Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-12-17 / 49. szám

6

EEFOEMÁTUSOK LAPJA

nyoztatott, hogy a napirenden levő nagy egyházpolitikai kérdések, névszerint a polgári házasság kérdése, az el- keresztelési kérdés is közös érdeküeknek tekintessenek és mind a két zsinat határozatilag mondja ki:

a) hogy nem ellenezzük a házasságoknak egységes állami törvény utján való szabályozását, ha abban a házasság felbonthatósága kimondatik;

b) hogy az 1868. Lili. t.-czikkhez feltétlenül ragaszkodunk s ennek lenállását nem tartjuk a polgári házasság behozatalától függővé tehetőnek;

c) hogy ha a házassági ügy a közelebbi időben állami törvénynyel nem rendeztetik, a protestáns egyház élni fog azzal a jogával, hogy — szervezve lévén kon- zisztóriumai — a házassági bíráskodást maga gyakorolja.

Ezzel szemben a református bizottság előterjeszti, hogy a polgári házasság és elkeresztelés kérdését a maga részéről tárgyalta, a házassági bíráskodásra vonatkozólag azonban azt ajánlja, hogy az ügy fölött térjen napirendre a zsinat, többféle elvi szempont tanácsolván azt, meggyőződése és elvi álláspontja lévén, hogy a házassági peres ügyek elintézése a világi törvényszékek jogkörébe tartozik egyedül.

Miután a kérdéshez többen hozzá szóltak, Tisza Kálmán indítványára kimondja az értekezlet, hogy:

„a házassági ügyek is azok közé tartoznak, melyek mind a két egyházat közösen érdeklik. De mivel ezek az ügyek mai állásukban első sorban állami szempontból birálandók el, a zsinati közös bizottság nem tartja időszerűnek, ez alkalommal a házassági kérdésben nyilatkozni.“

A zsinat a jegyzőkönyvnek ezt a pontját is egyhangúlag elfogadta.

Ezután a tiszáninneni egyházkerületnek az egyházpolitikai kérdések tárgyában tett telterjesztését tárgyalta a zsinat s Fejes István indítványára, a fentebbi határozatra való hivatkozással, napirendre tért fölötte.

Decz 6-iki ülés.

E napon a zsinat harmadik ülésszaka berekesz- tetett. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. Pestvármegyének a terem átengedéséért, elnököknek a tárgyalások tapintatos vezetéséért köszönet szavaztatott s az ülés buzgó imával bezáratott. Ugyanekkor a püspökök, főgondnokok fölkeresték az agg báró Vay Miklóst s tolmácsolták előtte a zsinat üdvözletét s jó kivánatait.

LAPSZEMLE.

— A „Magyar Hírlap“ nyomán adjuk a bécsi nunczius nézetét a szőnyegen forgó egyházpolitikai kérdések felől. Nevezett lap munkatársa előtt következőleg nyilatkozott Galimberti szentszéki nunczius:

„A magyar prímás egyenesen Eómával tárgyalja a jelenleg fenforgó egyházpolitikai kérdéseket. Még boldogult Simor kardinális nyerte el erre a felhatalmazást s ez a kiváltság utódaira is kiterjesztetett. Mgr. Yaszary a tavaszszal, mint ön tudja, Eómában volt, ott tüzetes előterjesztést tett, —r- s megkapta ö szentsége instrukezióit. Uj instrukcziókra szüksége azért nincs. A szentszék különben nem szokta a véleményét máról-holnapra változtatni s a Magyarországon eldöntendő kérdések nem újak előttünk. Az egyház álláspontja a polgári házasságot illetőleg mindig egy és ugyanaz, akármely országról legyen szó. A házasságot még a tridenti zsinat sacramentumnak deklarálta. Ettől az elvtől soha semmi szin alatt senki kedvéért el nem állhatunk, Ez a kérdés a katholiku- soknál dogmát képez s egy dogma felett nincs helye a diskussziónak . . . Eóma azonban (az a bizonyos azonban!) nem zárkózik el hermeticze a kor kívánalmai előtt. Tudjuk, hogy az idők változtak. Ma nem állunk egyedül, mint álltunk a középkorban; ma nem csak katholikusok vannak a világon, de vannak más felekezetüek, a kikkel szemben készek vagyunk bizonyos határvonalig elmenni. Hát hol van ez a határvonal ? kérdi ön bizonyára . . . Látja, a polgári matricula nem ijeszt meg bennünket. Belátjuk mi, hogy az államnak bizonyos tekintetekből szőksége van alattvalóinak polgári állapotát tüzetesen ismerni. Azt sem tagadjuk, hogy a házasságnak vannak következményei, melyek felett a polgári hatóságok Ítélkezhetnek, mint p. o. az örökösödés, a nő hozománya stb. Az ilyen anyagiakra vonatkozó oldalról az állam a házasságot polgári szerződésnek tekintheti és igy el is bírálhatja. A mi azonban a katholikus házasságot illeti: ebbe az államnak nincs beleszólása — ez sacramentum, mely csakis az egyház j u- riszdikciója alá tartozik. A polgári hatóságok előtt kötött házasságot Eóma sohsem ösmerte el és sohsem fogja elösmerni törvényes házasságnak. Erre nézve minden kísérlet hiábavaló erőlködés.

. . . Francziaországban több mint száz éve be van hozva a kötelező polgári házasság és azért 97°/0-a a házasságoknak a templomban történik. Az, hogy a házasulandók előbb a polgári hatóság által „szerződésre“ kényszerittetnek, a lakosság vallásos érzületét, mint látja, nem alterálja. Az egyház ezt az állapotot azonban sohasem fogadta el, épp úgy nem Belgiumban, mint Németországban. Aminő „polgári házasságot“ az egyház elfogadhat, az olyan, mint a minő Spanyolországban, Angliában vagy Amerikában van. A Spanyolországgal való tárgyalásokat épp én vittem Eómában — azért erről részletesen beszélhetek. Spanyolországban ma az állapot ez: A törvény a katholikus egyházban kötött házasságot elismeri törvényesnek (hát a protestánst nem?); a polgári hatóság egy közege jelen van az egybeadásnál (copulacio) és a házastársakat ott a templomban beírja a saját matrikulájába. így mindennek elég van téve, az egyháznak és az államnak is. Miért ne fogadhatnák el önök ezt az eljárást Magyarországon ? Ezzel meg volna mentve a vallási béke. N e- kem alapos okom van hinni, hogy ennél tovább Magyarországon sem fognak men- ni, mert menni nem lehet, menni nem szabad!.,. Különben az állam sorakozva talál bennünket. Minden katholikus egyet fog érteni: pap vagy világi, alsó papság és episcopatus, Eóma és korona — nincs különbség, nincs eltérés e kérdésben. A katholikus Universum szent ügye ez! — végzó szavait a nunczius.

— És még egyet, exczellencziád, mielőtt távoznám. Olvasta exczellencziád az uj miniszterelnökünk nyilatkozatát? Nem kétértelmű az? Az a sötét pont a korona előleges autorizácziója tekintetében . . .

— Minden világos itt. Az önök „polgári házassága“ attól függ, milyenek lesznek a törvényjavaslat részletei. A határvonal meg van huzva. Ezt az árkot senki át nem ugorhatja. A túlsó rész — elbukik. C’elui-la tombera, il tombera á plat ventre. (Az el fog bukni, — az hasra fog esni. h. szerk.) — íme a nunczius nézete. Szerinte tehát egyetlen „polgári házasság“ léphet életbe nálunk, az a mely dívik Spanyolországban, Angliában vagy Amerikában. Hogy Spanyolországban az a fajta „polgári házasság“ dívik, a minőt a nunczius rajzol, ezt konczedáljuk. Hiszen Spanyolország egészen kath. ország. Amerikáról biztosan tudjuk, hogy a nunczius ur állítása rá nézve nem felel meg a valóságnak. Mert ott a puritán polgári házasság van érvényben. Angliáról nem állítunk semmit. — De mikor a nunczius ur Spanyolországgal akar bennünket egy kalap alá vonni, feledi a magyarországi felekezetközi viszonyokat. Feledi azt, hogy — (ha minden felekezet papja előtt kötött házasságot érvényesnek ösmer is el a törvényhozás) — nálunk a vegyes házasság úgyszólván mindennapi dolog. Már most az ily házasfelek közül melyiknek lelkészét fogja illetékesnek legi- timálisnak elösmerni ? Ha csak egyikét, a sérelem