Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-09-17 / 36. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA igazság. Magyarország közbékessége azt hozta volna magával, hogy a prímás azt mondja a pápának: ennek az országnak a tekintélye forog szóban az 1868. Lili. t. ez. végrehajtásában, helyezkedjék hát a pápai szék a „poti posse“ elvére. Nem ismeretlen elv ez Rómában. Midőn nagy Fridrik azt rendelte, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek nemök szerint kövessék a szülék vallását, XIV. Benedek pápa azt mondá: „. . . ez nem ellenkezik sem az isteni, sem a természeti törvénynyel, hanem csak az egyházi joggal.“ Elnézte hát azt, a mit nem helyesen ugyan, de a nagyobb veszély elhárításáért maga is szükségesnek látott. Tett-é a magyar prímás eféle javaslatot Rómában — nem tudjuk, de hogy Róma hajthatatlannak mutatkozott a magyar állammal szemben, azt látjuk. A római pápa vétóval élt a magyar törvények ellen. S ha egy református püspök ezt megmondja, ugyan kit sért meg vele ? Nem sértések ezek, hanem mielőttünk ismétlődik ebben a farkas és bárány meséje. „Cur tur- bulentis mihi feeisti aquam istam bibendi?“ Kérdi a prímás a református püspöktől. Ti vagytok a haza békességének ellenségei, ti eretnek denunciáns pásztorok, kik törvény elé állítjátok a dogmájához ragaszkodó kath. papságot! így hárítják át reánk a kulturharcz ódiumát a kath. papok élükön a prímással s midőn mi elnyomottak védekezni akarunk, ránk támad az egész magyar sajtó s elmond bennünket reformált ultra- montánoknak. Elfelejti ez a sajtó, hogy hol vette eredetét az elkeresztelési háború, kik kezdték azt s miképen folytatták ellenünk, egyedül a Vaszary forró lánggal égő hazaszeretetét látja, Vaszary itt, Vaszary ott, minden lapban nap-nap után ott van, hogy most Budapestre, most Esztergomba ment Kohl Medárd kíséretében . . . úgy, hogy nincs ma népszerűbb ember az országban a prímásnál a magyar napi sajtó szemei előtt ... s ez a hazaszerető prímás élére áll annak a mozgalomnak, melynek czélja Róma befolyása alá vetni Magyar- országot. Igazán difficile est satiram non seribere! Rég megmondtuk, hogy egy protestáns szellemű napilapra szükség van nálunk. Mindegy. A napi sajtó olyan, mint a hőmérő higanyoszlopa, ma feljebb, holnap lejebb áll. A komáromi jubileumot a pártlapok pártszempontból ítélték meg, a redivivus Tisza rémétől borsózott meg a hátuk oly nagyon. Elmúlik ez a borsóká- zás s akkor higgadtabban fognak ítélni. Hanem nekünk nagy tanúság rejlik a komáromi jubileum következményeiben. Az volt az elvünk, hogy a hivatalos prot. egyháznak nem kell beleszólni a dolgok fejlődésébe, rá kell bízni mindent az államra, majd elintézi az a mi dolgunkat is a klérussal szemben. Zsinatunk bölcsen hallgatott mindeddig, gyártotta a paragrafusokat s Bismarkként Hekubának nézte az elkeresztelési kérdést. Ezt az elvet aligha folytathatjuk továbbra is. Meg kell szólalnia a zsinatnak az elkeresztelési kérdésben s mindabban, a mi ahoz tartozik. Nyíltan ki kell jelentenie, hogy igenis a prot. egyház kívánja a kötelező polgári házasság s ezzel együtt a polgári anyakönyv behozatalát, kívánja az 1848. évi XX. t. ez. alpján a teljes vallásegyenlőséget és viszonossságot, annak minden köve- kezményeivel, kívánja az alapok és alapítványok országos rendezését . . . hogy többet ne mondjunk egyelőre. Tegyük félre az opportunizmus politikáját. Ébredjünk! —A' Pap Gábor püspöki jelentéséből. A nagyobb lapok közölték kivonatban a komáromi közgyűlés elé terjesztett püspöki jelentés egyes részleteit, bár ez az egész jelentés nem volt nyilvánosság elé szánva, Mi most közöljük e jelentésből azon részt, mely az elkeresztelés kérdésével foglalkozik. Aüt az üdvtelen s nemcsak az egyes vallásfelekezetek tagjainak valláserkölcsi életére, hanem a magyar állam erőinek kifejtésére is károsan ható, ezen erőknek a magyar nemzet jól felfogott érdekében tékczk. A TÚLVILÁGRÓL.*) Máté XXV. 34. A túlvilágról álmodám, Oh édes, szép álom! A könyharmat, mit álmom szült, Most is szempillámon. Minő vidék ? ! a földinek Se hamva, sem hire, Örök mosoly igézetes Fényt vet kire-kire. *) Mutatvány a „Protestáns árvaházi képes naptár“ 1893 -ik (19) évfolyamából. Szerkeszti Kenessy Béla; Budapest, nyomatta Hornyánszky Viktor. Ára 30 kr. Én. én valék, mint most vagyok, Szív, lélek működött. Csak nyers erőt nem érezék Egész valóm fölött. Mely testi vágyat s szenvedélyt Ápol, tenyészt: ideg Nem fűzé egybe szelleműit Érző tetemimet. Előttem az örök biró — Toliam nem Írhatja — A három egy örök Isten, Lélek, Fiú, Atya. Körültem a dics.őültek, Vértanuk, látnokok, Gyönyörtől telve reszketeg, Lélekkel álltam ott. Való hát mind, mit egykoron Jézus ígért nekem :
