Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-07-30 / 29. szám
2 FREORMATUSOK LAPJA runk jelölni, az csak egyháztársadalmi lehet. Ha pusztán protestáns irodalmi irányban akarnánk haladni — hamar odajutnánk, a hová a „M. Prot. írod. Társaság“ jutott a „Szemlével“ — elvesztenénk a való élettel az egybeköttetést. Nekünk az életre hatni kell, nekünk a református öntudatot fejleszteni, közérzületetet erősbiteni szükséges. Ezt csakis egyháztársadalmi utón érhetjük el. Aztán mondjuk meg nyíltan, a mi irodalmi körünknek egyik fő czélja, az egyházvédelem. Szatmár- megyében — mely egykor erős vára volt a refor- mácziónak — nyomról-nyomra halad előre és terjeszkedik a katholiczizmus, ha számban nem is, de belterjes erejében. íme az apáczai nevelés, a jezsuita missiók szemeink előtt csinálnak propagandát a katholiczizmusnak. Nagv-Károlyban maholnap megnyílik a leánynövelde apáczákkal, ugyanott az iparos ifjak egylete átalakult katholikus legény egyletté, — ott erőteljes kath. főgimnázium s kath. társadalom leszorít bennünket a közélet teréről. Nagy-Bányán szintén kath. gimnázium s vele kath. közélet. Szatmáron kath. főgimnázium, anya-zárda, Pázmány-egylet és sajtó, kath. kaszinó stb. stb. Fehér-Gyarmaton a kath. lakosság alig számbave- hető kisebbség a reformátusok mellett s a kath. plébánost takarékpénztári igazgatónak, kaszinó-elnöknek stb. választják akkor, mikor az ottani ref. lelkész egyházmegyei főjegyző, tanácsbiró s társadalmilag is közkedvelt férfi volt. Hogy a katholiczizmus a mi vármegyénk társadalmában oly jelentékeny erőt nyert, annak egyedül a mi közönyünk az oka. Pató Pálként engedtük ősi házunkat megrongálni az időnek. A liberális türelmességet odáig vittük, hogy apathiába estünk. Ebből az apathiából kell felébreszteni református híveinket, ez a főczélja irodalmi körünknek. S ezt politikai, szépirodalmi tartalmú hétilappal nem eszközöljük. Erre nekünk specziális irányú lap kell. Felekezeti viszályt távolról sem akarunk támasztani, mi csak magunkat védjük az ellenünk nyomuló ultramontán ellenségtől. Másféléves folyama lapunknak tesz bizonyságot a mellett, hogy mi soha nem támadtunk, csak védekeztünk. A legelső sorokban lapunk első számában azt mondtuk: „Nincs tovább mit tagadnunk, jobb ha őszintén megváltjuk, hogy hazánkban igenis kiütött a kulturharcz, a fe- lekezetközi áldatlan versengés, a testvérháboru . . . Mi e harczban részt akarunk venni. Beállunk, mint közkatonák a küzdők sorába, védeni egyházunk szent jogait s törvényes igazait. Küzdeni fogunk Istentől nyert erőnk és tehetségünk szerint, küzdeni lelkesülten minden erőnkből — de nem feledjük a küzdelem hevében soha, hogy testvéreinkkel küzdünk. Egy Istenünk, egy hazánk van azokkal, kikkel harczolnunk kell. Sebeket osztunk, de begyógyítani akarjuk azokat. Ezt irtuk lapunk első számában 1890. decz. 24-én. Azóta e programmunktól el nem távoztunk, a támadásokat igyekeztünk visszaverni, s a református közérzület emelésére közrehatni. Nézetem szerint prot. irodalmi körünknek is ennek kell lenni főczéljának, egyházvédelmi missiót kell teljesítenie vármegyénkben a katholiczizmus áramlata ellenében. S ezt csak egyháztársadalmi irányú lappal teljesítheti. Bocsássa meg a t. olvasó, ha e subjectiv czik- kel tért foglaltam el lapunkból. El kellett ezeket mondanom alakuló gyűlésünk előtt, mert élő szóval már el nem mondhattam. Biki Károly. Róma. A pápa egy körlevelet intézett valamennyi egyházmegyéhez, „názáreti szent családról nevezett társusulat“-nak minden egyházmegyében való megalakítása iránt. A társulat központja Rómában lesz, feje a biboros vikárius, s minden egyházmegyében egy igazgató állítandó a társaság élére, kinek feladata lesz a tagok gyűjtése s a ezél propagálása. A tagul birt családoknál meg kell lenni a názáreti szent család képének, mely előtt estenként a család minden tagja egy imát fog elmondani háromszor. A három fohászért 300 napi búcsút engedett a pápa. A társulat tagjai kiváltképen a kath. munkások és iparosok közül toborzandók. Tehát egy újabb kath. akczió, mely Rómához akarja lánczolní a kath. családokat, főkép a munkásokat. Spanyolország. Tudvalevő dolog, hogy e hü kath. államban az egyházi javak rég sekulárizáltattak. Az állam bizonyos évi dotatiót ad egyházi czélokra. így szavazta meg a spanyol kortes közelebb egy szemináriumnak a szokásos állami segélyt. Bezzeg a „szabadkőműves, protestáns, zsidó, liberális“ magyarország egy millió kát. holdacskával javadalmazza a halálra üldözött kath. egyházat! Francziaország. A franczia kormány egész teljességében végre akarja hajtani a papság hadkötelességéről szóló törvényt, mint azt a főpapokhoz intézett köriratában kijelentette. Nagy szerencsétlenségnek mondja ezt a kath. sajtó, mert a fiatal papság el- j vonatik a lelkesedéstől. Hát hiszen a pap is állampolgár, nem vonhatja ki magát a haza iránti kötelesség alól. Egy franczia község tanácsa az egyik plébániát beszüntette azon indokból, mert a plébániák egyház- politikai visszavonásokat támasztanak s nyílt elleniében állanak a kor uralkodó eszméivel s megbénítják a társadalom szabadabb akczióit. Németország. Porosz-Sziléziában az evang-syno- dus azon szigorú határozatot hozta, hogy mindazon menyasszonyok, kik erkölcsi szempontból kifogás alá esnek, sem fátyolt, sem myrthus-koszorut nem ölt- hetnek magukra az esküvő alkalmával. E határozatot egy lapszerkesztő vehemens módon megtámadta. A szerkesztőt erre a synodus ügyvivője pörbe fogta s a törvényszék a szerkesztőt egy havi fogházra Ítélte. Felebbezés folytán a birodalmi törvényszék az Ítéletet helybenhagyta. A németek tehát komolyan veszik a morális | dolgokat.
