Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-12-17 / 49. szám

2

REFORMÁTUSOK LAPJA

Ellensége Rómának minden a jó világon, mert maga teszi azzá, — megkövült rendszerével, az isteni igazság kizárólagos bírásának hánytorgatásá- val, pedig ez a föld már csak saját tengelye körül forog továbbra is és nem Róma körül. Ellensége lesz mindaddig, mig a szabad vizsgálódás, az értelem obstrukeziója marad.

Cs.-Bagos, decz. 8.

M. J.

— Olaszország. Mig a Vatikán mindent elkövet hogy a „hármas szövetség“ kötelékeit feloldja, s eként az „ő szentsége“ világi fejedelemségéhez visszavezető utat előkészítse, addig az olasz kormány sem restelkedik. Nem elégedett meg azzal, hogy a közkórhazakban működő apáczákat elmozdította, helyökre világi ápolókat rendelt, hanem most már saecularizálni akarja a kath. egyház egyéb kezei közt lévő vagyonát is. Erre mutat az, hogy a plébánosokhoz küldött kérdő iveken tudakozódik az egyes plébániák vagyona és jövedelmi forrása után. Hogyne volna elkeseredve XIII. Leo ő szentsége. Hanem hiszen egészen természetes, csak mi nálunk nem, hogy ha valaki az állami rend és fenhatóság ellen folyvást izgat — hadd érezze meg elbizakodottságának súlyos következményeit.

— Francziaország. A franczia zavaros állapot köz- ismeretü, a Panama-botrány világszerte beszédtárgya. Vannak, a kik fölháborodva az óriási korrupezió láttára, kérlelhetetlenül törnek pálezát a botrány hősei fölött; viszont vannak, a kiknek eszökbe sem jut összevonni a szemöldökeiket, hanem mély sajnálattal gondolnak az öreg Lessepsre és arra, hogy ez a botrány mennyi kárt okozhat a derék respublika renomméjában. De mindezeken kívül vannak — ki hinné! — olyanok is, a kik bűnbakot keresve, megtalálni vélik azt — a protestáns germán fajban. Tehát a protestantismus! Úgy van. Ez idő szerint minden égrekiáltó rósz egyenesen a protestantismus szülöttje. így hirdeti ezt az ultramontán becsületes lelkiösmeret. Az aztán persze eszébe sem jut ennek a derék lelkiösmeretnek, hogy Francziaországot ő nevelte századokon keresztül s ha a mostani Francziaországot látva, igazat akarunk mondani, egyszerűen csak azt konstatálhatjuk, hogy: az alma nem messze esik a iájától.

Lauránu Ágoston nagyváradi g. kath. kanonok, ki szent „István decretumaitól Verbőczyn át egész a máig“ nyomozva a törvényeket, arra az eredményre jutott, hogy az „ 1868. Lili. t.-cz. csakis a törvényesen bevett vagyis lutheránus, kálvinista, unitárius keresztyén felekezetek viszonosságával foglalkozik. Tehát törvénytelenséget követnek el mindazok, kik a kath. papot, papi kötelességének lelkiismeretes teljesítése miatt, a vádlottak padjára hurczolják és törvényeink elíerditett (egy az Isten és Mohamed az ő prófétája) magyarázása által a kath papot, papi kötelességének teljesítésétől elrettentik; mert ez nemcsak hazai törvényeinkkel, hanem magával a természet- joggal is homlokegyenest ellenkezik.“ Tovább mint egy évig harczoltak ellene Tomcsanyi, Herbst s több derék plébánosok, de hasztalan, az ultramontán elem kapva kapott e roppant tudományon. A „Magyar Állam“ szerkesztője e felfedezést a következő jegyzéssel kisérte: „Felhívjuk az illetőket a kiket netalán még ezután is, a hirhedt 53. § alapján zaklatni mernének, hogy egészen I a tudós kanonok urnák jelen becses útmutatása szerint védekezzenek.“

A kezdet dicsősége tehát a Dr. Lauranu kanonok űré, ki talán éppen e sajátságos törvénymagyarázatáért, a felekezeti béke ilyetén előmozdításáért, a politikai lapok hírei szerint püspök-, talán érsek-kandidátus is.

Kié a kezdet dicsősége az elkeresztelési heczczért?

Félszázados emlékiratok a vegyes házaságról.

A fentirt levélre kelt válasz.

(Folytatás.)

Midőn az 1868. Lili. t.-cz. meghozatott, nagy ré- szök lévén benne a katholikusoknak, a papok megnyugodtak, legalább látszólag, de azért a reversálisokat szedegették, a protestáns módra elválasztott protestáns fél, ha ismét kath. nőt vett, házasságát, valamint a született gyermeket törvényesnek el nem ismerték. Az 1879: XL. t.-cz 53-ik s több §§-ra, azonban már kissé gondolkodóba estek ; de nem ütöttek lármát. — A püspöki kar 1880-ban kelt utasítására, emez anyakönyvi bejegyzéssel : „az állam törvénye szerint törvényes“ lelkiismeretűket úgy a hogy megnyugtatták, — a kánonjog kecskéje is jóllakott, a törvény káposztája is megmaradt. Azonban a „Magyar Állam“ borongós egén feltűnt 1886 julius 3-ikán egy hatalmas lángsörényü üstökös Dr.

Jelenleg váradi nagyprépost, Hohenlau Sándor ő herczegsége az istenitisztelet oktató részében egy alkalommal azt monda: Guter Prieszter, gutes Yolk, schlechter Prieszter, schlechtes Volk.“ — Arany mondás. — Ezen néhány szóban foglaltatik az a nagy mesterség: a népnek szivébe tiszta erkölcsiséget, keresztyéni nemes érzelmeket csepegtetni. — Legyen az egyház szolgája beszéddel, tettel, magaviselettel az, a minek lennie kell; menjen jó példaadással elő, legyen az Idvezitő parancsa szerint hegyen épült fényes város, közhelyen meggyujtott szövetnek, úgy fényljék világossága, hogy mások is látván jó cselekedetét, dicsőítsék a mennyei Atyát. — Igyekezzék olyas szenvedélyeitől tisztulni, mi mindenkiben nagy hiba, a lelkipásztorban pedig kétszeres. — Szűnjön meg pártember lenni: tartsa távol magát a világi dolgokba való avatkozástól, szeme előtt tartván, hogy a főember intéseként az ö országuk nem e világból való (Ján. XVIII. 36.). — Hagyjon fel az uralkodás- és hatalomvágygyal, megemlékezvén, hogy ! ők csak pásztorai a juhoknak és nem urai j (I. Pét. VI. 1.). — Legyen ő szolid, jámbor, szerény, türelmes, oktató, szeretve intő s nem szeretetlenül dorgáló, s látni fogják azonnal nemesebb erejük növekedését, minek napjainkban, fájdalom, mindinkább csökkenésének okait nem másutt, hanem önmagukban keressék. — Ennyit általánosan Nagyméltóságod levelére ; de különösen is kell szólanom annak egyes pontjaira.

Legfőbb ezek közt a házassági áldás visz- szaadásáérti szemrehányást i 11 ető. — Mondatik, hogy én tettem által gúny és nevetség tárgyává tettem a házassági áldás szertartásait, még pedig egészen igazságtalanul és méltatlanul, mert a pásztoraiéban hirdetett áldásmegtagadás engemet, mint a kinek gyermekeim hazai törvényeink erejénél fogva is kát-