Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-10-08 / 39. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 lálhassa, lelke pedig marad pusztán, mint a megszedett szőlőtő; pedig tudhatná, hogy megiratott: „Munkálkodjál nem a test eledeléért, mely elvész, hanem a lélek eledeléért, mely megmarad az örök életre“. Az irás e szavait szem előtt tartva, kell tehát tenni valamit a lélekért is, — és az anyagiságért nem szabad parlagon hagyni sem a vallás, sem az erkölcsi élet mezejét, sőt inkább azon kell lennünk, hogy minél inkább kimtiveltessék: „mert mit használ, ha valaki az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall“. De hát miképen lehet és kellene népünkben a vallásos életet megőriznünk — s az ebből kifolyó er- kölcsiség nemes magvait sikeresen elhintegetve ápolni, hogy majdan édes gyümölcsöt szedhessünk ? Mondhatjuk talán, hogy „az iskola utján való evangélizálással“. Igaz, s én is azt tartom, hogy a szülei nevelés mellett az iskola az első lépcső, hol a gyenge gyermeki kebelbe a vallásnak és a jó erkölcsöknek nemes magvai elhintetnek; de igaz az is, hogy a gyermeki kebel amint hajlandó a szépnek és magasztosnak a befogadására, épen olyan, sőt még tán nagyobb mértékben hajlandó a roszra is; és ami szépet, nemeset tanult az iskolai pálya alatt, vajmi kevés azok száma, akik azt a gyakorlati életbe kiviszik. Több szomorú példa igazolhatja állításomat, hogy a gyermek, midőn kikerül az iskolából, azt hiszi, hogy mivel az iskolai fegyelemtől megszabadult s a konfirmáczió által fel- jogosittatott a kér. jogok gyakorlására, tehát neki már minden szabad, s nem hallgat többé — ezen okoskodásánál fogva — a vallás tanaira, hanem belevegyül a világi zajba, mely gyakran elnyomója a lelkiismeret szavainak, s az ott látott rósz példák vonzó erejénél fogva lesz annak követője. S ezen erkölcsi sülyedéstől, hogy lehetne az ifjakat, mint a felnőtteket megóvni ? Itt már elértem felvett tárgyam bővebb kifejtésére, s hiszem, hogy többek nézeteivel fogok találkozni akkor, midőn azt állítom, hogy népünket az erkölcsi sülyedéstől az által is megmenthetjük, hogy nem hagyjuk félbe az evangelizálást az iskola után, sőt inkább kivisszük a gyakorlati életben a felnőttek közé is „a téli vasárnap estvéli felolvasásokban“. Es ennek megvalósításához nem is kellene semmi nagyobb áldozat, csak a vallástanitók részéröl a szent ügy iránti buzgóság. Mert hiszen azt nem tagadhatjuk, hogy prot. köznépünkben mai korunkban a prot. öntudat csak pislogó mécs, és az is tagadhatatlan, hogy a vallásos élet s ebből kifolyó erkölcsiség nagyon meglazult. — Azon legyünk tehát, hogy ezt lángra gyújtani igyekezzünk. Más felekezetek anyagi áldozatokkal is sietnek megóvni népükben a vallásos és erkölcsi életet, és ezek által összetartókká teszik őket. Például a katholikusok a szent-istván társulat által kiadott népies irányú vallásos olvasmányokat úgyszólván ingyen adják híveik kezébe: az élelmes unit. atyafiak a Dávid Eerencz egylet által csak nemrég indították meg olcsó füzetes kiadványaikat, csak nálunk indul meg olyan nehezen az a rég óhajtott népies prot. irodalom Igaz az, hogy nálunk figyelembe kell venni a mi anyagi szegénységünket; de mégis lehetne a dolgon segítenünk valahogy addig is, mig azok a népies irányú vallásos olvasmányok megjelenhetnek. Addig se zárjuk el népünktől a szellemi élet élvezését. S ha nagyobb városokban már meghonosodtak az úgynevezett gyermek isteni tiszteletek, úgy mi is miért ne tarthatnánk a téli unalmas és hosszú estéken — legalább csak vasárnap — vallásos vagy erkölcsnemesitő felolvasásokat, aminek áldásos hasznai bizonynyal nem maradnának el; — ez által elvonnánk népünket az erkölcsrontó helyektől, nemesebb szórakozást szerezve számukra. Mindenesetre a vallástanitóknak kell a dolog élére állani, habár a kezdet nehéz lesz is, de azért csüggedést nem ismerő erős akarattal legyőzhető leend, s ez által az akadályokat könnyen elháríthatjuk. - — Igyekezzék a lelkész tanítójával egyesült erővel a szent ügynek minél több buzgóbb egyháztagot nyerni, megmagyarázva ezen felolvasások magasztos czélját — s kimondhatatlan áldásos következményeit. Az ilyen felolvasásokra tűzzenek ki egy bizonyos időt, összejövetel helyéül pedig az erre legalkalmasabb iskolai termet, hol a lelkész és tanító — és ha van értelmesebb egyháztag p. o. a községi jegyző stb. — tartsanak felváltva felolvasásokat. Arra azonban ügyelni kell, hogy e felolvasások végtére unalmassá ne váljanak, épen azért kell a felolvasás tárgyát megválasztanunk. Érdekességükből az ily felolvasások nem fognak veszíteni úgy, ha a vallásos irányú tárgyak mellett történelmi elbeszélések, erkölcsi irányú munkák stb. is felszínre kerülnek. És ezek által a népben a jó erkölcsök megőrizése mellett annak még szép érzéke is nagyban fejlesztve lenne. Legalább én azon meggyőződésben vagyok, hogy az a szegény munkásnép is, aki egész héten át huzza az igát: örömest tölt el papja és tanítója társaságában — egy két rövidke estvéli órát, amely pénzébe sem fog kerülni: s mégis talál benne valami szellemi élvezetet, mely lelkét na- gyobb örömmel töltheti el, mint a korcsma padjáni könyökölés. És ezen felolvasásoknak adhatnánk egy kis vallásos színezetet is az által, hogy felolvasásainkat mindig egy kis rövid imával nyitnánk meg és zárnánk be, amely lélekemelő voltánál fogva amint egyrészről visszaidézné az apostolok és első kér. összejöveteleiket, úgy másrészről szilárdabbá tenné vallásos életünket. Áz ilyen felolvasások által nagyon sok üdvös eredményt is lehetne elérni. Az ifjúság, valamint a felnőttek durvaságai lassanként kicsiszolódnának, ezek erkölcsükben, jellemükben nemesbülnének — több józanabb gondoíkozásu emberrel szaporodna emberi társaságunk. Igen! mert el lennének mintegy vonva az erkölcsrontó helyektől: a korcsmától, amely mételye a jó erkölcsöknek. Mert hiszen miért megy oda a mai ifjúság egyébért, mint hogy ott a mértéktelen bores pálinkaivásban magát- gyakorolja, erejét ott fitogtassa, melynek aztán szomorú következménjm szokott lenni a börtön (mert korcsmái mulatság verekedés nélkül ritkán szokott megtörténni.) Es ha nézzük akármélyik törvényszéken a bűnügyek nagy halmazát, azok nagy része a bor és pálinka hevétől elragadott ifjúság által elkövetett korcsmái verekedések következményei. Meg lenne őrizve népünk a vagyoni bukástól, s kevesebb ősi birtok kerülne idegen kézre; mert hiszen ez sem ritka napjainkban, valamint az sem, mely a mértéktelen ivás és dobzódás mellé be- férkődzött- biin a kártyázás, mert hiszen ritka polgár ember avagy ifjú, aki kártyázni nem tud, s alig várja azt a vásárnapot, — nem azért pedig, hogy templomba siessen, hanem azért, hogy mielőbb vihesse egész heti keresményét a korcsmába, hogy ott a kártya asztalán elfecsérelje: mig otthon a szegény család nélkülözésekben nyomorogni kénytelen, s elég esetet tudok, hogy az ilyen pénzét elveszített ifjú, gonosz szenvedélyeinek kielégítésére felhasználva az éj sötétjét, orozva felebarátja életére tört, hogy azt pénzétől s azután életétől megfossza. És azon a népen, mely az erkölcsisógben eny- nyire elsülyedt, nemcsak magán, de még utódain is meglátszik annak nyoma. És miért ne feküdne szivünkön népünket hasznosabb és erkölcsnemesitő dolgok által elvonnunk a bűn és nyomor örvényétől. A tapasztalás is mutatja, hogy ott, hol a nép lelkesül a jóért és nemesért — emellett olvasni és tanulni szeret; ott az a nép józanabb és műveltebb gondolko- zásu, szorgalmas és munkás, él erkölcsös életet: az ilyen községben virágzik a jólét és boldogság, és az ilyen népen meglátszik Isten áldása. Az ilyen helyeken az erkölcsrontó helyek és korcsma üresek, de annál népesebbek a templomok, hová a szív buzgóságával siet az Istenfélő gyülekezet. Mig ha megfordítva van a dolog, hol a nép az erkölcsnemesitő helyeket kerüli, — tanulni, olvasni nem szeret — hol a korcsma előbbre való, mint a templom, mert ott a kegyelmi eszközök
