Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-12-10 / 48. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA bor állat mély megvetéssel hagyta oda a plébános udvarát, a hol őt annyira kompromittálták. — A második Debreczen. Ha valaki eddig a magyarság főfészkét, a gazdag civiseket, a hortobágyi ménesgulyát emlegette: mindjárt tudni lehetett, hogy Debreczen- ről van szó. A gazdag magyar alföldi városról, a melynek párja alig akad az országban. A nemes, büszke várost tehát nagyon meglephette, midőn a napokban egy levélhordó postai feladó-vevényt nyújtott át, a mely, 100 kló paszuly érkezését jelentette a városnak. Paszuly Deb- reczennek! Ez nem fér össze sem a város méltóságával, sem a paszuly alacsonyságával. Hamarosan megindult a kutatás, és egy porlepte helység-névtárából legott ki- ! mutatták, hogy a paszuly a — második Debreczennek szólhat, a mely Szilágymegyében nevezi magát ezen a czimen és a mely foglalkozására nézve falu, nagyságára nézve pedig a debreczeni városhazával hasonlítható össze, vagy még azzal sem, lakván benne 521 oláh. — Közöltük volt azt a megdöbbentő hirt, hogy a tolnamegyei Kölesden 22 ref. hitsorsosunk tért át egy tömegben a róm. kath. vallásra. Az okot elképzelni sem tudtuk. Újabb informácziónk e tárgyban a következő: A legutolsó követválasztás alkalmával két párt állott egymással szemben, az egyik Busbach Péter kor- ' mánypárti, a másik Petrich Ferencz függetlenségi és 48-as jelöltet támogatta. A két párt főkolomposai elkeseredett küzdelmet folytattak egymás ellen s jelöltük érdekében. A kormánypárt főkortesének állott be Kálmán Dezső is, a református pap, mig hívei, a református egyház többsége, a függetlenségi és 48-as párti jelölt érdekében szállott síkra és összes erejüket, minden befolyásukat arra fordították, hogy Petrich Ferencz választassák meg képviselőnek. Ez vitte a dolgot szakadásra Kálmán Dezső és hallgatói közt és minthogy Kálmán Dezső hívei kérésének sem volt hajlandó a kormány- párti jelölt érdekében folytatott toborzásról lemondani, a választástól pedig semmi áron nem akart tartózkodni: a református hívek boszura gondoltak. A lelkészi hivatalnál is bejelentették és mindenütt nyilvánosan hirdet-1 ték, hogy a kath. vallásra térnek át. Kapva-kapott ezen S p i e s z (pompás hangzású magyar név) József, paksi | r. kath. plébános, a ki kezdetben egyedül, később pedig katholikus papok kíséretében járta be Kölesdet és a ref. j híveket, a „hűtlen“ pap ellen izgatván, ékes beszédekben buzdította az áttérésre. A kölesdi atyafiaknak áttérési i szándéka azután tudomására jutott Szász Károly püspök urnák s ezelőtt egy pár héttel kiküldte György László titkárát, hogy vizsgálja meg az állapotokat. A titkár ur ez alkalomból Kölesden beszédet is tartott és kijelentette, hogy a pap hibája miatt nem szabad az egyházat sújtani. Felvilágositásai annyira megnyerték a zugolódókat, hogy a 22 áttért közül eddig már 14 tért vissza református egyházunk kebelébe. Bármennyire per- horreszkáljuk is azt a tételt, hogy lelkésznek semmi helye a politikai küzdtér porondján, viszont erősen elitéljük az a nemű túlzást, a melybe kölesdi lelkész atyánkfia Kálmán Dezső belelovalta magát. Elvégre református lelkész előtt legyen szentebb egyháza érdeke, semhogy azt politikai velleitásokért könnyelműen feláldozza. Ezt a könnyelműséget épen Kálmán Dezsőről nem tettük föl. Még jó, hogy Szász Károly püspök ur interventiója elég | korán jött. Talán a baj orvosolható lesz és Kálmán ! Dezső ur mélyebben fog meríteni ezentúl a pastoralis prudenciából. — Főurak agitáoziója. Vérmesnek tartottuk azt a reményt, mely azzal áltatta híveit, hogy Apponyi gróf nov. 25 iki beszéde uj messiási szóként teljesen lecsön- desitőleg hatott az egyházpolitikai viharok által felkorbácsolt szenvedélyek hullámaira. íme a főrendiház tagjai körében még mindig nagy agitáczió folyik a polgári házasság ellen. Iveket köröznek s igy akarnak szavazatokat szerezni a polgári házasság megbuktatására és a mostani házassági mizériák fentartására. Konventikulu- mokat tartanak, a melyekben bebizonyítják, hogy vége van Magyarországnak, ha megorvosoltatik a mai helyzet, melynek képtelenségét oly bámulatra méltó lucidi- tással világította meg utolsó beszédében Apponyi. Mondják, hogy a főrendiház egyik tagjának (Zichy Nándor gr.) palotájában tartandó összejövetelekre maga Vaszary hgprimás is megígérte, hogy el fog menni, íme, egy újabb bizonyság arra, hogy „oda át“ a másoknak világosságot s tenyészetet nyújtó fény minden intenzivebben ható alkalommal vakít, megbir vakítani még oly erős szemű embert is, a minőnek Vaszary urat tartják. De hát hogyne, mikor lourdesi szemvizet használnak ! — Csoda, hogy megérte annyival. Pozsonymegyé- ben G. faluban történt, hogy egy 17 éves evang. ifjú tevőleges részt vett egy róm. kath. esketésen. Ez, kiakarván térni a szokásos keresztcsókolásnak, a fungáló r. kath. lelkész által, a ki az ifjút jól ismerte a róm. kath. templomból, mely egykor valaha az evangélikusoké volt, a következő szavakkal utasittatott ki: „A ki a keresztet meg nem csókolja az nem is keresztyén és az ne is jöjjön r. kath. templomba.“ Csoda, hogy megérte ennyivel; hiszen ugyanez a pap az ottani evang. pap temetése alkalmával az ároni áldás alatt szándékosan ülve maradt, igy akarván magáról elhárítani az eretnek áldás erejét. No ha a „béke“ nagy művén fáradozó Vaszary-nak csupa merő ilyen lelkészei vannak, gyönyörű egy kompánia élén küzd az örök üdvösségért. — Brassóban is felütötte fejét — mint a „Protestáns Közlönyének írják — az ultramontánizmus. A ref. templom fölszentelési ünnepélyétől már tüntetőleg tartották vissza magokat a katholikusok. Akkor még csak tüntettek, ma már dühöngnek. Nem régiben az evang. szász nagy papot támadták meg az orvosok és természettudósok nagy gyűlésén a természettudományok és vallás viszonyáról mondott beszédéért s most a ref. vallástanár, Nagy Károly ref. theol. magántanár ellen folytatnak harczot, kinek a reformáció emlékünnepén mondott beszédét, hogy minő „tisztességes utón“ még csak sejtik, megkeritvén, annak elcsavart félremagyarázása alapján őt, mint a brassói magyar lakosság „túlnyomó többségének“ vallását sértő, lázitót támadják. Azt hisz- szük, lesz elég ereje a magán tanár urnák megvédeni a prot. elvet, mely éppen a kisebbség lelkiismereti szabadsága bármily túlnyomó többséggel szemben. — Jancsó Sándor és Nagy Károly, n.-enyedi ref. theol. magántanárok előfizetést hirdetnek „Kálvin élete és egyházpolitikája“ s a „Kálvin theologiája“ czimü müveikre. A kettős füzet 22 ívnyi terjedelemben fog megjelenni s előfizetési ára 2 frt leend; a külön példányoké 1 frt 20 kr, Theologusoknak 25°/0 kedvezmény. Előfizetési határnapja 1893-ik jan. 1-e. Az előfizetési pénzek Baldy Károly könyvkiadóhoz küldendők Nagy-Enyedre. Gyűjtőknek 10 előfizető után egy tiszteletpéldány. Ajánljuk. Jelentés. „Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságok“ ez. müvemből, mely 12 Ívből áll, 1 frt. 25 kr, beküldése mellett bérmentve küldök bekötött példányt. Ugyancsak jelentem azt is, hogy „Elbeszélések“ czimü müvemből nehány példány még kapható nálam, vagy ifj. Nagel Otto könyvkereskedésében (Budapest, Muzeum körút) példányonként 1 írtjával- Györgytelek, (Szatmár-m.) november hó. Biki Károly. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő; BIKI KÁROLY. Főmunkatársak: F. VARGA LAJOS és KATONA PÉTER. Szatmár, nyomatott a „Szabadsajtó“ könyvnyomdában.
