Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-07-16 / 27. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1802. julius 16. 27. szám. REFORMÁTUSOK LAPJA. EGYHÁZTÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. SZERKESZTŐSÉG: hová a lap szellemi részét illető minden küldemény és az előfizetési pénz is küldendő: Györgytelek, Szatmármegye, valamint az esetleges reklamácziók is intézendők. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy évre ....................................4 frt. Fél évre .........................................2 frt. Bérme ntetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok vissza nem adatnak. — Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk.— Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — Egyes szám ára ÍO kr. tál A prímás beszédje. Feltett szándékból kerülni kellene itt egy részt, a mi az ember előtt méltó kómikus színét megadná ennek a dolognak, ha oda nem menne ki az a kómikum, hogy a mi a macskának játék, az egérnek halál; de kerülni kell másrészt mind, a mi a szereplő személyek nagy hangzású nevével és frázisaival takarja a dologban az egyszerű igazságot. A mióta felkerült a magyar közönség elibe az elkeresztelések, az 1868. évi 53-ik t. czikk elleni ezen visszaélések ügye: azóta a legszélsőbb, a legutolsó rabulista katholikus felfogás onnan vette fel ezt a dolgot, hogy az ő keresztelésük nem olyan mint a másé, mert ez nem keresztyénné, hanem római katholikus vallásuvá teszi a megkereszteltet eltörülhetetlenül, mert csak ez az egyetlen igaz vallás, a többi mind ki irtani való eretnek. Ez pedig nekik vallási megyőződésük. Vallási meggyőződésükről pedig ők le nem mondanak, akár mit rendel az álladalom törvénye, vagy minisztere. A dogmatikus vitát mellőzni kell. Annyi bizonyos, hogy a Jézus közvetlen követői se görög katholikusok, se római katholikusok, se reformátusok nem voltak, hanem keresztyének voltak. Bizonyos továbbá az, hogy minden társas viszony alapja a jog tiszta fogalma, az egyháznak s azon felül — kimondhatjuk, hogy nem csak minden keresztyén egyháznak, de a zsidó és mohamedán egyháznak is alapja még azon felül, még azt be- foglalólag: az emberszeretet törvénye. A szeretet törvényének mindenben elismertetéséről, érvényre emeléséről számoljanak az excel- lentiás Atyafi felekezet urai, vezérei a maguk lelkiismerete, meg majd az egy igaz Isten előtt, hogy meg van-e ebben a tételben a szeretet. Ennek a törvényével azért nem kell hasonlítani ezt a vallási meggyőződést. Az evangyéliom- mal, meg- a szeretet törvényével hasonlítás felsőbb nagyobb dolog — pedig tisztában van róla a legutolsó együgyü, de józan elme is. Hasonlítsák ők ezekkel azt a dogmát, ha dogmájok, a lelki ismeretük — meg majd mindnyájunk egyetlen igaz Istene előtt. Mert egyúttal az ő nyavajájuk, hogy erről tisztában van minden józan elme, meg hogy csakugyan megbüntetődik az ilyen féktelen vadságba szilajodott, vagy csalárdul, vagy vakul úgynevezett vallási buz- góság, az a magába habarodott, ész nélkül való vallásos kevélység, a mivel orthodox vallása nevében kitagadta, vallásából a világából a zsidóság magát a Jézust. A jog fogalmával azonban mi hasonlítjuk mindazok, kik hozzájok nem tartozunk. De hasonlítjuk ám eminentiás és excellentiás urak, olyan souverainitásunk érzetében, hogy itt nekünk pictus masculus minden excellentia, meg emi- nentia; szólunk mi, a kik milliomod — meg milliomod magunkkal vagyunk, s élni és gyarapodni fogunk úgy, hogy az előtt köd és pára az egész excellentia, meg eminentia, meg minden a körül gomolygó oppertinentia és impertinentia. „Suum cuisque“ — igenis eminentiák, excel- léntiák és oppertinentiák és impertinentiák. Magyarán: kinek-kinek a magáét. Hanem éppen az itt a kérdés, hogy kinek kinek mi a magáé. A jog uralmának pedig ott a kritériuma, hogy a mi egyiknek szabad, a másiknak is szabad, mert itt, mondom köd és pára az eminentia, meg az excellentia, meg azokkal minden oppertinentia és impertinentia. Hát ha ez a vallási meggyőződés, meg a mi fő, a mi jogi megítélés alá jő, ha ennek a gyakorlása, tettleges érvényesítése az egyik felekezetnek szabad, akkor ez a másiknak is szabad. Fiat applicatio! A keresztyén felekezekezetek felavató szertartása a keresztelés; a zsidóé, mohamedáné a körülmetélés. Hajrá, hadd uralkodjon hát a tiszta jog, a kath. vallási meggyőződés kölcsönösen szabad érvényesítésével. A melyik élni akar, felavat mennél több papot és minél hamarább, aztán megindul minden keresztyén felekezet papja egy-egy korsó vízzel, meg egy pohárral, csakhogy az igaz hitüek szentelt vizet töltenek a korsóba s mennek a hol legtöbb az ember és öntözik agyba-főbe az embereket, ha ürül a korsó, töltik gyorsan, az a nyertes, a melyik többet megkeresztel, mert ezzel azt az ő felekeze- téhez tartozóvá teszi, mert ha ezt egynek szabad hinni és gyakorolni, szabad a többinek is, akkor meg hát minek aprózni egy-egy elhalászott kisdeden,
