Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-12-31 / 51. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA igy tenni sok asszony is? Nem fogja-e azt mondani: hogy én nem betegápolónak jöttem hozzád; én ifjú, egészségtől és vértől duzzadó vagyok, tehát világomat akarom élni, mig nálad vágyamat ki nem elégíthetem. Igen, igy beszél, s elhagyja a beteg társat. De az Istenért! hova sülyed igy a családi élet! Mi lesz az országból, az emberiségből ? Közönséges állatcso- portozat. S ezt akarják a mi honatyáink, akarják a választópolgárok ellenében is; akarják az erkölcsök vesztére és az ország kárára is. így akarják rendezni a házas életet! De ah! ne játszatok a szavakkal. Hogy meritek rendezésnek nevezni azt, a mi rendellenesség, a mi a rendnek földulása! Hazug állítás, hogy ez a házassági jog rendezése. Szó sincs róla: Ez a szenvedélyek fölszabadítása, az állati embernek a szellemi ember fölé való helyezése. IRODALOM. — Értesítés és kérelem. Tisztelottel tudatjuk az érdeklődőkkel, hogy a „Koszorú“ I. és II. füzetéből minden példány elkelt. Üj kiadást egyelőre nem rendezünk sajtó alá. A III. füzetből úgy fűzött, mint kötött példányok még kaphatók. E III. füzet terjedelme négy iv. Van benne költemény, elbeszélés; ezen kívül Luther nejének jellemrajza s Kálvin küzdelmeinek leírása. Egy (fűzött) példány ára 10 kr, 25 példány 2 frt 20 kr, 50 példány I frt 20 kr, 100 példány 8 frt. Díszes vászonkötésben egy példány ára 50 kr, 3 példányon felül bérmentes küldés. Kérjük a lelkész és tanító urakat, hogy módosabb családok körében a III. füzet kötött példányát, mint alkalmas ajándéktárgyat ajánlani szíveskedjenek. Budapest, 1892. deczember hó 18-án. Dr. Szabó Aladár, dr. Kecskeméthy István. — „Kis Tükör“ czim alatt Szőts Farkas és dr. Kecskeméthy István szerkesztésében képes vallásos hetilap indul meg Budapesten a jövő év elején. Hornyánszky Viktor fogja kiadni. Tükre akar lenni kicsiben az egyház, az iskola, az ország és a nagy világ folyásának, vallás-erkölcsi vezetője, hasznos tudnivalókban oktatója és nemesen mulattatója a népnek. Mint a régi „Kis Tükör“-ben, az újban is benne lesz minden jó és szép. Képekkel lesz kicsinosítva, hogy jobban tessék. Olcsó lesz (évnegyedenként 50 kr.), hogy a szegény ember is megszerezhesse. Bib- liás lesz, hogy evangelizáljon. — Előre is gratulálunk ! s kívánjuk, hogy az uj vállalat sokáig éljen és virágozzék ! TANÜGY. — A tanítói fizetések statisztikája. A közoktatási kormány a képviselőházi közoktatási bizottsághoz beterjesztette az összes tanítói fizetések statisztikáját. Nagyon szomorú egy statisztika. Négyszáz forinton felüli fizetése csak mintegy négyezer tanítónak van, 3—4 száz forintja 12 ezernek, háromszáz forinton aluli fizetése 5278 tanítónak. E nyomorultan fizetett tanítói állások közül 1755 gör. katholikus, 1180 római katholikus, 1065 görög keleti, 603 ev. ref, 437 ág. evang, 196 községi, 32 unitárius és 10 zsidó. A mostani fizetés-rendezés ez utóbbiak fizetését akarja 300 frtra kiegészíteni. Ez is haladás, szép haladás; de még távolról sem elég. Oda kell törekednünk, hogy tanítóink legalább 4—5 száz, lelkészeink legalább 8—9 száz forint minimális fizetést élvezzenek. Addig az egyházban és iskolában bajosan lesznek mindenek ékesen és szép renddel. — Gyermek-színház az iskolában. Debreczenben a karácsony ünnepeken az uj prépost gyermek előadásokat rendeztetett egy kath. leányiskolában. Előadták a „Megváltó“ czimü kis színmüvet. A kis színháznak e czélra készült díszletei voltak s a gyermekszinészek is mind a színműhöz készült ruhákban léptek fel Hát nekünk ez a gyermekszinház épen nem tetszik, nem egyezik megsem az iskola komolyságával, sem a Megváltó magasztos isteni személyével. — „A Néptanoda* írja a következőket: „Nem lehet szándékunk a kormány egyházpolitikai törekvéseit taglalni avagy különösen a polgári házasság mellett érvelni, mert mindez nem tartozik lapunk keretébe, de különben is leginkább tanitók részére Írunk s ezek úgy is tudják, mi a polgári házasság lényege s hogy csakis ezzel rendezhetők országunk páratlanul zilált családi viszonyai; ez alkalommal is csak újra rá akarunk mutatni azon helytelenségre, hogy a társadalom és államhatalom úgyszólván bűnös közönynyel tűrte az apácza-iskolák elszaporodását, olyannyira, hogy leányaink nevelése ma már legnagyobb részben e gyenge, tapasztalatlan, gondolkozásukban korlátolt, sőt mondhatjuk fanatikus nőkre van bízva. Jó az iskola, bármilyen is annak jellege s az apá- cza is tud tanítani, nevelni, ha arra képesítve van —• lett a divatos jelszó! — tényleg azonban csak az éidek volt az irányadó elv, mert ezzel megmenekültek a községek és az állam a kötelezettségtől, hogy gyermekeik neveltetéséről saját erejűkből gondoskodjanak. Huszonöt év óta küzdünk e veszedelem ellen s óva figyelmeztettünk a következményekre, hogy a társadalmat beteges gondolkozás lógja áthatni s lesz idő, amikor majd ez iskolákban nevelt anyák és nevelődő leányok az állam érdeke ellen kész eszközzé fognak felhasználtatni azok által, kik ez intézeteket alapították és szubvenczionálj ák S ime a gyümölcs érik s az idő bizonyságot tesz mellettünk! Az uj kormány még meg sem tartotta székfoglalóját, be sem jelentette a képviselőháznak egyházpolitikai terveit s már is megindult az egész ultramontán vonalon az áldástalan izgatás és harcz. Az ultramontán „Magyar Állam“ nyomban belefujt az érdekharcz trombitájába, önvédelmi harcznak nevezvén el a magyar nemzet vallási békéje és az állam tekintélye ellen indítandó hadjáratot és elég lelketlen az akczióba az iskolákat és azok ártatlan leány növendékeit is belevonni, „A vallásos társulatok tagjai — mondja nevezett lap = az ifjúság, a kalocsai Mária kongregáczió magasztos példájára tegyenek fogadalmat, hogy a polgári házasság, — a titkos (?) társulatok ellen egész életen át küzdeni fognak, azokat elő nem mozdítják és törvény általi eltiltásukat követelni fogják. Ünnepélyes alkalmak, az iskolai ünnepélyek kiválóan alkalmasak e fogadalom letételére, főleg a kath. leánynevelő-intézetek növendékeit, a jövendő anyákat kell fellelkesiteni, hogy az uj generáczió az egyház szeretetében és a liberális, anti- klerikális institucziók gyűlöletében nevelkedjék. Alakítani kell a keresztyén nőkből társulatot, melynek tagjai a vallásos házasság fentartására és a polgári házasság eltörlésére társadalmi eszközökkel munkálkodjanak.“ Hol itt a józan ész, a lelkiismeret? és türhető-e Isten és ember előtt, hogy az iskola ily czélra felhasz- náltassék? hogy az ifjúsággal fogadalmat tétessünk az államtörvény el nem ismerésére és gyűlöletére? stb...“ KÜLÖNFÉLÉK. — Az utóbbi napok alatt számos megtisztelő felhívást vettünk, sőt előfizetőink közül nehányan a jövő évre szóló előfizetéseket is beküldve, szelíd kényszerrel mintegy arra igyekeznek rábírni bennünket, hogy lapunkat továbbra is tartsuk fenn. S ha elhatározásunkban bizonyos kőtelességszerü intentio nem vezetne bennünket, tán még kísérteibe jönnénk e megtisztelő felhívásoknak megfelelni. Azonban mint azt közelebb kijelentettük, prot. irodalmi körünknek hagyjuk fenn a tért, hogy azt
