Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-07-30 / 29. szám

Szatmár, 1892. julius 30.

29. szám.

II. évfolyam.

REFORMÁTUSOK LAPJA.

. EGYHAZTARSADALMI HETILAP.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

i

SZERKESZTŐSÉG:

hová a lap szellemi részét illető minden küldemény és az előfizetési pénz is küldendő:

Györgytelek, Szatmármegye,

valamint az esetleges l’eklamácziók is intézenduk.

ELŐFIZETÉSI ÁR :

Egy évre.........................................4 írt.

Fél évre . . . ..........................2 frt.

Bérme

ntetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok vissza nem adatnak. — Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk.— Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — Egyes szám ára 10 kr.

7(M'

EJX

A „Szatmári protestáns irodalmi kör“ és a „Reformátusok Lapja “

Huzamosabb távollétem miatt nem vehettem részt prot. irodalmi körünk előzetes értekezletén, nem fejthettem ki e tárgyban nézeteimet, lapunkban sem akartam az alakulandó körről addig szólam, mig az alakuláson át nem estünk. Most azonban itt az ideje, hogy tisztába jöjjünk egy kérdéssel, mely legközvetlenebbül a „Ref. Lapjá“-t érdekli. Augusztus 8-án megtartjuk irodalmi körünk alakuló gyűlését. Kötelességemnek tartom tehát e helyen tájékozásul elmondani a következőket.

A Szatmári prot. irodalmi kör eszméjét magán körökben s privát levelezésekben pár hónap óta tárgyaljuk. Alig hittem s reményleni alig mertem azt a lelkesedést, melvivel az eszmét a szatmári főgimnázium tanárkara, s egyházmegyénk vezérférfiai felkarolták. Ezzel a lelkesedéssel — bátran merem mondani — hegyeket fogunk kimozdítani helyök- ből! A kör tervezetét én akként gondoltam, hogy irodalmi körünk kiterjed a szatmári három egyházmegyére. Székhely: Szatmár. Mindhárom egyház megye egy-egy szakosztályt képez. Szatmár, Nagy- Károly, Nagy-Bánya központtal. A szakosztályok külön működnek s felölelik a lelkészi értekezletek körébe eső összes tárgyakat, — a vidéki kissebb városokban, mint Máté-Szalka, Csenger, Szinér-Váralj a, Erdőd stb. sor szerint üléseket tartanak, ott az egyháztársadalmi tevékenységet fejlesztik, a prot. öntudatot erősitik. Felolvasások, népies iratkák, pár krajczáros apró füzetkék által református népünket az egyházhoz szorosabban fűzik s erősebben kapcsolják. Szóval az egész vármegyében egy erős református közszellemet teremtenek.

Az irodalmi kör évenkint közgyűlést tart, és pedig sor szerint Szatmár, Nagy-Károly, Nagy- Bánya városokban. Az igazgató választmány azonban a központban székel s onnan igazgazgatja a társulatot. A kör nem pusztán irodalmi utón működik, hanem egyháztársadalmi téren is kifejti erejét. Oda hat, hogy a másik két egyházmegye területén is állíttassanak református leányevelő intézetek. Szárnyai alá veszi az óvodákat, gvermekmen- helyeket, gondjai közzé sorozza a népkönyvtárakat, s általában a magyar nemzeti és református szellemű nevelést, támogatja a tanítói értekezleteket s

a kiválóbb jeles tanítókat anyagi és társadalmi juta- , lomban, elismerésben részesíti.

Hogy mindezen nagy feladatok bizonyos meg- ' állapított terv szerint s egyöntetűen kezeltessenek — e czélból szüksége van a körnek egy orgánumra, egy hetilapra, mely ezen érdeknek szolgáljon.

Itt jön aztán az a kérdés, mely a „Ref. Lapjáét közelebbről érdekli. En kezdetben azt mondtam, hogy ha irodalmi körünk megalakul, szívesen átadom „Ref. Lapjá“-t a kör orgánumául. Szervezzünk egy szerkesztő bizottságot Szatmáron, válasszuk meg a szerkesztőt s munkatársakat. A „R. L.“ nem dicsekedhetik az előfizetők nagy számával, de gyökérszálai beágaznak már az egész ország társadalmába s ez némi előny egy hírlapnál. Aztán ha szatmári három egyházmegye s Szatmár város I társadalma támogatni fogja, kinőheti magát s gyor- ! san megerősödhetik annvira, Iiost irodalmi körünk j nem fog szégyent vallani.

Hanem valahogy félre ne értse irodalmi körünk ez ajánlatot. Egyáltalán nem áll érdekemben feltolni ez igénytelen lapocskát hivatalos lappá, sem magamtól eltolni nem akarom ezt a másféléves hű barátomat . . . tettem ez ajánlatot pusztán azon czélból, hogy irodalmi körünk a kezdet kezdetén fenn ne akadjon a sajtó-organum miatt. Elfogad- tatik-e ezen ajánlatom, avagy nem — én mindkét esetben teljesen nyugodt maradok azon tudatban, hogy kötelességemet teljesítettem.

Szükségesnek látom ezt itt e helyen elmondani, mivel az alakuló gyűlésig már már szóbelileg el nem mondhatom s mivel hazajövetelem alkalmával úgy értesültem, hogy az írod. kör egy politikai s szépirodalmi lapot akarna inkább alapítani, a szatmári „Heti Szemle“ mintájára.

Nem kevéssé zseniroz ez a kérdés épen en- gemet, ki a fenti ajánlatot tettem kezdetben s talán illőbb volna hallgatnom és bevárnom a fejleményeket. Azonban a magán érzékenységnél előbbre helyezem a közügy szolgálatát, midőn kijelentem, hogy részemről sem politikai, sem szépirodalmi tartalomnak nem óhajtom azt a lapot, melyet körünk alapit. Yan politikai és szépirodalmi lapunk elég. Yidéken nincs is hozzá elég erőnk. De nem is lehet czélunk e két irányban működni. Maga a „Prot. irodalmi kör“ elnevezése már kijelöli működésűnk irányát. Ha a kör orgánumának helyes irányt aka-