Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-12-24 / 50. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1892. deczember 24. 50. szám. REFORMÁTUSOK LAPJA. EGYHAZTARSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. X!ei W É _ W El SZERKESZTŐSÉG: hová a lap szellemi részét illető minden küldemény és az előfizetési pénz is küldendő: Györgytelek, Szatmármegye, valamint az esetleges reklamácziók is intézendök. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy évre.........................................4 Irt. Fél évre.........................................2 fit. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok vissza nem adatnak. — Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk.— Hirdetések jutányos áron közöltéinek. — Egyes szám ára ÍO kr. Ki Jß Elis Olvasóinknak, munkatársainknak, összes hit- rokonainknak boldog karácsony ünneplést kívánunk ! Teg-ve a kegyelemnek, szeretetnek Istene ez ünnepet egyházunkra és hazánkra nézve idvességessé és boldoggá! Hozzon e nap a szivekbe békességet és jóakaratot. Legyen áldott a ki jött az urnák nevében! A magyar református lelkészi ”kar műveltségi színvonala. Zsinatunk egyik ülésében Hegedűs Sándor zsinati képviselő ur egy merész vádat dobott a magyar református lelkészek arczába. Azt mondotta ugyanis, hogy a mi lelkészi karunk tudományos és társadalmi műveltség tekintetében minden más felekezet lelkészi testületének mögötte marad s nem képes magának társadalmi befolyást biztosítani. E merész vádat ugyan a másnapi ülésben Czike Lajos felszólalása folytán gyengíteni igyekezett Hegedűs ur azzal, hogy ő azt nem a mai generáczióra értette, hanem a kolozsvári egyetemmel kapcsolatos theologiai fakultás felállításának indokából a jövő lelkészi nemzedék műveltségi színvonalának emelésére hangsúlyozta, hogy Kolozsvár városában a papnövendék sokkal inkább megnyerheti a társadalmi műveltséget, mint provincziális kisvárosokban, stb. Mi azonban, kik a Hegedűs ur szavainak fültanui valánk, állítjuk, hogy az a fentebbi súlyos vád általánosságban lön a ref. papság szemébe dobva, bár elismerjük, hogy másnap ez a vád mintegy visszavonatott. Nagyon roszul eßett nekünk ez a vád, mert annak semmi alapja sincs, legalább lelkészi karunkban nincs. Annyi igaz, hogy az úgynevezett társadalmi befolyást nem nyerte meg a református lelkészi kar oly mértékben, mint arra szellemi, értelmi súlya jogosítaná. De ki ennek az oka? Önök az okai t. uraink, kik egy kath. plébános suhogó reverendája előtt meghajolva, elismeritek, hogy: ecclesia praece- dit, de egy kálvinista pap igénytelen és szerény alakját az ajtó sarkához állítjátok. —- Nézzék meg csak önök, midőn X. megye gyűlésén a kath. kanonok sima arczczal, mosolygó ajakkal nagy arany- lánczosan megjelenik, a kálvinista főispán, alispán mélyen meghajlanak előtte s megbecsülik benne az egyházat, vallást, melyet képvisel. — S midőn ugyanazon gyűlésen egy kálvinista esperes megjelenik, a ki pedig 40—80 ezer református lélek pásztora és atyja: senki észre nem veszi, alig tud a csoportok között magának egy kis helyet biztosítani. Lent a megyeház előtt bámulja a plebs a kanonoki fényes fogatot, fent ünnepük személyét, mig a mi esperesünknek semmi sem jut a „társadalmi befolyás “-ból Ebből nem következik ám, hogy annak a ref. esperesnek tudományos műveltsége mögötte állana a kanonok tudományos műveltségének. Ne tessék a látszatot összezavarni a valósággal. Mondok erre egy esetet. Itt történt valahol a közelünkben s nem egyedül én tudom az esetet. Egy hírneves kath. plébános, aki mint müszónok közkedvességben és nagy tekintélyben áll a megye intelligencziája előtt, bizonyos úri háznál papi funkcziót teljesített s remek beszédével valóságos lázba hozta a jelenvolt közönséget. Utána fungál tégy református lelkész, a család kivánatára. S mi történik? A ref. lelkész szóról-szóra elmondja a plébános ur beszédét. Az eset az volt, hogy mindketten Tompának egy és ugyanazon alkalmi beszédét tanulták be s mondták el. A plébános ur megvallotta, hogy az ő irodalmuk e nemű beszédekben nagyon szegény, kénytelen volt a reformátusok irodalmához fordulni. És én bátran össze merem mérni a magyar reformátusok egyházi irodalmát a katholikus egyházi irodalommal s bátran szemébe nézek az elfogulatlan itélőnek azon tudatban, hogy valamint a múltban, úgy a jelenben sem fogunk mögötte maradni a kath. tudományosságnak. Hivatkozhatnám a múltakra, midőn a magyar irodalmat csaknem kizárólag a protestáns papok művelték és képviselték, — hiszen a reformáczió előtti félszázadban
