Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-07-30 / 29. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA B Catholicae rés. *) A főrendiházi vita folyamán tartott kath. főpapi beszédeket nagyobb napi lapjaink szószerint közölték, mig a prot. püspökök beszédeit csak töredékben, kivonatban hozták. Mondhatja-e valaki, hogy nincs szükségünk egy prot. szellemű és irányú napilapra ? * Schlauch Lőrincz nagyváradi püspök a királyi főkegyúri jogról alig hogy felállította a minden jogérzéket arczul verő hamis elméletét, mohón utána kapott annak az egész kath. sajtó, tekeri, csavarja a fallaciót s minden áron igyekszik azt az igazság mezében bujtatni s vele megtéveszteni a gondolkodni kevésbé szerető közvéleményt. Szerintünk és minden helyesen gondolkozó ember szerint az 1848. évi III. t. ez. a királynak minden rendeletéit, tehát azokat is, melyeket a kegyúri jognál fogva bocsát ki, miniszteri ellenjegyzés és igy az országgyűlés ellenőrzése alá helyezi. A ki ez alaptörvényt megtámadja, az megtámadja magyarország alkotmányát, az a hazának nyilt pártütő ellensége. A királyi kegyúri jog alapján a király a főpapi méltóságra megválaszthatja a javadalmazást, ki is nevezheti, de a javadalomnak világi javairól nem a fő kegyúri —'tehát egyházi jog erejével, hanem királyi jogával rendelkezik. A kath. egyház sohasem nyert jogot arra, hogy az egyházi javak felett rendelkezzék,— a magyar törvényhozás folytonosan fenntartotta jogait az egyházi javakhoz, több javadalmat beszüntetett, vagy más czélokra fordított. (1548. 12 t. ez.) A kath. egyházi javak sohasem szűntek meg állami ellenőrzés alatt állani, mint állami eredetű állami törzsvagyon. Egyházjogilag fejedelmi kegyuraság csak magánjogi czimen alapulhat s az alatt némely javadalmi teher viselésére vonatkozó jogosítványok és kötelmek, nem pedig a főhatalomnak az egyház iránti általános jogai értetnek, ily értelemben fejedelmi kegyuraságról szó sem lehet. (L. Kovács F. Kőnek, Hoffman Egyházjogát.) Hiába csürik-csavarják tehát Schlauch és csatlósai a királyi kegyuraság elméletét, ellenök mondanak a tények és tételes törvények, ellenök bizonyít a történelem, s a gyakorlat. Legfeljebb önmagukat blamálják a hamis elméletekkel. A „Magyar Államiban egy elkeseredett kath. pap a protestánsok szemére veti, hogy „a magyar hazai oltárt a kath. egyház alapította meg, a kath. püspökök védelmezték nem üres szavakkal, hanem tettekkel, a püspökök védték és fedték testeikkel és áztatták vérükkel. Hol voltak a protestánsok — úgymond — a haza oltárának lerakásánál ? Hol voltak a mohácsi vésznél ? A 17-ik században befogadtattak, mint testvérek és legelőször is beszennyezték a haza oltárát. A jó testvérek a haza oltárának lerombolására durva, pogány ellenséget ziiditottak szegény hazánkra ? Valamennyi jezsuita lelkű kath. pap azon lovagol, hogy a törököt a protestánsok hívták be Magyar- országba. Oly neveséges bornirt állítás, melyre kár szót vesztegetni. — Hogy a protestánsok nem voltak jelen a haza oltárának lerakásánál? ez is megjárja egy pápistának nevelt gimnázistától, de egy komolynak látszani akaró embertől, aki tollat vesz kezébe, igazán nevetséges állítás, melyre csak szánalom a felelet. Az igaz tisztelt \rr, hogy a magyar, kálvinista- ság mindenütt ott volt még eddig, ahol a haza üdvéről és alkotmányos szabadságáról volt szó. S ha kálvinista magyarság nem lett volna, — ma nem volna Magyarország egyéb, mint egy teljesen germanizált osztrák tartomány. A kath. főpapság hazafisága oda vetette volna hazánkat az osztrák sas lábai elé s ma elmondhatnánk : fuimus Hungari! I. Istvántól kezdve a kath. valllás az idegeneket s főkép a németeket hozta nyakunkra, kik elfoglalták itt a főhivatalokat, elnyomták, üldözték az őmagyar fajt. S vájjon kitől származtak e hazafias szavak: Magyarországot koldussá, pápistává és németté kell tenni ? Lassabban hát a testtel t. jezsuita uraim! Itt a hazafiságban valamint nem akarunk felekezeti különbséget ismerni, úgy nem türjük el, hogy önök lefoglalják maguknak a patent hazafiságot. Hátrább az agarakkal! Leány-gymnasium. (Sz—g.) Szeptember havában Budapesten leány- gymnasium nyílik meg. Az intézet czélja két pontban van körvonalozva : I. Ideális czélok: 1. A modern nő eszményének nemzeti alapon való megtestesítése, a női élet észszerű reformjával, higiénikus nevélés alapján s a munkára, mint a boldogság föltételére való képzéssel, az erő és az érzékek s itt különösen a szép érzék kifejtése által ; 2. az iskola utján ma elérhető legmagasabb fokú általános műveltség megadása. II. Konkrét czélok: 1. az egyetemi tanulmányokra való előkészítés; 2. a nők keresetképességének fokozása, előkészítés mindama pályákra, melyekre az érettségi bizonyítvány jogosít. Az intézmény feladata oly szépen van itt fogalmazva, hogy az ember szentségtörésnek tarthatna tollat emelni ellene. De két skeptikus kérdés tolakodik mindazonáltal elénk: 1. nélkülözhetlen-e a leány-gimnázium; 2. elfogja érhetni e czélját? Sietve felelünk mindkét kérdésre, hogy nem. Akármily szép a czélja, bármity lelkesedéssel karolják fel eszméjét, — értelme nincs. A pompásan kicsiszolt pontozatok, az elfogult lelkesedés emelte légvárak összeomlanak egyetlen hatalmas év előtt: társadalom. A mai társadalom elvei, a nőnek ezen elvekhez való viszonya és a társadalomban való helyzete nem felelnek meg ama szép intenczióknak, melyeket a leány- gymnasium megvalósítani szándékszik. Hogy úgy mondjam, a nőnek emanczipáczióját kellene előbb megteremteni, amerikai yankee szellemet honosítani meg Magyarországon A czéljukat jól felfogott, hivatásuknak teljes magaslatán álló állami felsőbb leányiskolák egészséges, müveit és jeles honleányokat nevelhetnek. íme a leány-gymnasium ideális czélja ellentmondás nélkül, sőt feltételkép beilleszthető a modern felsőbb leányiskolák keretébe. A mi meg az uj intézmény konkrét czéljait illeti s ezzel kapcsolatban az a kérdés, vájjon elfogja-e érni a kívánt eredményt, erre nézve a már említett érvre utalunk, mely a korszellemet tartja e czélok megvalósithatásának egyetlen és legfőbb akadékául. Nő-proletárokra nincs szükségünk, eleget szolgáltatnak a tanítónő- és tanárnő- képzők amúgy is. Posta- és távirdai-, vasúti hivatalokra, kereskedelmi teendőkre, tanítónői és nevelői állásra képesítő tanfolyamaink kimerítik a nőnek a mai társadalom által engedélyezett összes nyilvános szerepkörét. A saját munkájára utalt és nyilvános, önálló pályára lépni óhajtó nő választhat a nevezett pályák között, többet a korszellem és a viszonyok még eddig nem nyitottak meg előtte. * Ezen kérdéssel foglalkozik Brankovics György budapesti hirlapiró is, még pedig, szerintünk igen jó irányban.
