Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-07-30 / 29. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

7

Különfélék.

— Jelentés és felhivás. Lapunk szerkesztését a mai számmal átvettem t. Varga Lajos barátomtól, kinek fáradozásaiért nyilvánosan is köszönetét mondok. Egyszersmind a beállott második félévre az előfizetések megújítását tisztelettel kérem. Jelen számtól kezdve csak az előfizetők s kötelező megrendelők részére fogjuk a lapot küldeni. T. olvasóinkat szívesen kérjük még, hogy Lapunkat — ha arra méltónak ítélik — körükben terjeszteni s kiváltképen világi müveit hivatalnokainkkal s a presbyter urakkal megismertetni szíveskedjenek. Kein saját érdekünkben kérjük ezt, de az ügy érdekében, melynek szolgálatában állunk. Óhajtanánk tartalmasabb lapot — néha mellékletekkel adni, de ez a pártolás mérvétől függ s nem egyedül rajtunk áll. Tisztelettel Györgytelek, 1892. július 25. Biki Károly, szerkesztő.

— A „Hegyalja harangodi lelkészi kör“ julius 14-én Szerencsen tartott közgyűlésében szóba hozatott egy vallásos és ismeretterjesztő néplap, mely a Téli újság, vagy a régi Vasárnap modorában, de nem kizárólagosan vallásos tartalommal volna megindítandó. Ezzel kapcsolatban szóba került a régóta szürgetett „Sárospataki Naptár“ is. Mindkettő egy bizottsággal adatott ki jelentés végett. — Úgy látszik ebből is, hogy nálunk élénken érzett szükség egy egyházi irányú néplap meg- inditása. Csak a módját nem tudjuk kitalálni. Pedig annyi sok okos ember, a mennyi nálunk van, már rég kitalálhatta volna. Nem kell ahoz annyiféle bizottság, csak álljon össze 3—4 ember, nyissa meg az erszényét és dolgozzon teljes erejéből s kész egy néplap, mely prot. egyházunknak maradandó szolgálatot tehet. Azt ne várjuk, hogy más áldozzon egyházunkért, ha magunk nem áldozunk. Legyen a néplap olcsó s ott legyen minden heti vásáron a ponyván — akkor fog az elterjedni, mert a postai megrendeléseket a mi népünk legnagyobb része még nem szereti.

— Lelkészválasztás. A belényes-sonkolyosi ref. lelkészi állomásra f. hó 17-én Nagy Elek sárközujlaki h. lelkész választatott meg. Szívesen üdvözöljük a megválasztottat s kívánunk neki uj állomásán sok szerencsét.

— Emlékek a múltból. Albison a napokban a ref. templom mellett levő domboldalban játszadozó iskolás gyermekek a földet egyszerű késeikkel vájkálván, egy koponyára akadtak, mely mellett egy ezüstszáru s arany gombu női hajtii is volt. — A tü erős, hosszú s arany gombja belől üres, kívül vékony arany sodrott fonalakkal s tüzszinii kövekkel, hihetőleg rubinnal van ékítve. Molnár Antal tanító tovább ásatott és az egész csontvázat megtalálta, valamint egy fél mente kapcsot s három darab vékony lánczszemet. Azon a helyen, valószínűség szerint régen temető volt. Nem ártana ásatást eszhözölni, hátha a Zólyomi Dávid sírboltját is megtalálnák, mert a régi okiratok szerint Zólyomi Dávid Albison van eltemetve. — A régészeti egylet figyelmét felhívjuk ez ásatásra.

— Négy ember életveszélyben. Csak az Isten keze mentette meg a borzasztó haláltól Molnár Mihály f.-ábrányi ref. lelkészt és a vele egy fogaton utazókat. Nevezetes lelkész — mint nekünk írják, — két szilaj

lovat vett a margittai vásáron és azokat fogta be a ko- kocsijába, hogy hazahajthasson. Vele utazott 8 éves kis leánya, a gazdasszony és Böttger Henrik szintén felsőábrányi lakos. Amint a töltésen sebes vágtatva haladtak hazafelé, szemközt vontatták velők a cséplőgéphez való lokomobilt. A szilaj lovak a dübörgéstől megijedtek és elragadtak. Csak nagy nehezen lehetett azokat a mezőségen megfékezni. Mikor az első bajon minden veszedelem nélkül túlestek, a lelkész újra visszaterelte a lovakat a töltésre, mely a Berettyó hídja felé mindinkább magasabb színvonalra emelkedett. Alig haladtak pár má- sodpercznyire, a lovak újra prüszögni, ugrándozni kezdtek, mert mintegy 100 lépésnyire volt tőlük a lokomobil után vontatott cséplőgép. Molnár hiába akarta megzabolázni a megvadult lovakat, azok őrült sebességgel vágtattak előre és midőn már a cséplőgép közelébe jutottak, a töltés melletti nagy ároknak fordulva, felborították ja szekeret. A bennülők — szerencséjükre — mind kihullottak a szekérből és csak csekélyebb sérüléseket szanvedtek. A lovak azonban a felforditott szekér zajától még inkább megz-avarodva, egyenesen a 3 öl mélységű iszapos holt Berettyóba futottak. A hullámok összecsapódtak felettük és egy pár pillanat múlva ismét sima volt az iszapos ár. A lovakat és a kocsit csak két óra múlva vetette fel a Berettyó.

— A debreczeni jósasszony. A szalacsi javasasszony hírére a többi jósasszonyok is sorra nyilvánosság elé kerülnek. Debreczenben is van egy vén jósasszony. Kisaszonyok, szerelmes asszonyok, férjek, pártába maradt leányok jövőbelátás édes reményével nyitnak nála ajtót, a ki bár nem látja vendégeit, szivesen fogadja őket s nagy hókusz-pókusz után ki is rukkol a jövővel. Ez a debreczeni jósasszony világtalan: vendégeinek száma mindikább növekedik s mindennek daczára heten- kint csak kétszer fogad. Egy újságíró, egy elegánsan öltözött kisasszonyt szólított meg, ki a jós asszonynál tett vizitet. Intervievje a jós-asszony jövendő mondására terjedt ki s a kisasszony egész komolyan sietett elmondani, hogy a jós-asszony nagyszerűen jövendői. Megmondotta, hogy vigyázzon az egészségére s erőben, egészségben fog élni. Hét udvarló kéri meg gyorsan egymásután, de csak ahoz menjen, a ki az ötödik lesz. Ez hűséges, jómódú ember s úgy ' játszhatik vele, akár a macska az egérrel. Arra a kérdésre pedig, hogy ezért a jó hírért mit fizetett a jósnőnek, nem késett a kisasz- szony kijelenteni, hogy jól megfizetett neki. Ez a debreczeni jós-asszony különben egy vasúti őr özvegye s világtalan szemeivel meglátja a jövőt. A hatóság is hallgat.

— Pályázatok, A mező-bándi I. oszt 831. frt javadalom lelkészi állomásra aug. 15-ig pályázhatni az es- peresi hivatalhoz Lukafalva up. Nyárádtő. — Ugyanoda küldendők a pályázatok a kibédi II. oszt. 667- frt. javadalom lelkészi állomásra, aug. 15-ig.

— Rövid hirek. Asztalos György nagy-károlyi ref. lelkész müve: Nagy-Károly város monográfiája — közelebb kikerül a sajtó alól. — Ugyancsak A. Gy. ur a „Nagyváradi Hírlap“ nyiltterében Glaudius álnév alatt megjelent közlemény Írója ellen a sajtóbiróságtól vizsgálatot kért. — A kőszegremetei ref. egyház julius 24-én toronyfelavatási ünnepélyt s ennek örömére tánczvigálmát rendezett. — Báró Vay Miklós ő excja a sárospataki főiskolai ifjúság „magyar irodalmi önképző tar-