Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-11-19 / 45. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 dogmának neveznék is el a papok. Elég volt a káplán ! heccből! elég a papi tömjén illatból, melybe a fejünk immár belefájult. De nem lesz azért érdektelen, ha a polgári házasságot katholikus világításban megismertetjük olvasóinkkal. — Lepsényi szerzetes ezeket Írja erről a themáról: „Mi az a polg. házasság? A házasság szentségének legnagyobb ellensége, ha szabadon, de találóan akarjuk magunkat kifejezni, azt kell mondanunk, hogy a polgári hatóság által törvényesített ágyasság, tehát tág kapu a féktelen, korlátlan erkölcselenségre, az állati embernek a szellemi ember fölé való emelése. Mert a polgári házasság törvénykönyve szerint nem elég az, hogy valamely tisztességes pár papja előtt társának örök hűséget esküdjék, nem lesz elég az, hogy küzdelmes jövőjére az anyaszentegyház erősítő és boldogító áldását kérje: hanem a fő és első föltétel az leszen, hogy az arra kirendelt polgári hatóság, talán valami eretnek falusi biró, vág}’ zsidó jegyző előtt, kik közül nem egy még makra pipáját sem fogja kivenni szájából, vagy legfülebb azért, hogy valami kétes értékű és illetlen értelmű tréfát kísértsen meg az ifjú pár és a nászkiséret megnevettetésére, s aztán a marhapasszusok poros könyvei közül kikeresi azt, melybe az összekelteket keli vezetnie s csak ezzel lesz a házasság kiszolgáltatva, érvényessé téve, — nem ugyan az Isten előtt, ki se a miniszter urak, se a jegyzők, se a falusi bírók vastag szemöldökű mókáira nem ad semmit, hanem a világ, a hatóság előtt. S pedig annyira szükséges kelléke az általánosan kötelező polgári házasságnak ez, hogy a kik a templomba a pap és tanuk előtt az eddigi mód szerint összekelnek, de a polgári házasság törvénye által megkívánt s most említett polgári összekelési mókát meg nem tartják, azokat a polgári hatóság csak ágyasoknak fogja tekinteni, gyermekeit törvényteleneknek mondja s úgy Ítéli meg őket, mint törvényteleneket. De ha valamely jegyespár megfordítva tesz, ahogy a mai hithideg s mindinkább erkölcstelenedő korban bizonyára seregszámra fognak tenni, főkép nagyobb városokban, — s az egyházi szertartást mellőzi, Isten áldását szükségtelennek tartván, egyedül a kijelelt hatósági személyhez megy, el, hogy a jegyző uram kalamárisa előtt keljen egybe, a polgári házasság törvénykönyve az ilyen házasságot teljes érvényűnek tartja, az ily házasságból származott gyermekeket törvényeseknek tekinti. Ebből természetesen nem egyszer az a bukfenczet hányó gyakorlat fog következni, hogy az Isten és egyház előtt egybekelt, tehát tényleg törvényes ágyból származott gyermekeket a valójában törvénytelen, s törvényeseknek csak a világi hatóság által jelzett gyermekek elütik jogaiktól. Hogy ebből aztán mily óriási zűrzavar, mennyi igaztalan- ság és viszály fog keletkezni, azt ki mondhatná meg? A polgári házasság törvénye azonban újabb vallásügyi bonyadalmak előtt is tág kaput nyit. Miként? lm igy. Az egyház a puszta polgári házasságot törvényes házasságnak nem tekintheti. Azaz, ha valamely pár nélkülözve az egyház áldását, csak polgárilag kel egybe, ez együttélés az egyház szemében csak ágyasság fog lenni s az ilyen szövetségből származott gyermekeket az egyház nem tekinti törvényeseknek. A szülőket úgy Ítéli meg, mintha a bodzafa alatt esküdtek volna meg. S mi következik már most. ha majd a gyóntatószékhez fognak járulni ? Meg nem változtatható szabály, hogy az ágyasokat a gyóntató atyáknak mindaddig, mig széjjel nem mennek, a bűnös viszonyt föl nem bontják, nem szabad föloldozniok. Akik törvénytelenül élnek egjúitt, akik vadházasságban vannak, hiába mennek gyónni, föl nem oldoz- hatók. Miután azonban az egyház a puszta polgári házasságot is csak ágyasságnak tekinti: az egyházi áldást nélkülözve, egyedül polgárilag egybekeltek se oldozhatók fel, hacsak egyházi lag is egybe nem kelnek, vagy szét nem mennek. Nekünk tehát iratainkban, társas érintkezéseinkben és templomi szónokla! tainkban kötelességünk lesz ezt értésére adni a né p nek, világosan megmondván neki, hogy a polgári házasság nem elég, sőt bűnös szövetkezés, vadházasság, ágyasság s Isten és az egyház előtt csak akkor leszen házassága érvényes, ha egyházilag is egybekel. A kik a kereszténység üdvös szellemét megőrizték, akik hisznek egy igaz Istenben, Jézus Krisztusban; akik adnak valamit lelkűkre sa jövő életre, azok nem fogják nélkülözni az anyaszentegyház áldását, ámde várhatjuk-e ezt azoktól, akiknek úgyszólván annyi hitük sincs, mint körmöm alatt a feketeség? akik az istentagadásnak hódolva baromként élnek; akik se lélekben, se örökkévalóságban nem hisznek? Nem fogják-e ezek az egyházi szertartást kikerülni, miután ezentúl nem leszen többé szükséges? S nem találkoz- nak-e majd még langyhivők is, kik bűnös és esztelen könyelmüségökben azt vélik, hogy az az egy pár krajczár, mibe a házasság egyházi szertartása kerülne, jobb lesz pálinkára, borra, vagy egy fényesebb vacsorára? s ily gondolat hatása alatt elhagyják azt. Igenis elmellőzik az egyházi áldást mindazok, kik a házasságban legborzasztóbbnak az azt megelőző gyónást tartják s azt elvégezve megkönnyebülten sóhajtanak föl: Szervusz gyóntatószék! mi többé nem látjuk egymást. Már most minő zűrzavar, minő családi viszálkodás, minő botrány fog származni sok helyen, főleg ha egyik fél, például a nő vallásos s a gyóntató székben nem nyerhet feloldozást, a férfi, pedig vallástalan, kinek az egyház kegyszere nem kell. De hát van-e szükség a polgári házasságra ? Nincs! mert a méregre nem lehet szükség, a polgári házasság pedig a családi tűzhely vallásosságának mérge. Eredeti az a felfogás, melylyel a nemzeti párt nevében Apponyi Albert, ki szintén erős hive a polgári házasságnak, — okolja meg a polgári házasság szükségét. Ázt mondja, hogy az egyház érdekében tartja szükségesnek, mert a válni kívánó házasokat a kath. egyház véglegesen, hogy uj házasságra léphessenek, nem szokta elválasztani, a válni kívánók tehát átmennek a protestantizmusra, hol a válás könnyen megy, ami reánk és egyházunkra nézve veszteség. Hanem a polgári házasság uralma alatt ez nem történik, mivelhogy a polgári hatóság elválasztja s mással össze is adja. Szépen van ez mondva, csakhogy ezzel még nincs vége a dolognak. Elválaszthatja a polgári hatóság az egyes házasokat, össze is boronálhatja őket másokkal, ámde ha az egyház is nem választja el véglegesen, az egyház a polgári hatóság mókáira nem ad semmit, az előbbi házasságot teljes érvényűnek tartja, a második a házasságot csak ágyasságnak tekinti. Tehát gyónáskor megint csak a föloldozhatat- lanság előtt állanak. Azzal is szeretnének a polgári házasságnak híveket toborzani, hogy Szilágyi miniszter törvényjavaslata az egyház akadályait majdnem mind megtartotta, s a mely esetben az egyház a házasság szentségének kiszolgáltatását megtagadja, kevés kivétellel ugyanazon esetben a polgári hatóság se adhat össze. Ez szép szó, csakhogy ennek is van egy bibije, ^z tudniillik, hogy ama törvényjavaslat a külföldön kötött házasságokat itthon is teljes érvényüeknek ismeri el. Nem kell egyéb csak az, hogy ily esetben a külföld valamely kevésbbé szigorú országában kösse meg az illető házasságát s aztán hazajöhet, mert itt is teljes érvényű lesz. Tegyük föl páldául, hogy Szilágyi törvényjavaslata szerint a fölszentelt katholikus pap nem részesülhet a polgári házasság áldásában se. De részesülhet Francziaországban. Mivel pedig a külföldön érvényesen kötött polgári házasság itthon is érvényes leszen, az ily esetekben a házasodni kívánónak csak ki kell menni Francziaországba, ott kelni egybe s azntán már jöhet haza bátran. Sajnos, fájdalmas dolog, hogy a mai szabdelvü kormányrendszer gonoszsága ölj* nagy, hogy alig tud egyetlen törvényt alkotni, mely a kath. egyházat ne
