Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-08-27 / 33. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA zetne bennünket, hogy mint a nazarénusok eltiltanánk a fegyverfogástól magunkat a haza védelmében. A legújabb korban, midőn arról volt szó, hogy a protestáns püspökök a felsöházba meghivassanak, egyházhatóságaink, kerületi közgyűléseink kereken kimondták, hogy „a vallásegyenlőség alapján szükségesnek tartják a protestáns vallás arányszerinti képesítését az országgyűlésen s e jogot protestáns egyházkormányzati elveinkkel összhangzólag nemcsak püspökeinkre, hanem főgondnokainkra is kitérj esztendőnek véleményezik.“ Püspökeink, főgondnokaink tehát egyenesen a ref. egyetemes egyház óhajára lettek főrendiházi tagok. S most ugyancsak furcsán venné ki magát, ha a református püspökök arra akarnák inteni a lelkészeket, hogy a képviselő- választásokba be ne toljanak s a kik azokba részt vesznek, esperesi megrovás alá esnek. Kezdhette volna e megrovást a t. esperes ur annak idejében a két Révészen, kik nagyon is élénken resztvettek a polgári élet mozgalmaiban. 1861- ben Révész Imrét vállainkon hordoztuk meg a nagytemplom-téren, mint Debreczen város egyik képviselőjét. — Hazafias szónoklatán lelkesültünk mint tanuló ifjak. — Révész Bálint 1872-ben a debreczeni városháza nagytermében, a zöld asztalra állva oly gyújtó szónoklatot mondott, hogy fejünkön minden hajszál felemeledett bátor, lelkes szavaira. Százak és ezrek tudják, hogy a két Révész mily hatalmas tényezője volt a politikai életnek Debreczenben. —- Könyves Tóth Mihály 1848-iki hazafias szónoklataiért Olmützben szenvedett várfogságot. Kiss Áron püspökünk, mint a csengeri kerület képviselőjelöltje, mint Szatmármegve tábla- birája, bizottsági tagja, nem egyszer szónokolt a megyeházában s a községekben, mint lelkes hazafi. | 8 ti nagyok, ti dicsőült szellemek! kiknek lábainál tanultunk mi egykor lelkesedni a hazáért — ti rosszul fogjátok fel a lelkészi hivatást, mert a lelkésznek nem szabad, nem illik lelkészi tekinI télvét bevinni a politikai élet mozgalmaiba, a református lelkész megrovásra méltó cselekedetet követ el, ha részt vesz az országos pártok hazafias mérkőzésében! Ha „politikai kiubboknak adják oda neveiket“ — mert hiszen a függetlenségi párt nem egyéb, mint „politikai klub,“ melyhez tartozni református lelkésznek nem illik. A mi véleményünk pedig e tárgyban az, hogy a lelkész épen úgy polgára a hazának, mint bárki más e haza földén. Polgári jogai, kötelességei vannak, polgári jogait elvenni, azok gyakorlásában megakadályozni mindenki más teheti inkább, csak protestáns egyház nem, mely a lelkiismereti s egyéni szabadság bölcsője, dajkája volt minden időben. S ha a lelkész, mint polgár jogainak gyakorlása, vagy kötelességeinek teljesitése közben a törvény és társadalmi rend korlátáit áthágja -— ott van a polgári bíróság, mely hivatva van ítélni felette, s ha egyszer a polgári bíróság büntetésre méltó cselekedetet talált benne: ott és csak akkor ítélhet felette egyházi bírósága. Addig pedig csak a túlhajtott hierarchia róvliatja meg a lelkészt polgári cselekedeteiért. Emberkedjünk uraim! hiszen szabad hazának szabad polgárai vagyunk talán. Elég szomorú dolog, hogy sok magyar ember derekából kiszedték már a csontot, ne szedjék ki legalább a református papokéból. „Hajlik ide, hajlik oda“ ma sok derék. A mienk „törik, de nem hajlik.“ —y— Olaszország. Több római demokrata egyesület megbízottai gyűlést tartottak s elfogadtak egy határozati javaslatot, mely felhívja a népet, hog}- kezdje meg az akcziót a garanezia törvény eltörlése iránt. Egy római liberális hírlap arra liivja fel a pápát, hogy hagyja el önkéntes rabságát, jelenjék meg Róma utczáin, látni fogja, hogy a nép mily tisztelet- ! tel fogja környékezni. — Mire egy klerikális hírlap _____TÁ K G 1 R:_ A MI ZÁSZLÓNK.*) A mi zászlónk lengjen magasan, Szabad szellő játszók vele ; A harczi sip, a kürt ha harsan: Legyen vitézségünk jele. Legyen jele lelkesedésnek . . Felavatva imé az égnek Mig harcztüz lesz a magyarban Lelkesítsen csendben, viharban. Szent jelvény ez! — dicső csatákon . Ez volt vezérlő csillagunk . . . Nem képzelődés és nem álom Európa hallá szavunk . . . *) Szavalta a mátészalkai választó kerület függetlenségi és 48-as pártjának Mátészalkán f. évi aug. 21-én tartott zászlőavatási ünnepélye alkalmával Kubinyi Bertalan, a „Nagy-Károlyi Független Hírlap* felelős szerkesztője. Szerk. Meghóditánk a félvilágot . . . A honvéd földről égbe hágott, Szent tüzbe, lázba jőve tőle Menny, föld visszhangzó: „Előre!“ . . . Szent jelvény ez! — s miként az Isten Szennyet nem tűr soha magán; Kell, hog3’ ez ma is lelkesiten S vezessen át csaták zaján, Kell, hogy tartson ez minket össze . . . Hogy viszály közt vér ne förössze Testvéri vér kardunk s aczélunk Testvériség lévén a czélunk ! Igen! — testvériség, szabadság Egyenlőség fenn és alant; Mert mig bilincs csörg s tart a rabság Némán hallgat a hárfa s lant. Nem hangzik sehol dal, nem ének . . . S szemeinkben könnyek lennének, Borulva fájó, néma gyászba Hegedünk függesztjük fűzfára.
