Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-08-06 / 30. szám
2 REFOÁRMTUSOK LAPJA katholicizmus ezért lett engesztelhetetlen ellensége} a protestántizmusnak. Hogy hazánkban mennyire üldözte a kath. j egyház a protestántizmust, mindnyájan tudjuk a történelemből. Fátyolt vetünk a múltakra. De hogy még ma is felakarja újítani az üldözések korszakát, vissza akarja idézni a vallásháborúk szomorú gyászos idejét, a XlX-ik század végén, midőn a szabadelvüség igéit hordja az egész világ ajakán — ezt nem tudjuk megérteni. Miért erőszakolni a hitet, a vallást, mely nem tűr erőszakot. Miért nem lehet meghagyni kit-kit a maga hitvallásában és meggyőződésében? Mi szüksége van az igaz hitnek az erőszakos terjesztésre? Sőt nemcsak a protestantizmus, de maga az állam ellen is fegyverbe öltözött nálunk a kath. egyház, — egyenesen a magyar alkotmányosság, az ország törvényei ellen vették fel a küzdelmet a kath. egyház fő- és alpapjai. Széltére hirdetik, hogy a liberálizmus nem egyéb, mint az alkotmányosság kölyke, melyet meg kell fojtani. Hirdetik, hogy inkább kell engedni az egyháznak, mint az ország törvényeinek. Hirdetik, hogy Magyarország törvényhozását csakis jó katholikusokból kell összeállítani s minden választó csak kath. jelöltre tartozik szavazni. Hirdetik, hogy az államnak nincs joga beleavatkozni a kath. egyház ügyeibe, hanem az egyház igenis tartozik vezetni az államot, stb. Az alpapság felmondja az engedelmességet a törvénynek, a főpapság demonstrál a kormány ellen a felsőházban. S mindezt a vallás nevében. A katholicizmus nem szűnik meg az államokkal harczolni az elsőség felett, mert uralkodó egyház akar lenni. Maga a papság azt állitja, hogy földi birodalom nélkül nem kormányozhatja a lelkek birodalmát. Pedig megmondá az Ur Jézus Krisztus: az én országom nem e világból való !... De hát mit adnak a Krisztus szavaira azok, kik duszkálhat'nak a bőséges földi javakban, kiknek TÁRCZA. Ének. Dallam : „Kegyes Jézus.1 Olyan kedves, olyan jó bízni benned, En Teremtőm s szeretni nagy neved ; Veled kelni, veled járni nekem Egy örömöm, áldott békességem. Ha nappal van, a nap sugarába, Ha éjjel van, csillagok sorába, Nagy nevedet ott látom felírva S olvasgatom folyton megújulva. A mezőnek harmatos fűszála, Ha befutja hajnal bíbor lángja: Szent nevedet gyöngyözi elébem S lelkem, szivem, repes örömében. Lomb f'akadás, virág hervadása, Nyári szélvész, őszi szél zúgása : Mind-mind rólad beszélget én nekem S élek-élek nagy békességesen. Te vagy, te vagy örömöm adója Te vagy, te vagy gondom oszlatója, Nem is bízom én senkiben másban, Csak te benned édes jó Atyámban! (Majtis) F. Varga Lajos. A coelibatus áldozata. Az ország egyik szigoráról leghíresebb r. kath. főgimnáziumában maturizáltam, igy alkalmam volt közelebbi ismerettségbe lépni „kis pap“ conscolárisaink- kal, kik — habár tudták, hogy ref. vallásu vagyok és szintén papi pályára készülök — önzetlen barátsággal vettek körűi s némelyhez baráti kötelék fűz ma is. Meglátogattam őket gyakran a semináriumban s részt vettem többször a jó távol fekvő semináriumi kertbe rendezett sétáikban, hol beszélgetve, kugliz- gatva s e közben hatalmasan czigarettázva a fák szelíd hüsében kellemes órákat töltöttünk. megkövéredik szívok a világi jók szeretetétől. Ezek uralkodni kívánnak nemcsak az együgyű né]> felett, hanem az államok felett is. Ugyan micsoda vallás az, mely ilyen tant tanít s mely erőszakoskodni kénytelen a lelkek felett! Mennyivel tisztább, emberhez illőbb vallás az, mely azt tanítja: imádd az Istent lélekben és igazságban, cselekedjél jót, élj az evangyéliom törvényei szerint, szeresd embertársaidat mint magadat!.. Ezt tanítja a mi református egyházunk s ezt tartja a vallás lényegének. Nem lehet, hogy az emberi nemzet többé visszafejlődjék a középkorba, haladnia kell a művelődés utján a tökéletesség felé. S ha minden egyéb tekintetben halad, haladnia kell a vallás terén is. A katholikus vallás a középkor vallása volt. A jövő vallása csak a protestáns vallás lehet. Ez felel meg az emberi szellem szabadságának, ez felel meg az emberi nemzet művelődésének. Minden erőszak daczára sem tarthatja fenn magát egy oly vallás, egy oly egyház, mely a haladó emberiséggel nem fejlődik, mely nem az örök kijelentésből, hanem egyházi rendelésekből veszi forrását, mely nem a Krisztusi szeretetet, hanem magát az egyházat, tehát gyarló emberi intézményt teszi a vallás alapjává s lényegévé . . . Egy ily vallás nem elégítheti ki a lelkek vágyát, egy ilyen egyház a jövőben üres keretnek marad, tartalom nélkül. A jövő pedig a protestántizmusé. G—i. — Franczíaország. Delafosse remesi fővikáriust, a miért templomi beszédében elitélölég nyilatkozott a a most érvényben levő iskolatörvényről s az állami iskolákról, bíróság elé állították és 200 frank bírságra és az eljárási költségek megfizetésére Ítélték.
