Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-08-13 / 31. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA tudván tudjuk, hogy ez a munkás józan világ neveti azokat a butaságokat, a miknek alapelve az egyedül idvezitő, egyedül szent és csalhatatlan dogma istentelen emberi találmánya; mi tudjuk, érezzük, hogy ott az egy igazság abban az egyszerű, mégis titokzatos mélységű evangyeliomban, a mit ma se ért senki, mert ellene mond logikánk, üzleti számtanunk, filozófiánk, pedig látván látjuk, hogy csak az az igazság, a mi azzal összevág, mert ma sem vagyunk tovább vele szemben Pilátusnál, a ki azt mondta, hogy „mi az igazság“ s egész filozófiául, ez a tövétől hegyéig pogány filozófia összes irómásaival ma is ebből az egy kérdésből áll, hogy mi az igazság, de feleletet adni nem tud, nem is fog tudni adni rá, mig minden históriai alapját elhagyva át nem változik az evangyélium filozófiájává s azt nem magyarázza, hogy miért és miként 'egy a boldogság és az igazság és a Szépség a szeretettel a végtelen határt, tagadást nem ismerő, az ártatlanság legtisztább érzetében a megölő ellensége, gyilkosa lábaihoz omló, annak a lába porát csókoló szeretettel, a mely tudván tudja, hogy az ő életét ki fogja holnap eladni 30 ezüst pénzért s bu- csuzásául annak a lábát mossa, mikor magát Istennek tudja, mosta alázatosság jeléül, mosta a könyei- vel, annak a bűnéért sirott könyeivel, s a világ máig való összes ismert rendje, sorakozása, szerkezése ellenére azt mondja, hogy a ki kőztetek első, az legyen köztetek utolsó, hogy a ki kéri dolmányodat, add oda neki az ingedet is; a ki arczul vág jobb orczádon, tartsd neki a bal orczádat: üsse, hadd sirjon benned a bűnös test a fájdalomtól, a pogány-kevély lélek a a gyalázattól, akkor igazulsz; add mindened a szegényeknek, légy magad a legszegényebb, hagyd el apádat, anyádat ha nem követnek, úgy kövess engem ; keresd ki az első Isten előtt, első az együgyü gyermek, hol a király, hol a bölcs? hogy az Isten büntet hetediziglen, de ő neki a bűnös tévedt bárány, a kiért egyért ott hagyja hivőinek egész nyáját, de te meg ember ne Ítélj, hogy ne Ítéltessél, mert ő irgalmasságot kíván és nem áldozatot. Egy külön felséges, valóban mennyei világ ez, de a mi világunk rendjét, szerkezetét elutasító, kitagadó világ ez, pedig meg e mi világunknak is van logikája, törvényszerűsége, nemzetgazdaságunk, statisztikánk okával tanítja, hogy tökéletes mathematikai rendje, hát ez nem logika, nem törvény, nem mathezis, hát „mi az igazság“ ? „Szóllaljatok meg, de Istenetekre, ide a jézusi mondásokra néző lélekkel szóllaljatok meg igazán ti egyedül idvezitő, csalhatatlan hitü, hát igy szentsé- ges elméjű férfiak: értitek ti ezt, hogy a mi logika, nem logika, a mi társadalmunk megirott, rendelkező törvénye, meg meg nem Írott, csak a tömeg nyomorában jajongó és a nagy urak dorbézolásában kurjongató természeti törvénye az nem törvény, hogy tudományunk mathesissé válott szabatossága nem szabatosság, a 2-szer 2 nem négy, van más erő, hogy az a tényező a minek ereje 4-el fejeződik ki 0 vagy oo ? hogy hát a mathesis nem mathesis, hogy a 2-|-2nem 4, — értitek ti, hogy mind azt ennek a földi világnak rendelték, hogy azt úgy kell követni s hogy a ki azokat egészen nem hiszi, az nem idvezül, az té- velyeg, az bűnhődik, szóllalj meg erre ember, a ki primás-nak, elsőnek nevezed magadat és magyarázd meg hát nekünk, az élelmünk megkeresése után megmaradó még egy kis szent-szabadságu időnkkel, erőnkkel, értékünkkel, értelmünkkel, — bizony bizony mondom az igazságot kereső lelkű embereknek, hogy „mi az igazság“ ezekben, de ne „Dr.“ utján, mert meg van mondva, hogy ne hivassátok ti magatokat se Doktoroknak, se Mestereknek, hát az ilyen „Dr.“ jegyű emberek nem Hozzád valók, hanem egyenesen, egyszerűen, mag-szóval és mi megyünk utánad, ha igaz a beszéded s az lesz előttünk igaz vallás. Azonban, ha annyit tudsz, a mennyi eddig vallás-tételetek, abból ne kezd el Első Pap úr. Kezdje nekünk, a munkás világ örökké élni akaró egyszerű embereinek a szót, a ki hozzánk szólni akar onnan, hogy egyedül idvezitő, csalhatatlan szent egy lehet csak, egy is van csak: az evangyéliom. A többi, a ki ember létére magának ezt követeli, vagy csal, vagy csalódik. Azt az evangyéliumot emberi elme, gyermek-lélekkel is érti, azzal érti legjobban. De egészben, hogy fel fogja, hogy azt egy igével is tóldja, vagy csonkítsa, arra nem való emberi elme, a ki azt akarja, az ismét vagy csal, vagy csalódik. Annak a magyarázatához pedig csak egynek, az egyetlen földi felségnek, az egész emberiségnek van joga, tehát senkinek a magyarázata nem követelhet elsőséget az egyszerű, általános emberi felfogás felett. Annak az egyes részeit az emberiség egyes részei másképen fogják fel. Itt „mi az igazság.“ Úgy látszik ember előtt: a kinek a felfogása módjában magában legtöbb van magából az evangyéliom törvényeiből, a melyik legtürelmesebb, legalázatosabb a melyik legmélyebb szeretettel van eltelve a többi felekezet iránt, talán tán azé az igazság, — de valósággal kié, azt Istenünk tudja ma, meg fogja tudni majd az egy akolban egy pásztor alatt élő emberiség. Ez ahoz az egyszerű értelmű, de egészben mégis mélységes evangyeliomhoz, meg mi hozzánk egyszerű értelmű, de egészben mégis mélységes lelkű emberekhez való beszéd: ezt mi értjük és igazoljuk. Mert mindnyájunknak az értelme felett való, uralkodó emberi értelmet el nem ismerünk. A kit mi legjobban szeretünk, de soha meg nem szolgálunk, a- a lángelme legalázatosabb mi hozzánk. Azt a parancsolkodó uralkodó dogmás egyházat neveti, azután semmibe se veszi a munka után élő világ. .A középkorban volt ideje az egész világnak a reformáczióban való gondolkozásra. Lesz ma is a haladott népeknek. Nem lesz nekünk. A mit ront ez a kevély és hazug beszéd a mi népünk hitén, az a romlásunk elég nekünk vég romlásul itt a mi fajunk helyhezetében. Van ennek az országnak felvilágosult értelemmel, igaz hitből, tudományból vallásos népe, a református magyarság. Hanem az az idegen világból áramló erkölcstelenség, liberális hitetlenség mindig jobban jobban rontja azt. Pedig nincs egy lélek veszteni valónk. Mert az a Rómából parancsolt vallás nem az időé, nem a jövendőé, az a múlté, annak a kebelében szüték erővel, szinte számítással a hitet. Ha visz- sza nem hozzák a reversalis-csikarás szabadságát, ők „fogd el, vedd el“ keresztelnek nyakrafőre és nem adnak anyakönyvi kivonatot, mert az az övék a római fejedelem parancsolatja szerint, az ország törvénye ellen. Ez maga kiöli minden józan hívéből a vallása szerelmét. Uraink és okosaink szervezzetek bennünket, szervezzétek református egyházunkat és annak tagozatait zsinati folyamodványunk szerint egységre, erőre, itt az utolsó óra. Ezek közt a bomlott viszonyok közt egységes, erős szervezetünkkel mienk lesz elébb utóbb, de hamar, ennek az országnak minden józan elméjű s igaz lelkű, hitben, vallásban élni vágyó családja, de a nélkül e szét mállott, elhagyott, koldus egyházakkal — a 10-dik évre következő zsinatig el kell pusztulnunk : meg is érdemeljük. A nagy-károlyi ref. egyházmegye közgyűlése. — Máté-Szalka aug. 9. — Kezdődött a közgyűlés d. e. 9 órakor a ref. templomban, az egyházmegyei énekkar összhangza- tos énekével, s utána esperes ur buzgó imájával. A gyűlés első tárgya volt b. e. Révész Bálint püspökünk emlékezetének hálás megörökítése az egyházmegye jegyzőkönyvének első lapján, melyet eSpe- resi előterjesztésre egyhangúlag elfogadtak. Második
