Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-07-09 / 26. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 elkeresztelés, a mely ma bűn, holnap már erény számba megy . . . Ideje lenne már, hogy saját szemünkkel lássunk, saját agyunkkal gondolkozzunk .., hogy az állam egy felekezetet minden szükségleteiben dúsan ellásson, a másiktól csak több-több szolgálatot követeljen s vagy egészen magára hagyja, vagy csak alamizsnaszerüleg segélyezze s azt is ön- kormányzata árán, az se a felekezet önérzetével, se az állam méltóságával, se az igazság és méltányossággal össze nem fér. Negyedfél millió protestáns, az állam lakosságának majd egy negyedrésze, a magyar nemzetiség magköve, önlealacsonyitás nélkül alamizsnát nem fogadhat el. Több mint három század áll mellettünk tanúságul, hogy mi mint vallásfelekezet az államnak majdnem erőnket haladó szolgálatot teljesítettünk, kulturális feladatának egy nagy részét mi végezzük, mint polgárok egyenlő terhet viselünk az állam legdusabban adományozott felekezet tagjaival, nekünk tehát aránylagos javadalmaztatáshoz kell igényünknek lenni.“ A „Dunántúli Prot. Lap“ szerkesztője elbúcsúzik lapjától s olvasó közönségétől. Révész Kálmán elfoglalja kassai lelkészi állomását, megválik a dunántúli kerülettől, tanári székétől s ezzel együtt a „D. P. L.“ szerkesztésétől. A Lap szerkesztését s tulajdonjogát Németh István tanár, eddigi főmunkatárs veszi át. A szerkesztői „Búcsúszódban Révész K. ezt mondja: „Harmadfél év tapasztalata arra tanitott meg, hogy a jóakaratu méltánjdattal és erkölcsi elismeréssel nem mindig jár együtt az anyagi pártolás, a minek következménye az lett, hogy az előfizetésekből a lap legszükségesebb költségei is igen szűkén kerültek ki.“ íme ez egyházi lapmik is panaszkodni kénytelen a közöny miatt Ismételjük, hogy arra a konfe- rencziára csakugyan szükség volna! A f.-gyarmati értekezlet. Jeleztük volt lapunkban, hogy a küszöbön levő szatmár-egyházmegyei tisztujitás alkalmából f. évi julius hó 5-én P.-Gyarmaton értekezlet lesz. Az értekezlet csakugyan megtartatott, s arról a következő tudósítást vettük: T. Szerkesztő ur!*) Az önök lapja által is jelzett értekezlet csakugyan megtartatott F.-Gyarmathon, az egyház tanácstermében. A roppant szorgos munka idő miatt sokan nem jelentek ugyan meg, a meghívott lelkésztársak közül, hanem azért épen nem lehet csekélyleni a megjelentek számát. Igazán megvallva, féltünk, hogy ennyien sem jöhetünk össze. Az értekezlet 10 óra után vette kezdetét, Jakab Antal veterán lelkész társunk előülése mellett. Általános helyesléssel találtatott. hogy tisztujitásunkat előzőleg barátságos eszme cserére hivattunk egybe. A ki az „alkotmányos“ életnek barátja, be fogja látni, hogy az e nemű értekezleteknek mindig meg van az üdvös oldaluk. Tájékozást nyújtanak; a netaláni ellentéteket ha csak részben is elsimítják, s a mennyire lehetséges, módot nyújtanak arra, hogy a választások ne húzódjanak sokáig. S a ki a mi egyházmegyei viszonyainkat közelről ösmeri, az viszont helyeselni fogja, hogy ily képen igyekszünk áthatolni az átalakulás bonyodalmain. Értekezletünkön különben minden személyes ellenszenvtől ment érdekes vita fejlődött ki ama kérdés körül: váljon nem volna-e czélszerii odahatni, hogy a főjegyzői tisztség a tanács bírósággal inkompatibilisnek mondassák ki? S bár a kérdés igenleges *) A tudósítást köszönettel vettük; de itt is megjegyezzük, hogy mert, épen szerkesztőségünk két tagjáról is szó van benne, nem jó kedvvel adjuk ki; az értekezleten jelen voltak többségének óhaja előtt azonban mégis meghajlunk, s közöljük a tudósítást, mint érdekes prognostikont. b. szerk. oldala mellett többen foglaltak ülést, döntés alá nem került. A mi egyébaránt a különböző tisztiállásokat illeti, a szavazó lapon adott nyilatkozatokból konstatáltatok, hogy az értekezlet tagjai e. m. gondnokul egyhangúlag ngos Isaák Dezső urat óhajtják jövőre is megnyerni. Egyházi főjegyzőségre: Tabajdi Lajost, aljegyzőségre: F. Varga Lajost, egyházi tanácsbiró- ságra: Tabajdi Lajost, Kalós Pétert, Bélteki Albertet, Bartha Zsigmondot, Mártha Józsefet és Biki Károlyt, — világi tanácsbiróságra: Dr. Farkas Antalt, Sze- gedy Antalt, Vállyi Árpádot, Szilágyi Kálmánt, Luby Gézát és Galgóczy Zsigmondot. — világi jegyzőségre : Hermán Mihályt, — egyházkerületi képviselőségre: F. Varga Lajost, ügynökségre: Dr. Vajay Károly és Dr. Törseök Károlyt nyilvánította a többség jelöltjének. Végre egyhangúlag elhatároztatott, hogy a közelebbi egyházmegyei gyűlésre indítványt fognak benyújtani az értekezlet tagjai, melyben annak kimondását szor- galmazandják, hogy jövőre az egyik egyházmegyei gyűlés mindig F.-Gyarmathon tartatik. Egyébként az értekezlet tagjai déli 12 órakor barátságos hangulatban oszlottak szét, sietvén kiki napi teendőinek végeztetésére és — végezósére. Padraparit. Különfélék. — Dicsőffy József debreczeni ref. lelkész az utóbbi három héten köznapokon egy biblia-magyarázati cyk- lust tartott a nazarénusokról Debreczenben a közelebbi időkben szintén megjelentek a nazarénus próféták, de hát az értelmes debreczeni kálvinisták között nem sikerült a téritgetés. A csapó-utczai külvároson akadt nehány túlbuzgó hivő, akik összejöttek meghallgatni a vándor apostolokat. Igen helyes és szükséges azért, ha a debreczeni lelkészi kar ez irányban is buzgólkodik. Még helyesebb lett volna, ha vasárnap reggelenként a nagy kiterjedésű Csapó- és Péterfia-utcza külvárosaiban, az ottani iskolatermekben isteni tiszteleteket tartanának s a nazarénus álpróféták ellen megtennék a kellő óvintézkedéseket, mert ez az aberráció a hitben és ismeretekben gyenge elméket megszéditi. A szélekre és végekre kell az őröket állítani! — Hatvanban a protestáns vallásu lakosok egyesült protestáns egyház alakítása czéljából értekezletet tartottak, Keresztesy Sámuel egyházi és Izsaák Gyula (főszolgabíró) világi elnökök vezetése mellett. Az egyház megalakítását elvben kimondották, annak mikénti szervezésére egy bizottságot választottak Isaák Gyula elnöklete alatt. — Imaház és iskola a debreczeni Csapó-kertben. A csapókerti lakosok körében, akik közé íutkározó nazarénus atyafiak kezdik hinteni a konkolyt, — üdvös mozgalom indult meg. Lelki szükségletük kielégítésére imaházat és káplán tanítót, nagy számú tanköteles gyermekeik oktatására iskolát kérnek. Dávid Mihály ev. ref. tanító és csapókerti gazda elnöklete alatt népes gyűlést tartottak s több mint százan aláírtak egy folyamodványt, a melyet küldöttséggel átadtak Kiss Albert lelkésznek. E folyamodványban imaházat, tanítót, iskolát kérnek. A nagytiszteletü ur igén szívélyesen fogadta a küldöttséget s személyesen is tapasztalatokat szerzett ezen 1300—1400 lakost számláló távoli külváros elhanyagolt, mostoha viszonyai felől. A kérvény teljesítése nem is ütköznék nehézségekbe. A ref. utczai uj elemi iskolák elhelyezése és | építése ügyében még úgy sem jutott végleges megálla-
