Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-09-10 / 35. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 Boldogító vallásunk örök középontja a Jézus Krisztus, az Isten ama Fia, kinél az igaz, tökéletes vallást egyedül kereshetjük. 0 róla fog tehát „Evan- gyéliomi elmélkedések“ czim alatt kiadandó munkám tárgyalni, az ö személyiségéről és tanáról — s ez utóbbit az ő egyszerű, de kedves és tanulságos példázataiból fogjuk megösmerni. A most jelzettekből az is látható, hogy müvem kerek, egész lesz. Hogy munkámhoz a legszegényebbek is hozzá férhessenek, a füzetenként leendő kiadásra határoztam el magamat. Minden hónapban egy-egy két Íves füzet jelenik meg, csinos, díszes kiállításban, ug3r, hogy ha hivatalos dolgaim miatt együk vagy másik hónapról elkésném is, egy esztendőben 12 füzetre 24 Ívnyi terjedelemmel számíthatnának t. előfizetőim. Egy-egy füzet dija 25 kr. leend, melyet minden füzet vétele után kezeimhez kérek küldeni (Debreczen, Czegléd- utcza 2571.) Nem Debreczenböl a postai költségek tekintetéből félévenkint előre kérem az előfizetési pénzeket. Úgy gondolom, müvem egy év alatt megjelenhetik, tehát 24 ívnél (12 füzet) többre nem igen fog terjedni és igy egy jó kötet leend. Végül teljes tisztelettel kérem lelkipásztortársaim a keresztyén vallást szerető nagy közönség s főként ev. ref. egyházunk közeli s távoli híveinek szives támogatását. Mihelyt 300 előfizetőm érkezik, munkám azonnal megindul, máskülönben várok, vagy visszavonulok. Pedig szeretném, ha az első füzet már a ránk jövő október hóban napvilágot látna! Az Istennek pedig, kinek országa érdekében munkálkodunk mindnyájan, áldása nyugodjék rajtunk! Debreczen, 1892. évi augusztus 25. DICSÖFI JÓZSEF, volt theol. akad. ny. r. profeszszor most a debreczeni ev. ref. egyház egyik lelkipásztora. Különfélék. — Kun Bertalan püspök névnapja alkalmából a sárospataki miskolczi, rimaszombati tápintézetek részére egyenként 1000—1000 forintos alapítványt tett. A miskolczi ref. felsőbb leányiskola javára pedig 500 forintot adományozott. Nemes szívnek nemes tényei! — Bőd Sándor vajda-szentiváni (Erdély) lelkésztársunk ötven éves lelkipásztori jubileumát ünneppé emelte a görgényi egyházmegye. — Isteni tiszteleten prédikált Tavaszi József, a jubiláns imádkozott, s az esperes üdvözlő beszédet mondott. Egyik fia a jubilánsnak szatmári főgimnáziumunk jeles tanára s igy többszörös okunk van kívánni, hogy áldja meg az Ur e hű szolgáját hosz- szu, vidám öregséggel, gyermekeiben s unokáiban igaz örömmel! — Lelkészválasztások. A felső-baranyai egyházmegyében a r a á d i egyház lelkészéül Kurucz Sándor mind- szentbogáti rendes, a t u r o n y i egyház lelkészéül Lutár Sándor raádi h. lelkész választatott. A nagydob ro- nyi lelkészi állomásra pedig egyhangúlag Magyar Bertalan csomonyai lelkész választatott. A pécsváradi lelkészválasztás ellen, hova Gőde Sándor lett megválasztva, vizsgálat lett elrendelve. — A tápió-szelei templomnélküli kálvinisták kérelmet intéznek gyülekezeteinkhez, hogy a templomépité- sokhoz még hiányzó hatezer forintot a hittestvérek áldozati filléreiből rakhassák össze, — e czélból csak egy krajczárt kérnek minden kálvinista lélektől. Ugyan ki tagadná meg közülünk azt a krajczárt ? . . Menjünk oda mind az oltárhoz, rakjuk rá krajczárainkat, segítsünk! építeni templomot az Ur Istennek! Tápió-Szele idegen hatalmas felekezetek közé ékelt református gyülekezet, ezer lélekből áll, de ezek mindannyian szegény sorsú j dohányosok, szőlőmunkások, napszámosok és cselédek, kik nem áldozatot kérnek tőlünk, hanem irgalmasságot. Az ő templomuk a mi templomunk lesz, hordjuk össze hozzá a téglákat krajczárainkban. Adakozásokat lapunk is szívesen fogad és illető helyre eljuttatja. ' — Elkeresztelési Ítélet. Kovatsits Máté almási r. k. plébánost Deák Zsigmond főszolgabiró 10 frt birságban | marasztalta el illetéktelen keresztelés miatt, az anyakönyvi | kivonat átadásáról pedig — miután annak áttétele iránt a miniszteri rendelet intézkedést nem tartalmaz — a j szolgabirói Ítélet nem intézkedik, különben is arra —• úgymond — e hatóság nem illetékes. Minél tovább tart e bizonytalan, törvenyenkivüli állapot, annál összevisz- szábbak lesznek az Ítéletek. A bírságot most már egy ismeretlen jóltevő (!) fogja fedezni, s a kivonatok átadása mindig elmarad. Nem az elkeresztelés, hanem az elanya- könyvezés pedig a mi sérelmünk, ezen kell segíteni. — Csáky gróf miniszter bukásáról nagy lelkendezve beszél már jó ideje a kath. sajtó. Megtették már felsőházi elnöknek, király személye körüli miniszternek, majd azon rémlátásba esnek, hogy különválasztják a vallás- és közoktatásügyi tárczát, Csáky gróf megmarad az oktatásügy élén s egy külön vallásügyi minisztert fognak a — protestáns táborból. Hát ilyen a zaklatott lelkiismeret! Mi pedig várunk s türünk azon tudatban, hogy az idő mindent megőröl lassanként. Feltartózhatlanul közeledik az idő, mely meghozza kinek-kinek a magáét. Suum cuique! — Károlyi István gróf anathema alatt. Bizonyosan olvasták már t. olvasóink azt a tósztot — mert hiszen a Károlyi István szájából kijött szó visszhangot ver az egész sajtóban — a mit a gróf ur a nagykárolyi piaristák ünnepi ebédjén mondott, melyben a sváb községek kath. papjait erősen megmosta a germanisatió miatt. Felemlítette, hogy Erdődön négyszer prédikálnak egy év alatt magyarul, egy másik községben, midőn a plébánost felszólították, hogy magyarul prédikáljon, ez azt felelte: nem azért vagyok én itt, hogy magyarosítsak, hanem, hogy a vallást hirdessem. Egy harmadik községben a plébános összeszidott egy vőlegényt, hogy miért kotyog neki magyarul. Az ilyen papságért — úgymond — nem üríthetem poharam, hanem felszólítom a jelenlevőket, hogy hassanak oda jó szóval, ha kell erőszakkal, hogy ez a c’zudar uzus megszűnjék. Nem is kellett egyéb a sváb káplánoknak. Kirukkol Peér István káplán a „M. Á“-ban és szól a gróf úrhoz imigyen: „Fenyegetéssel, gorombasággal akarja terrorizálni a lelkészkedő papságot a gróf és beleavatkozik oly dologba, mely nem tartozik őreá; avval azonban, ami már csakugyan reá tartoznék, nem törődik : mint szentségte- lenitik meg a vasár- és ünnepnapokat szántással, csép- léssel, aratással, eladó hízott marhák mázsálásával, cséplőgépek, nád szállításával, dohányszállitással stb. stb. épen az ő uradalmaiban ! Itt intézkedjen a nagyhatalmú gróf ur, hogy ne aknázzák ki munkás embereiknek összes erejét és avval ne gondoljon, mit csinál az alsó papság a svábokkal, kiket az ő őse telepitett közénk. Ha csángókat, székelyeket vagy más magyar törzseket telepitett volna ide, akkor nem kellene most az alsó papság ellen dikcziózni, hogy az oly czudar dolgot mer művelni, miszerint egy magyarul nem tudóval anyanyelvén is mer érintkezni. Méltóságos ur, én felveszem az egész < rdődi kerület papsága helyett a nekünk dobott keztyüt, mert látom, hogy a fehér asztalnál egybegyült Nagyszámú papság közül egyetlenegy sem merészelte a megtámadottakat védeni; én bizonyítottam és bizonyítani fogok: ici, a vous le dé, gróf ur, tessék bizonyítani és ne engedje magát bizonyos reminiszczencziák — majtényi sik! — miatt elragadtatni a majtényi és erdődi kerületi plébánosok ellen! A megtámadott alsó papság pedig vigasztalódjék abban, hogy meg volt a fehér asztalnál a paritás: az ott egybegyült papság a gróf urat érdemtelenül — saját szavai — magasztalta, a gróf ur pedig a „sváb-1 papokat érdemtelenöl támadta meg. Te pedig, erdőd-kerületi papság bocsásd meg Istvánnak, amit Pista beszélt . . .“ — Dákórománia. A nagyváradi kir. jogakadémián mindig vannak román nemzetiségű joghallgatók. Most ezek a tanév elején gyűlést tartottak s kimondták, hogy csak románul fognak társalogni, román önképző
