A prot. ember kettős adót fizet az | állatni közművelődés czéljaira s azt tovább ■ fokozni már nem lehet, nein szabad. A 'prot. egyház tehát, midőn az államsegélyt ; felemelni kéri — tulajdonképpen a közművelődés czéljaira fordított áldozatainak légy részét kéri visszatérittetni, hogy egy- ' házi czéljait is előmozdíthassa. Az uj viszonyok között prot. egyházunk érzékeny vesztességet szenved az ■ anyakönyvek államosítása s az egyházi, ; lelkészi funkcziők kötelező voltának megszüntetése miatt. Az igazság ereje köte- lezöleg hozza magával, hogy az állam a megszüntetett javadalmazásokért kárpótlást adjon. Azok a javadalmak törvényes J dijlevelekben vannak biztosítva, azokat bármily magas állami érdekből, kárpótlás nélkül megszüntetni nem lehet, annyival T Á R C Z A. Mutatvány rA fattyú virág“ czimü s a debreczeni színház népszínmű-pályázatán dicsérettel kitüntetett népszínműből. — .4 „REFORMÁTUSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — Irta Kosa Ede. A népszínmű személyei: Belényesi, gazdag falusi paraszt Miklós fia özv. Abaházi Kondor Andrásáé Zsófi leánya Kibling Jakab jégkár becslő Piócza a „dudái sánta fiskus* Paczal Bori Skornyák adóvégrehajtó Levendula Lojzi ingyenes diuruista Vakarcs vízi molnár Epres Klári fogadott leánya Piski Berti parlagi urfi Korkotyán, Padiatka finánezok. Korpásáé, Csicsóné szóhijtó asszonyok Korpás Miska 7 éves kis fiú Gaz Mózsi korcsmaros Vad Miska községi „lulálbiró* Liszcsák börtönőr Csicsóka tiszai révész Harcsár öreg paraszt Virág Lidi, Hajnal Zsuzsi falusi leányok. Csendőrök. Muzsikus czignnyok. Lakodalmas nép. Idő jelenkor. Történik a Tiszabáton. Első felvonás. (Falusi utcza a háttérben gémes lent s a távolban a füzesek közt a Tisza folyó kanyargása látszik, rajta vizi malom. Verőfényes nyári nap.) Harmadik jelenet. Kondor Zsófi, később Belényesi Miklós. (Zsófi jön balról a háttérből, feldúlt arcz- czal, vállán szétszórt hajjal; lábujhegyen a kúthoz megj7, ott letérdel, imádkozik, majd hirtelen feláll s a kútba akar ugrani, de e pillanatban Miklós előugrik s Zsófi karját hátulról megragadja) Miklós (kétségbeesett hangon) Az Istenért! mit akarsz? Zsófi (határozottsággal) Meghalni! (sir) Miklós. Zsófi!? . . . Zsófi (szemeit dörzsölve) Hogy elveszett a szemem fénye?! ki vagy? te vagy Miklós, az én gyilkosom? . . . Miklós Jaj! Ne mond azt, megmentőd, nem gyilkosod vagyok. Zsófi (keserű hangon) Megmentóm ? (gúnyosan kaczag) Ne szidd az Istent! Légy oly jó irántam Miklós! hagyj itt s engedj engem síromba. Miklós Ugyan Zsófi! csak nem vagy talán megháborodva? mit akarsz?! . . . Zsófi Mondtam már! meg akarok halni, el akarom magam veszteni, el akarok enyészni mint a buborék, mivel megölted a szivemet, eltemetted boldogságomat. Kérve-kérlek (letérdel) téged, bocsáss engem utamon, melyen elindultam és ha engedsz menni, áldjon meg az Isten, ha utamba állasz, átkozzon meg a Teremtő. Miklós (felemeli Zsófit) Állj fel! Isién előtt térdepelj csak — ne nyomorult földi ember előtt. Zsófi (keserűen) Jöl mondod, ne ilyen nyomorult ember előtt mint te vagy. Miklós Zsófi! ne vádolj, ne kárhoztass engem, nem vagyok én neked ellenséged. Jobb akaród vagyok mint az egész falu, jobb akaród vagyok minden atyádfiánál. Atyádfiái tettek téged boldogtalanná, nem én és n.igyralatö anyád. Anyád 8 atyádfiai hitették el veled, hogy én szeretlek; ők késztettek fel, hogy vesd magad utánam, hogy járj kedvemben, anyád csalogatott, édesgetett házatokhoz s „bejáró“ asszonyával egyre szőtök a hálót részemre ; én, tanúm rá az Isten, hogy soha nem hitegettelek, soha nem biztattalak, soha még csak meg sem öleltelek, sőt mikor észrevettem, hogy annyira bomlasz utánam1 miszerint még éjfélkor is az utczán utánam leskelődtél, én attól kezdve mindig kerültelek, házatok küszöbét többé át nem léptein, mivel nagyon sajnáltalak! Én Zsófi nem akarlak téged boldogtalanná tenni az által, hogy7 elvegyelek, mivel áz én szivem régen a
