Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-09-17 / 36. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA irat pompázik : „0 Mária ohne Sünd empfangen bitt’ für uns die wir zu dir unsere Zuflucht nehmen.“ Vájjon tudja-é ezt Károlyi István gróf? mert ez is a „czudar usus“ közé tartozik ám, hogy egy magyar javadalmat élvező főpap, kiről még azt is mondják, hogy Kossuthnak rokona, ilyen utón terjeszti a germanizmus filloxeráit. Pozsonytól Máramarosig, Kassától Pécsig hangzik a vád, hogy a kath. papság, a barátok, apáczák, egyes főpapok germanizálnak. No tisztelt papi haza- fiság, védd magadat ha tudod. A milyen a hazafiság, olyan a testvériség náluk, Molnár János komáromi plébános, elkeresztelési vértanú, sorra járta a komáromi kath. családokat, hogy a Tisza jubileumára érkező vendégeknek ne adjanak szállást. Sőt megelőző két vasárnap arról prédikált, hogy katholikus ember ne vegyen részt a reformátusok ünnepén. A komáromi benedekrendi gimnázium tanárai azonban nem fogadták meg a lelkiatya tanácsát, mert két református vendégnek adtak barátságos szállást. Molnár János plébános ur ugyan váltig mosogatja kezeit a „B. H.“-ban, megakarván czáfolni a fentebbi hirlelést. Nem volt szükség arra — úgymond — hogy ő a szószékből intse híveit, mert a komáromi rk. hitközség, melyet a jubileumra meghívtak, az ő indítványára már előbb elhatározta, hogy mivel a r. kath. egyház szabványai szerint a r. kath. hiveknek más vallásnak vallásfőnökeit — ily minőségben ünnepelniük tilos, a hitközség a Tisza jubileumon sem testületileg, sem képviselet utján nem fog részt venni. Csakhogy azok a szabványok a Molnár-féle ultrák fejében motoszkálnak egyedül. Müveit és felvilágosodott katholikusok nem tartják tilos cselekedetnek megjelenni református testvéreik templomaiban s ünnepélyein. És szerencse a Molnár-féle ultrákra, hogy a müveit kath. közönség rájuk sem hederit, mert ha egyszer tudomást vesz róluk, bizonyosan nem köszönik meg. Esemény számba megy, hogy a komáromi jubileum miatt megszólalt a prímás is pásztori körlevelében. „Több oldalról értesülök — úgymond — hogy a legközelebbi napokban fölmerült, egyházunkat mélyen sértő esemény miatt igen felvagytok háborodva . . .“ Tehát a prímás a komáromi jubileumot mélyen sértő eseménynek nevezi. Mi volt abban a sérelem? A Pap Gábor püspöki jelentése ? Ugyan mutassák ki, hogy miben nem volt igaza Pap Gábornak, mit mondott olyat, a mivel sérteni akarta a kath. egyházat. Hiszen az a beszéd csak védelem volt a támadások ellen. S akkor, midőn a nagyváradi szent László ünnepet az „ébredező kath. öntudat“ ünnepének nevezte Schlauch — bün-e, ha mi is a a komáromi jubileumot az „ébredező prot. gntudat“ ünnepének tartjuk. Avagy ébredezni csak nekinek szabad? az ő kiváltságuk egyedül ünnepeket rendezni a kath. öntudat emelésére ? „Erősödjetek meg Krisztus kegyelme által a béke malasztjában s nem hallgatva felbuzdult érzéseitekre, jogos felháborodástokra — nyugalmatokat el ne veszítsétek.“ így zárja pásztori levelét a prímás. Tehát jogos felháborodás! Levelezés. Kedves dar atom? Mivel alig hiszem, hogy a tegnapi napon az evang. atyafiaknál Kölesében lefolyt harangfelavatási ünnepélyen megjelentek között legyen valaki, aki annak véghezmeneteléről becses lapodban tudósítást küldjön, röviden jelzem annak lefolyását. Vasárnap délután 4 órakor kezdődött meg az ünnepély, melyre teljes számban megjelent felekezeti különbség nélkül a kölesei népen kivül az ott lakó úri osztály s a vidékiek közül is többen. A templom előtti téren a koszorúkkal, szalagokkal felékesitett 210 kg, súlyú harang előtt volt felállítva a díszes szószék, mely körül foglalt helyet a hallgató sokaság. A gyülekezeti ének elzengzése Után elsőben is Szutor Endre kölesei ev. ref. lelkész mondott rövid kenet, teljes imát. Mely után Bortnyik György helybeli ev. lelkész ecsetelte az egyház rövid történetét, előadva, hogy most kettős öröm és hálaünnepet ül kis egyháza, hálát ad Istennek egy részről az aratás áldásáért, más részről azon kegyelméért, melylyel egyházát, mely félszázaddal előbb még anya egyház sem volt, s melynek ő még csak 3-ik lelkésze, mai virágzására segítette. Kifejtette azután, hogy mit tett elődje e testvéreitől messze elszakadt kis egyház érdekében, mely tagosítás alkalmával sem kapott egy darab földet sem s még templom és papiak helyet is pénzen kelett vásárolni a szegény hiveknek. Mily lelkes tevékenységet kellett kifejteni két jeles elődjének, mily odaadó buzgóságot s áldozatkészséget kellett tanúsítani az egyház tagjainak, kik egytől-egyig csekély vagyonú földmivesek, mig a mai díszes paplakot, bádogos tornyu csinos templomot s a többi egyh. épületeket mind felépítették, úgy, hogy neki — miután in. a 2-ik harang is készen van, már csak a tanítás és belmissió tere maradt fenn, melyen igyekszik is ki Iejteni buzgó munkásságát. Ismét gyülekezeti ének következett, mely után Rizdorfer n.-bányai ev. lelkész tartotta meg folytonos figyelemmel hallgatott szép érczes hangon szónoki hévvel előadott jeles ünnepi beszédét, melynek végeztével emelkedni kezdett a felkoszoruzott és szalagozott harang, mely alatt a gyülekezet Luther örökszép énekét, az Erős vár a mi Istenünk dallamát énekelte. Feltétetvén a harang rendeltetése helyére, megkondult az előbb magában, majd a 34 évvel ezelőtt szerzett nagyobb haranggal együtt s szépen összhangzó, zengő szavuk örömöt szerzett a hiveknek, dicséretet a készítő Valser ezégnek. Az ünnepélyt ősi szokás szerint a lelkész vendégszerető asztalánál lakoma ? az udvaron felállított sátorban reggelig tartó tánczmulat- ság rekesztette be. Én is berekeszthetném ezzel referádámat s nyugalomra hajtanám fejemet, mint tették ezt mások, kik ott jelen voltak, s talán jobb is volna, legalább nem költenék másokban is oly fájó érzelmeket, mint a milyen fájdalmas s némiliépen szégyenkező érzelmeket támasztott bennem ez örömünnepély lefolyása, illetőleg az arravaló visszaemlékezés. íme ezen alig 300 lelket számláló, testvéreitől elszakadt idegen felekezetek közé dobott kis evang. gyülekezet, mely félszázaddal ezelőtt még Ér-Olaszinak volt filiája, alig 4 évtized alatt megmutatta, mire képes a prot. buzgóság és áldozatkészség, még a hívek anyagi szegénysége mellett is ? ha vannak jó pásztorok, lelkes vezetők, kik felfogva magasztos hivatásokat, tudják lelkesíteni a népet, éleszteni abban az áldozatkészség tüzét s lankadást nem ismerő buz- góssággal munkálják az egyház virágzását, nem várva, mindig csak a sült galambra, a felsőbb hatóság támogatására, melyben igaz, hogy a kölesei evang. egyház is részesült, de a maga részéről is megtett és ma is megtesz, mindent a mire csak képes. Feles földeket müvei, szántást, aratást stb vállal, melynek jövedelme az egyházé.
