Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-12-17 / 49. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

i

evidens; ha mindkettőét, a konfúzió nem szűnik. Tehát ott leszünk a hol vagyunk. A mi egyébiránt a nunczius ur végső franczia nyelvű passzusát illeti: ha minket ért a „túlsó rész“ alatt a ki „hasra fog esni“ az ö föltevése szerint, megjegyezzük, hogy: sokkal szilárdabban állunk pozicziónkban, semhogy egy könnyen hajlandók volnánk a nunczius ur kedvét tölteni jóslata beteljesitésében. Ha a katholikusoknak vannak jogaik a mik sérthetetlenek, viszont számolni kell velünk protestánsokkal is a törvényhozásnak, mert a mi jogaink sem a Csáki-szalmája. — De hát a

— „Magyar Állam?“... mit mond e tiszteletreméltó (!) laptársunk a szőnyegen levő kérdéshez ? A miniszterelnök eme kijelentésére: „a polgári anyakönyvre nézve az elv az, hogy a hol nem akarják bejegyezni, hogy az elkeresztelt gyermek az 1868: 53. t.-cz. szerint melyik valláshoz tartozik, ott a polgári anyakönyv azonnal életbe lép“. . . azt Írja: „Ezen passzus a mily ártatlannak látszik, épp oly bizonyos, hogy magában foglalja az előbbi bajok csiráját, mert i-ör nem mondja, hogy a polgári anyakönyvbe mi czélból lesz a gyermek bevezetendő ? mert ha azért, hogy a polgári anyakönyvből a kálvinista vagy a lutheránus anyakönyvbe jusson, akkor legyen arról a t. miniszterelnök ur meggyőződve, hogy az általunk megkeresztelt gyermek keresztlevelét ugyan nem fogja megkapni soha... 2-or ismét nem mondja meg, nem akarja-e az illető megkeresztelt és nála bejegyzett gyermek katholikus neveltetését akadályozni, illetőleg nem akar-e hivatalos pressziót a gyermekre gyakorolni, hogy iskolakötelessé válván, melyik hitvallás szerint neveltessék; mert ha azt akarná s esetleg követelné, hogy a kath. anyaszent- egyházban megkeresztelt gyermek azon vallásban neveltessék, a melyhez tartozónak őt a polgári anyakönyvvezető bejegyezte: itt ismét a lehető legerősebb ellentállásunkkal kellene találkoznia. Követelménye ugyanis szent vallásunknak, hogy az, ki nálunk megkereszteltetik, szent vallásunk szerint neveltessék is.“ Szóval nem adja át a keresztelési adatot, hanem „csak az a czélja, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek számára, polgári vonatkozású ügyeik elintézéséhez szükséges.“ Azt a föltevését a miniszternek, hogy a kath. pap bevezeti anyakönyve észre vételi rovatába, hogy „ez vagy amaz a gyermeknek a 68-ik törvény szerint kálvinistának kellene lenni“ — sértésnek deklarálja. A kötelező polgári házasságot „zsarnoki intézmény“-nek kiáltja, — a zsidó vallás reczepczióját a humanitás, felebaráti szeretet (hát ösmer ilyet a „Magyar Állam?), alkotmányosság és jogegyenlőség postulatumának minősiti; azonban (ime az ominózus „azonban“) nehogy a zsidóság kedvéért megsértessék a katholikusok dogmája. — Sum- ma-summárum: nekünk állami rendelkezés nem fogsz parancsolni sem ma, sem holnap, de még holnapután sem; kálvinisták, lutheránusok, zsidók mind nyugodtan élhetnek a „Magyar Állam“ felől, csak ifjabb nemzedékeiket engedjék át az „egyedül idvezit.ő egyház “-nak.

IRODALOM.

— Előfizetési felhivás. Theologiai magántanári vizsgánkra készített munkánkat akarjuk sajtó alá adni; a munkát, melynek tárgyéval már theologus éveinkbenelő- szeretettel foglalkoztunk, s melynek együttea kidolgozását a külföldön határoztuk el. Kinek theologiai iránya mindjárt a reformáczió első évtizedeiben a maga pártjára vonta a magyar ajkú protestánsok nagy részét: Kálvin nemes alakja, nagy szelleme ismertetésére vállalkozánk. Ha voltak is kísérletek, s — tagadhatatlanul legtekintélyesebb köztük a boldogult Révészé — melyek a nagy reformátor munkásságát hazai közönségünk előtt ismertették : nem hisszük, hogy valaki feleslegesnek nyilvánítaná ez uj kísérletet, mely „Kálvin élete és egyházpolitikája“ czimen ismerteti az ő életét és gyakorlati munkásságát az újabb kutatások nyomán. S ha ezt senki feléslegesnek nem nyilváníthatja, annál kevésbbé a másikat, mely „Kálvin theologiája“ czimen a keresztyén vallás rendszerét ismerteti, a mint az, az ő hatalmas szelleme által megalkottatott. Luther theologiája méltó ismertetőre talált a hallei Köstlingben, Zwingliét meg A. Baur a boldogult zürichiek, Schweizer és Biedermann, kedves tanítványa irta meg a nagy mester Schweizer kalauzolása mellett. Kálvin theologiáját azonban összefüggő egészbe foglalva — tudomásunk szerint — még a külföld hatalmas theol. irodalma is nélkülözi, nyilván azért, mert örökbecsű Institutiója könnyen hozzáférhető a tudós világnak. A hol azonban, miként nálunk is, a müveit közönségnek is hozzá férhetőbbé kell tenni, első sorban hazai nyelven kell megszólaltatni és a mai kor tudatába átplántálni. A mai kor emberének némileg más lévén a gondolkozása, mások a fogalmai, sőt bizonyos mértékben kifejezései és szókincse is : a puszta fordítás alig érné el az óhajtott czélt, mig az ismertetés sokkal alkalmasabb erre. Azért választottuk ezt. — Vajha theol. munkásságunk e szerény első zsengéje is hozzájárulhatna a protestáns öntudat fejlesztétéhez és köztudatra juttatásához annak, hogy miért és mennyiben vagyunk mi kálvinisták még ma is, a betű vagy a szellem által-é? A mi a dolog anyagi oldalát illeti, a két dolgozat együtt egy füzetben — mintegy 22 nyomtatott Ívnyi terjedelemben — és külön-külön megrendelhető. A kettős füzet előfizetési ára fűzve 2 frt, a külön példányoké 1 írt 20 kr. Theologusoknak 25% kedvezmény. A bekötéshez szükséges táblák — aranymetszéssel — külön megrendelhetők. Az előfizetés határnapja 1893. jan. 1-e, meddig az előfizetési pénzek tek. Baldy Károly könyvkiadó úrhoz Nagy-Enyedre beküldendők, hogy a nyomtatandó példányok felől magát tájékozhassa. Gyűjtőknek 10 előfizető után tiszteletpéldány jár. —• Teljes tisztelettel: Jane só Sándor, a „Kálvin élete és egyházpolitikája“ írója. Nagy Károly, a „Kálvin theologiája“ szerzője.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Budapesti ref. testvéreink e hónap 7-én kezdették meg a vallásos estélyek sorozatát a ref. főgimnázium nagytermében. Ez alkalommal S z ő c s Farkas theol. tanár tartott nagy érdeklődéssel hallgatott felolvasást. Az estélyeket mindig szerdán tartják esti 6 órakor. Nem tudjuk eléggé dicsérni budapesti véreinket e vallásos estélyek tartásáért. De hát hol maradnak többi nevesebb egyházaink, Debreczen, Kolozsvár, Mlskolcz, Pápa, Szatmár, M.-Sziget stb. stb., hogy nem haladnak a gyönyörű példa után? Annyit beszélünk mostanság az evangelizáczióról, hogy soha többet ennél, az idők jelei is nagy mértékben sarkalnak erre ; hanem azért Budapest egymaga cselekszik aképen, a mint beszél vala. Egyebütt talán oly szilárd volna az evangyéliomi tudat, s ennek alapján oly virágzó volna a vallásos élet, hogy semmi szükség annak előmozdítására?.. Kötve hisszük. Ah, de az az infámis keleti fatalizmus !

— Pápai ref. főiskolánk erősbitésén lelkesen munkálkodnak az érdeklődők, mióta a komáromi mozgalom megindult. A múlt alkalommal jeleztük volt Veszprém- megye 20 ezer frt adományát ez iskolánk részére, újabban pedig azt olvassuk a „Dunántúli Prot. Lap“-ban, hogy Pósa Gábor pápai hitsorsosunk 10,000, azaz tízezer darab téglát ajánlott az iskola tervbe vett kiépítéséhez. Szép és nemes tett. Csak rajta jó pápaiak ! Ne engedjétek ősi, jóhirü iskolátokat, mely annyi derék embert nevelt már az egyháznak és hazának, holmi divatos áramlattól elsöpörtetni Kálvinista jelszónk legyen: meglevő ősi iskoláinkat kiépíteni szilárdítani; ha ez megtörtént és többre telni fog, akkor jöhetnek az újonnan való alkotások.