Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-07-23 / 28. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA Szigeten 38 ifjú állott szóbelire, ezek közül jelesen érett 1, jól 5, érett 21, visszautasittatott két hóra 7, egy évre 3, végleg elbukott 1. Kecskeméten 36 je­lentkezett, közülök egysem érett jelesen, jól érett 8, érett 25, visszavettetett két hóra 2, ismétlésre uta- sittatott egy tanuló. Érdekes, hogy itt két oláh leány is volt a jelentkezők között, egyikét azonban nem bocsátották szóbelire sem. Hogy a másik átuszott-e, nem közli a fáma. Pápán szóbelire 22 növendék je­lentkezett ; közülök jelesen érett 1, jól 5, érett 14, kettő egy tantárgyból szeptemberben javithat. Úgy látszik, hogy Szigeten, a hol legtöbb elesett, és Kecs­keméten, a hol jelesül egy sem érett volt a censura legszigorúbb, vagy a discipulusok valának leggyen­gébb készületüek ? — A tanári állomásokra egymást érik a pályá­zatok. így közelebb is Kisújszállás két rendes -állásra 900—900 frt fizetéssel. Mezőtúr egy 8-ik rendes ál­lásra 1000 frt díjazással hirdet pályázatot. Amoda julius hó 21-ig, emide aug. 1-ig nyújtandók be a „szabályszerű kérvények. Mindkét állomás elfoglalandó szept. 1-én.-- Az állami iskoláknál tanárhiányról panaszkod­nak, a mi vidékünkön meg néptanító hiányról. Azt megfoghatni, miért hogy nálunk nincs bőség néptaní­tókban? 150— 200 , írtig levő béres fizetés bizony nem csinálhat bőséget. Hanem hogy az állami iskoláknál! Különfélék. A szatmári prot. irodalmi kor alakuló gyű­lése augusztus 8-án a délutáni órákban le end Szat- máron, a ref főgimnázium egyik termében, s erre ez utón is meghívjuk az érdeklődőket. A szervezőbizottság. — T- olvasóinkhoz. Midőn lapunk jelen szá­mát a múlt félévi összes előfizetőinknek megküld­jük — egyszersmind kijelentjük, hogy a kik az előfizetést meg nem újítják, vagy kötelező meg­rendelést nem tesznek — azoknak több számot a lapból nem küldünk. Az eddigi számokat a szer­kesztő távolléte miatt megküldtük az összes régi előfizetőknek, több számmal azonban nem alkalmat­lankodunk. Szatmárit, 1892. évi julius hó 20-án. A kiadóhivatal. — A tiszántúli egyházkerület: közgyűlés augusz­tus hó 23-ik s következő napjain lesz Debreczenben. Előzőleg lelkészképességi vizsgája lesz azoknak a lelkész­jelölteknek, kik a hittanszaki tanfolyamot az 1890/1 iskolai év előtt végezték be. A második lelkészkópes- ségi vizsgálat aug. 21-én veszi kezdetét, még az nap a gyakorlati szónoklat is megtartatik. Az első vizs­gázók aug. 21-ikén d. e. egyházbeszédet Írnak a majd kiadandó vezér igéről; délután pedig theol. értekezést. A második vizsgázók odahaza készítenek egyházi beszédet a Csel. XX. 24 verséről: „Semmivel nem gondolok, az én életem is nékem nem drága.“ stb., és káté magyarázatot a IX. űrnapjára eső 26-ik kérdés­ről. Aug. 20-án már jelentkezniük kell a vizsgázóknak a püspöki hivatalban. Aug. 22-én tanügyi bizottsági gyűlés lesz ; 27-én, a rendes gyűlés végeztével pedig lelkész avatás, melyre az illetőknek előző nap d. e. 9 órakor kell jelentkezniök, magukkal vivén lelkész­képességi mindkét bizonyítványukat, esperesi ajánló levelüket, nemkülönben a 2-ik lelkészképességi vizsgára készített egyházi beszédjöket. — A szatmári ev. ref. egyházmegye rendes gyű­lése augusztus 8-án lesz. E gyűlés főbb tárgyai lesz­nek: esperesi jelentés elintézést nyert ügyekről, — folyó ügyek, •— egyházmegyei képviselő s lelkész­jelölő bizottsági tag választása, — egyházmegyei számoltató szék újból alkotása, — tisztikarra beadott szavazatok felbontása, — népiskolai tanügyi bizottság kiegészítése, — szavazás elrendelése zsinati rendes és pótképviselőre stb. — Turgonyi Lajos mezőtúri református lelkész­társunkat nagy bánat sújtotta le ; egyetlen fia Elemér, második éves joghallgató, egyszersmind az országos szinészeti gyakorló iskola egyik jeles növendéke, f. hó 16-án öngyilkos lett. — Hogy mi vitte a végze­tes tettre, nem tudni. Elég az apának azt tudnia, hogy többé nincs fia. Bizony sírva mehet utána a kopor­sóba. A vigasztalás forrása kiapadhatatlan, merítsen belőle ő is, hogy lelke a bánatnak súlya alatt össze ne törjön. — Meghalt az ország Csanády bá­csija is. Ritka jó lelkű, becsületes, hazáját rajongásig szerető ember volt, egyike az egykor hires „Hót ma­gyarénak. A Bocskyval való atyafiságra sokat adott a jó öreg, de nem is tagadta meg vérét halálig. A nagy-kereki-i Bocsaky-kastély övé volt, mig el nem pazarolván hazafias czélokra szép domíniumát, a kas­tély is idegen készre birt s ő, a volt tulajdonos, egy idő óta már csak az ős Bocskay-kastélylyal szemben levő zsellér házacskában lakott. Ennyi maradt szá­mára a földiekből. De megmaradt lelke szakadásig szívós hajthatlansága, önzetlen tiszta jelleme. Egy­kor valamikor egyházmegyéjének is volt godnoka, s mint ilyen, lelkesen közdött Tisza Kálmán oldala mel­lett a patens ellen. Hirtelen jött halála ; még 16-án az országházban volt s 19-én már, kiterítették Nagy-ke- rekiben. Nyugodjék békével. Álmodjék zavartalanul [ lelke egyetlenegy eszményképéről: a független Magyar­országról. — Értesítés. Némi szégyenkezéssel hozom a nagy | közönség tudomására, hogy néhai Révész Bálint ki­adandó müveinek első kötetével, tőlem nem függő, név. nyomdai technikai akadályok miatt nem tudtam az Ígért időre, f. hó 1-re elkészülni. Nehány iv már ki van nyomva s most már remélem, hogy az akadály elhárul s a mü ezen hónapban mindenesetre az előfizetők kezében lesz. Debreczen, 1892. julius 1. Csiky Lajos. — Samassa érseket a király 25 éves jubileuma alkalmából kőztudomás szerint a Szent István-rend nagy keresztjével tüntették ki. Az érsek nem volt : itthon a jubileumon. Mikor hazajött s Eger városa I ünnepélyesen fogadta, állítólag e szavakra fakadt: „Mikor az egyházért, királyért és hazáért egészségem feláldozásával, életem koczkáztatásával utaztam, fá­radtam, azt hitték, magas bronz és kitüntetések után nyargalok. Mikor a legnagyobb sérelmek után hall­gatva visszavonultam, azt hitték haragszom és bosz- szura gondolok. És mikor — mintha semmi se történt volna — ismét visszatértem a közmunkához, azt hit­ték, újból keg3',eket vadászok. És ők bocsátottak meg nekem. És mikor meghallották, hogy diszhintóm ké­szül (t. i. a jubileumra), kötelességüknek érezték, hogy előre kifizessenek. És keresztül vitték a legnagyobb kitüntetést nekem, a kit agyon rágalmaztalak, a ki­vel vesszőt futtattak, a kit oda hívtak, a hova nem törekedtem és a kit eldobtak onnan, a hova ők hív­tak engem. Ha semmit sem adtak volna, ón hódoltam volna legmélyebben ott, a hol mindenki hódolt. De ők kétségbe vonták hódolatom tisztaságát s onnan is elűztek. Ez a kitüntetés éppen most, ez a porig alá­zott. Ezt nem érdemeltem.“ Ritka önérzetes hang, pláne kath. főpap ajkai­ról, egyáltalán nem vagyunk hozzászokva az ilyes hanghoz. Eger érseke, úgy látszik, még mindig szi­lárd gerinczü férfiú, ott hajlik csak, a hol ö neki tetszik. — Pankotai lelkész, Kosa Károly pályázatra hívja föl Timotheusainkat, maga mellé káplántanitóságra. Fizetést ad havonta 20 frt s ágynemű, mosás és vilá­gításon kívül teljes ellátást. Az állomás szeptember hó elsején elfoglalandó.

Next

/
Thumbnails
Contents