Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-12-10 / 48. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA kimondatik nagy bölcsen: Kolozsvárit állíttassák 6-ik theológiai fakultás. No igen! De miből fog felállani? Csoda, hogy egyenes adózásból nem merték mégsem javasolni. No hiszen csak az kellett volna még. Egyébiránt, noha közadakozás folytán akarják összehozni a fedezetet: bátrak vagyunk kérdezni: vájjon nem a közegyház erejéből vonnak-é el ezzel is? Nem más előbbvaló czélok elől meritik-é ki a kálvinista buzgóság forrását ? Ej-ej, zsinati atyák, de nem gondolták meg mit cselekesznek, mikor igy lépre mentek Erdély egy-két mindenáron — még a kiszipolyozás árán is — alkotni akaró embereinek. Tudom, jól tudom, t. szerkesztő ur, hogy őszinte szavaimért a kárhoztatás kövét zúdítják reám, szinte hallom fejemhez vagdalni a „szűkkeblű'4, „rövidlátó“, „földhöz ragadt gondolkozásuk stb. ékes hangzású epithetonokat. De hát legyen. Jönni fognak a kérő ívek, zörgetni fognak egyesek, egyházak, lelkészek, egyházmegyék ajtaján. A hova eljuthatok, ott leszek, s azt fogom mondani holnap, azt holnapután: Nem adunk egy fillért sem. Lukszusra. nekünk nem telik. Punktum. Dixi et salvavi animam meam.*( Tisztelő hitsorsosa egy kálvinista földbirtokos. *) írójára való tekintetből kiadtuk e czikket, noha meg- valljuk, hogy egy kissé erős hangúnak találtuk, a mi különben meg a kálvinista őszinteségnek a karaktere. h. szerk. — Ausztria. A N. W. Tagblatt — bécsi lap — azt hireli olvasóinak, hogy a pápa hosszabb teleg- rammot intézett felséges királyunkhoz, trónralépésé- nek 44. évfordulója alkalmából. 0 szentsége szives szerencse kivánatait fejezi ki a királynak, de egyúttal kifejezi azt a reményét- is, hogy Ferencz József csak jótéteményekben fogja részesíteni a kath. egyházat, a keserűségektől azonban megoltalmazza. A ezélzás egészen világos. A lapok nem is késtek arról az oldalról kommentálni a pápai üdvözletét. így többek közt a „Magyar Hírlap“ az „Első puskatüz“- nek mondja azt, — majd kedélyesen jegyzi meg, hogy „Az első puskatüz marad utolsónak is, vagy pedig az egész olyan parádés ropogtatás leend. Mert hát józanul nehezen fog olyan háborúba belemenni Róma legharczvágyóbb daliája is, a hol olyan véget- len csekély lehet az esetleges nyeremény s a hol olyan veszedelmessé válhatik épen az egyházra nézve az a bizonyos — visszalövés.“ Annyi áll, hogy koro* nás királyunk csak jótéteményekben részesítheti — de nem csupán a kath, egyházat — hanem a jogara alatt élő összes vallásfelekezeteket; s viszont általánosan ösmert nemeslelküségénél fogva egyedüli szent törekvése az, hogy a keserűségektől megoltalmazza — de nem csupán a kath. egyházat, — mindazon egyházak híveit, melyek ő benne koronás királyukat, legfőbb védő urukat tisztelik. Fölösleges volt ő szentségének koronás királyunkat királyi tisztére figyelmeztetni. — Francziaország. A pápa hosszabb brévét intézett az orleansi püspökhöz, melyben fájdalmasan kesereg a francziaországi egyház fokozatos üldözése felett. Hát valami az is, hogy még a „legkatholiku- sabb Francziaország“ is keserűséget bir okozni a „szentséges atyának“ . . . Pedig lám, csak nem rég készült megvonni magát „a népuralom árnyékában“ — mivelhogy a monarkhusoknak egyebet sem köszönhet, mint „haeresist“ és — szolgaságot. Szegény, szegény Leo! Bármerre tekintsen, mindenütt csak keserűség. De mennyivel is jobb volna apostoli (!) székével együtt a — — pápuák közt. Félszázados emlékiratok a vegyes kázaságról. (Folytatás.) Laj csák Ferencznek Beöthy Ödönhöz intézett intő levele. Tekintetes Táblabiró Ur ! Vallást érdeklő ismételt bántalmai elérték a tö- redelemnek azon határát, melyen túl engedni gyengeség lenne. — Ha őseink hite iránt minden jó érzés kihalt volna is szivéből; ha azon egyház, melynek kebelében született, kereszteltetett és boldog emlékezetű szülei által neveltetett, nem tárgya többé tisztelő szeretőiének s a katholikus név csak üres hang lenne is Tekintetes Uraságodra nézve : de nem szabadult fel semmi esetre sem az illedelemnek azon közönséges törvényei alól, melyek nyilvános életben kétszeresen köteleznek ; hódolni tartozik azon közérzelemnek, mely a vallást minden esetben sérthetetlen szent ügynek tekinti, és tisztelni köteles embertársainak hitbeli meggyőződését. Midőn tehát mindezeknek ellenére nem szűnik meg sértegető s a dolog érdeméhez nem tartozó ön kéntes czélzásokkal a vallásnak tiszteletét gyengíteni, a jobb lelküeknek hitbeli értelmeit fájdalmasan érinteni, s a könnyelmű ifjúság szivébe vallástalanság kártékony magvait hinteni; midőn lealacsonyító gúnyolódások által nyilvános helyeken közbotránkozást szülő példáit nyújtja a vallásbeli tiszteletlenségnek; midőn legújabban egészen méltatlanul s igazságtalanul — mert a házasságbeli áldásnak megtagadása T. Urasá- godat, mint a kinek gj-érmékéi hazai törvényeink erejénél fogva is katholikusok leendenek, épen nem érdekelte — megvető nevetség tárgyává tette azon hitbeli szertartást, melyet a haza polgárainak tetemesebb része buzgó meggyőződéssel szentségeinek sorában tisztel: el nem mulasztható kötelességemnek érzem ezennel atyafilag szívesen, de egyszersmind komolyan és lelki Fő Pásztori hivatalomhoz képest óvókig először meginteni a felől, hogy érdeklett sérelmeit a vallásbeli egyedül lelkiismeretűt illető ügyeknek s különösen az isteni eredetű kér. kath. anyaszentegy- háznak jövendőben eltávoztassa és magának igaz hitbeli meggyőződést szerezni s ehez képest vallásbeli kötelességeinek híven megfelelni igyekezzék; és mind magán, mind nyilvános életében a kölcsönös illedelemnek szabályaihoz magát alkalmaztassa. Egyébiránt ezen intésemet önmagának T. Táblabiró urnák, továbbá Híveinknek és a társasági vallásos erkölcsiségének érdekében hathatósan ismételve, illendő tisztelettel maradok T. Táblabiró urnák V. Olaszi- ban, május 27-ikén 1839. Krisztusban szerető lelki Pásztora s szolgája L aj csák Ferencz nagyváradi Püspök. A fenntirt levélre kelt válasz. Nagyméltóságu Fő Lelki Pásztor Ur! Vettem Nag.yméltóságodnak május hó 27-ikéről kelt és hozzám Főtisztelendő Alesperes és Bihari lelkész Ur által küldött intő, dorgáló levelét. — Sokáig tusakodtam magammal, szóljak-e vagy hallgatással
