Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-12-03 / 47. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA íj lanság volt ez most, és itt nemcsak a protestánsokat, de még a magáéikat is megbotránkoztatta sokakat, mert sokan gondolkoznak úgy nyilván, mint Fő Pásztorsá- god titkon. Egy szót pedig bizonyosan elhibázott Fő Pásztorságod, mert igy szól: Krisztusban szerető híveim, legyetek állhatatosok s tartsátok meg a hagyományokat melyekre tanítottalak. Ezt igy kelle vala mondania: Vice Krisztusban szeretett híveim! mert hiszen a vice Krisztusnak a Pápának vallása megtartására inti híveit, mely a Jézuséval úgy ellenkezik, mint tűz a vízzel, világosság a sötétséggel, egyenes a görbével, stb. s ez éppen olyan, mintha egy zsidó rabbinus igy szólana körlevélben: „Mahumedben szerelmesim! tartsátok meg az Istenizmust.“ Ezt az izraeliták kiűznék seregökböl. A zsinatról. Budapest, nov. 29. 1892. Zsinatunk f. hó 24-én kezdte meg a harmadik ülésszakot Tisza Kálmán fögondnok és Pap Gábor püspök elnöklete alatt. (Br. V a y Miklós és Kun Bertalan rendes elnökök betegsége miatt nem jelenhetvén meg.) Az első nap a bejelentések napja volt s a napirend megállapittatott. 25. és 26-án a már letárgyalt alkotmányszervezetröl szóló törvény harmadszori felolvasásban véglegesen megállapittatott s elfogadtatott. 25-én a hiányzó bizottsági tagok helyett megejtették a választást, és pedig zsinati jegyzőül magválasztatott Szúnyog h Szabolcs. Az ág. ev. bizottsággal tárgyaló közös bizottságba Kiss Áron, Hegedűs Sándor és gr. Dégenfeld József; az egyházalkotmányi bizottságba Fejes István ; az iskolaügyi bizottságba Nagy Ferencz, N é- meth István, Szeremley József, és Szinyei Gerzson; a kérvényi bizottságba G ö r ö m b e i Péter és Kálmán Gyula; a közalap és adóügyi bizottságba Meczner Béla, Szabó János és Szánthó János; a lelkészválasztási bizottságba Ad ám László és Tóth Dániel; a naplóbiráló bizottságba T o r d a i Imre választattak meg. Nov. 28-ikán ülés kezdete 10 órakor. Elnökök : Pap Gábor és Tisza Kálmán. Jegyzőkönyv hitelesítése után a már ismert 231 kérvény a „R. L.“ szerkesztője által beadatott s azok a kérvényi bizottsághoz utasittattak. Tóth S. jegyző jelenti, hogy a ref. tanítók orsz. értekezlete egy újabb memorandumot terjesztett fel, melynek főbb pontjai: Szüntesse meg a zsinat a kerületenkénti különböző tanterveket, állapítson meg egy egységes szervezetet s tantervet a ref. egyházban. A tanítói fizetések minimumát a zsinat állapítsa meg 600 írtban. Magasabb színvonalú képzést kívánunk a tanitóképezdében stb. A memorandumra a bizottsági javaslat azt mondja, hogy miután a zsinati javaslatban fel van már véve a tanítói fizetésekről szóló javaslat, ezen 32 tanítói testület által aláirt memorandum az iskolaügyi bizottsághoz tétessék át s a megfelelő szakaszoknál légyen tekintettel a zsinat a memorandumra. Mitrovics Gyula csudálkozik a tanítói egyletek nyughatalanságán, részéről ajánlja, hogy ezen memorandummal is tegye a zsinat azt, a mit az eléb- benivel. Tisza Kálmán tekintetbe óhajtja venni az illető pontokat majd a tárgyalás folyama alatt. Következik a napirend, az iskolaügyi bizottság javaslata. Az általános vita nagy arányokat öltött és hosz- szas volt. Először Czike Lajos szólt, ki nem bocsátkoznék jelenleg a javaslat tárgyalásába, csakis a főbb alapelveket kívánná megállapítani. Tisza Kálmán megjegyzi, hogy a múlt ülésszakban 39 szavazattal 36 ellen elhatározta a zsinat, hogy az iskolai törvényjavaslat részletei is megálla- pittassanak. Mitrovics nem tart Czike Lajossal. A múlt ülésszak kimondta, hogy tárgyalni kell a részleteket, nincs ok reá, hogy most levegyük a napirendről. G ö r ö m b e i Péter a javaslatot hiányosnak tartja, abban autonomikus szempontból visszaesést lát, az egyháznak terhei, kötelességei el vannak abban sorolva, de jogokat sehol sem említ a javaslat. A tanítók memorandumára kénytelen megjegyezni, hogy a tanítók nagy részben egyháziatlanok, egyházi szertartásainkat tiszteletben nem tartják... A népnevelés állami feladat. Ha bejön a vallásszabadság, akkor az tőlünk tetemes áldozatot kíván. Nem látja a javaslatban az autonom egyház jogát s igy levétetni kívánja a javaslatot a napirendről Szász Károly nem tartaná a zsinat méltóságához üllőnek, ha most a már egyszer szavazattal eldöntött kérdés ismét napirendre hozatnék. A kérdés most már csak az lehet, hogy a benyújtott javaslat szövegezése helyes-é, elfogadtatik-é ? Antal Gábor hosszasan szól a mellett, hogy nekünk szükségünk van egy szentesített iskolai törvényre. Fejes István az eddigi szólókat úgy tekinti, mint a kik a javaslathoz s nem a napirend ellen szólották. Szerinte a javaslatban az autonomikus jogok sokkal jobban vannak kidomborítva, mint az élőbbemben. Ajánlja a javaslatot elfogadásra. Kiss Albert tagadja azon felfogás helyességét, hogy a zsinatnak ne lehetne a javaslatot levenni a napirendről. S ha áll az a mit Szász Károly mondott, hogy a benyújtott javaslat keretén túl fekvő indítványok jelenleg nem tárgyalhatok, úgy ö azon kényszerhelyzetbe jutott, hogy Czike Lajos indítványához járul, Szász Károly szavainak helyreigazításául azt mondja hogy „keretet“ ö nem úgy értette, hogy azon kívül álló indítványok ne legyenek tárgyalhatok. Tisza Kálmán előadja, a márcziusi ülésszakon történteket e tárgyban s kitűzi a kérdést szavazásra: elfogadja-ó a zsinat a beadott javaslatot tárgyalás alapjául. A többség elfogadja. Ezzel megkezdődik a részletes tárgyalás, Tóth Sámuel jegyző olvassa a javaslat 1-ső §-át. Garzó Gyula nem találja e szakaszban a dia- koniák intézményét, holott a kér. felebaráti nevelő intézetek között az árvaházak és szeretetházak mellett fel kellene venni a diakonisszák intézetét is. — Melegen szól ez intézmények áldásos működéséről, felemlíti, hogy Gyomán is 20 ezer forintot gyűjtöttek már egy ilyen intézet alapjára. Indítványa
