Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-09-03 / 34. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

2

szemei előtt s az ideál, a klassaczitás iránt alig bir érzékkel. Irodalom, művészet az anyag szolgálatában áll, a költők újságírókká lesznek, a színház orpheummá változik, maga a parlament terme czirkuszi élveket nyújt . . . Ilyen korban az iskolák is alá- vetvék a modern elveknek s alkalmazkodnak a kor szelleméhez. Ilyen kor csak gyáva nvulakat szülhet párduczok helyett, s e korban törpéket nevelnek az iskolák.

Gimnáziumaink tanrendszere évek sora óta csupa kapkodás, experaimentatió. A tanrendszer uralkodó elve az *„ex toto nihil.“ Nem vagyunk tisztában a gimnázium valódi czéljával. Megterheltük tanrendszerét a természettudományok s a mathezis nagy tömegével. Igaz, hogy a természettudományok óriási haladást tettek az utóbbi években, s nekünk azokról még fogalmunk sem lehetett a régi gimnáziumban, de szerintünk a természettudomány mélyére hatolni nem a gimnázium feladata, valamint a mathezist is csak mint képző eszközt tekintjük a gimnáziumban s nem mint czélt, hanem mint eszközt. A gimnáziumi tanárok a tantárgyakat előadják, mint főiskolákban s egyetemeken szokták, gyorsan haladnak, futnak a tananyagon keresztül, mert el kell végezniök a kiszabottakat, a fiukat ritkán, egy harmadban csak egyszer kérdezhetik ki, ismétlésekre alig jut idő stb. Mind olyan bajok, miket a modern tanrendszer rovására kell Írnunk. Szorgalmas és ügyes tanár, tehetséges tanítványával talán megfelelhet a mai kivánalmaknak, de az „előadó“ tanár s a hanyag tanuló kezei közt porba esik az eredmény.

Hát aztán ha még azt látjuk, hogy a megdrágult városi életmódhoz képest a tanárok nincsenek kellőleg fizetve, ha még hozzá vesszük, hogy a tanulmányait bevégzett ifjú ember alig kap valami állást s egy része holtig nyomorog vagy tengő- dik tudománya után - bizony azt kell mondanunk, hogy modern iskoláinknak több az árnyéka, mint a fénye.

Ebből a khaoszból ki kell valahára szabadítani gimnáziumainkat. Szabadítsák ki az arra hivatott okosok.

—y

Francziaország. A jövő évtől kezdve a franczia rom. kath. egyházközségek számadásai állami felelőség alá vétetnek. Meg akar győződni a kormány, hogy hova s mi czélra fordítják az államsegélyt.

Olaszország. A Vera Róma szerkesztőjét 25 napi fogságra ítélte a törvényszék egy kormánysértő ezikkért.

Nálunk a kath. sajtó bezzeg féktelenül támadja meg a kományt — és mégis panaszkodik a liberalizmus ellen.

SVáj CZ. A berni béke-kongresszuson élénken tái'- gyalták a nemzetiségi kérdéseket, főleg a lengyel és román kérdést. Mintha rá akart volna mutatni a kongresszus Európa nyúlt sebeire, melyek folytonosan lázba tartják a népeket. A román kérdés azonban hidegen hagyta a kongresszus tagjait, kik inkább azt hangoztatták, hogy a testvériséget ápolni kell a különböző nép fajok között.

Lelkészfelavatási ünnepély Debreczenben.

Az egyházkerületi gyűlés utolsó napjaihoz csatlakozott most a lelkészavatási ünnep is, melyet részint azon körülmény, hogy öt év óta nem tartatott, részint a felavatandók nagy száma, az uj püspök szolgálata még sokáig emlékezetessé tesznek egyházkerületünk életében.

Amaz ifjú seregben, mely csaknem 100-ra nőve ott állott az oltár körül és letette az esküt a magyar protestáns egyház alkotmányára, a krisztus ígéretének teljesedését láttuk, hogy az ő ezen magyar református egyházán a poklok kapui sem vehetnek diadalmat.

Az ünnepély aug. 26-án vette kezdetét, midőn Szügyi Dániel dévaványi lelkész az avatandók részéről főtiszteletii püspök urat az ifjú pásztorokkal együtt felkereste és üdvözölte; a készületeken, melyekhez az éneket Kolumbán Áron kötegyáni lelkész vezette és az ismerkedéseken, a hol régibb, újabb ismerősök, barátok és egyházi vezérférfiak megjelentek,

Maga a szertartás 27-én a nagvtempmba folyt le. Az egyházkerületi gyűlésből jöttek ide a püspök és esperes urak, gondnokok, küldöttek, a felavatandók nagy serege teljes papi díszben. A templom minden zugát előkelő és áhitatos közönség foglalta el, kik közt ott láttuk a város kitűnőségeit és a más felekezetek képviselőit is. Midőn a menet az éjszaki kapun a íotisztelctü püspök úrral élén a templomba beért: megzendült az orgona és a „Jövel szentlélek“ dallama hangzott fel a teljes gyülekezet ajakán. Majd Sass Béla theologiai tanár lépett fel a szószékbe és egy nagyszabású beszédet tartott Apóst. csel. XVII. rész 16—23. vers alapján A beszéd tárgya a keresztyén vallás összeütközése volt a régi és az újkori világnézettel. A philosophia mélysége, dús kincsei, az evangyélium meleg apológiája a kifejezéseiben és szavaiban szokatlan és hosszú beszédet elsőrangú érdeklődés tárgyává tették.

Most a főiskolai kar énekelt és ez alatt az ifjú lelkészek felállottak négy sorban az ur asztala körül. Az ősz püspök az esperesi kar kíséretében felállott székéről és egy apostoli beszéd kíséretében felhívta az avatandókat az esküre.

Tóth Sámuel főjegyző olvasta előttök annak szövegét, melyben megesküdtek, hogy az evangye- liumot, a vallás szabad alkotmányát tartják és védik mind a sírig.

Erre letérdeltek soronként és az esperesek kezüket, rajok vetették. Az ősz püspök imádkozott és a szentlélek ereje rajok árasztása, az apostoli szokás szerint példáztatott.

Az áldás után és az áldás előtt az ifjú lelkészek szépen énekeltek. Elébb a 44 dicséret 1. 2. 4 és 5 verseit, utóbb' a szentháromság felséges énekeit a 76 dicséretet. Közbe a kézfogás alatt a főiskolai énekkar éneke hangzott.

Püspöki beszéd és áldás fejezte be a templomi ünnepet, mely felvonulásaiban, térdeplésével, az apostoli kézfejrevetés ritka szertartásával szokatlan felemelő, fárasztó és magasztos volt egy és ugyanazon pillanatban.