Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-10-22 / 41. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 3 polgári anyakönyv mellett is fentartandó, mindaddig, mig a vallásegyenlőség a maga teljességében és következményeivel együtt életbe nem lép.-Y. — Olaszország. Az olasz katholikusok is nagy gyűlést tartottak Genuában. Nagyon csöndes gyűlés volt. Alig jelent meg 2—3 főpap. 25 püspök maga helyett képviselőt küldött. 150 főpap „írásban csatlakozott a nagy-gyűléshez. Világi részről sikerült egy ügyvédet szónoknak s elnöknek megfogni. A gyűlés hatása nyomban elmosódott. — Francziaország. A franczia kormány a jezsuitákat egymásután tiltja ki az országból, — az ap.á- czák iskoláit világiasittatja, — a renitens plébánosok fizetését letiltja stb. A sz. Vincze nővérek számára közelebb alapítványt tett egy jámbor franczia, az alapítványi összeg egyharmadát azonban egyenértékű adóba kellett fizetniük. CATHOLICAE RÉS. A házasságról azt tanítja a kath. egyház, hogy az szentség. És nem engedi meg a papoknak, hogy ezen szentségben részesüljenek. VII. Gergely mondá: Non li- berari potest ecclesia a sei’vitute laicorum, nisi liberen- tur clerici ab uxoribus. Ez az alapja a cölibátusnak. Hanem segít a klerikus magán, ahogy lehet. Példa rá a következő eset, melyet lapunk egy barátja küldött be közlés végett. Szólád — Somogymegye egyik községében, az ottani r. kath. plébánost feles . . . akarom mondani gazdasszony-kisasszonyával együtt kihordták hívei a plébániáról, mert a kisasszony (?) már harmadszor indult Rómába, harmadszor rakott fészket a hamis gólya a plébánián s ott ebből nem is csináltak titkot, hanem készültek a paszitára. Ez ártatlan házi ünnepélyt zavarták meg kíméletlen kezekkel a hívek, midőn az „egyedül idvezitő“ egyháznak pásztorát családostul kitették az utczára. Bizony itt is elkelne egy primási pásztorlevél a méltán felháborodott hívek lecsillapítására. Vájjon nem volna-e jó papi gazdasszonyokul is apáczákat alkalmazni ? talán ezek az angyali lelkek képesek lennének a plébániákat is templommá varázsolni, mint a Rókus-kórházat. Spongjmt reá! . . . dig fia gyámjául rendelő, a szultán pedig csak őt tartóztatta le Buda alatt a többi főurak közül, mert Sinai megjegyzi egyháztörténetében, Melius Péter debreczeni püspök azt hagyta emlékezetben a Török B. elfogatása felől, hogy a szultán azt mondta neki: nem tudom jó Bálint! féltél-é te én tőlem, vagy nem? de az igaz, hogy én még otthon Konstantinápolyban is rólad álmodtam. Mindezeket tudva azt mondjuk, hogy Török B. nemcsak a nyers erő és vitézség, hanem szellemi képesség dolgában is egyik legkiválóbb fia volt akkor a magyar hazának, és Katalin egy ily férfiú oldala mellett föltalálhatta a családi boldogságot. Azt is állíthatjuk pedig, hogy Katalin, mint feleség kétségkívül nagy hatást és pedig nemesitő hatást gyakorolt férjére. Hiszen egy nő az oroszlánból is bárányt tud formálni. Mennyivel inkább tehette ezt egy olyan nő, mint P. Katalin, ki annyi finom tapintattal, eszély- lyel, szellemi erővel volt megáldva. Úgy képzelhetjük hát magunknak a Katalin házas életét, mint egy összeillő pár szivszövetségét, lélekrokonságát, hol két testben egy szív dobog, egy lélek lelkesít, hol a férj akaratának a női gyöngédség adja az erőt. És ennek a nőnek, a hü feleségnek mennyit kellett szenvednie Ez sem rósz. A s ............i plébános egy társaságban úgy nyilatko zott, miszerint 0 felségétől, a királytól, Tisza Kálmán jubileumára táviratilag küldött kegyelmes üdvözletéért a prímás elégtételt fog kérni. . És még azon csudálkozunk, hogy a kolerabaczil- lus szaporán terjed Magyarországon! A s . . f . . i kanonoki ugorkafára kapaszkodó plébános pedig a templomi szószékről nyilvánosan kihirdette, hogy „nem vet neki két esztendőt, Magyar- országon egy vallás, a r. katholikus lesz csupán, mert a protestáns vallás napjai meg vannak számlálva.“ Hát aztán kivel veszekednének a főtisztelendő urak ? kiket keresztelnének el ? ha Magyarországon mindenki katholikus volna, miből élne a „Magjmr Állam“, a „Magyar Néplap“, a „Religio“, meg a többi eretnekfaló újság? Molnár János komáromi plébános figyelmezteti híveit, sőt el is várja tőlök, hogy „akiben van kath. jellem és tiszta öntudat, egy árva krajczárt sem fog adni a komáromi ref. főgimnáziumra, nem fog édes anyja: a kath. egyház ellen, adománya által tőrt emelni“. Mert hát, hogy a pápai főiskolát átakarják hozni a komáromiak, megkeresték a város értelmiségét alapítványi ivekkel, hogy kiki járuljon e czélhoz anyagi erejéhez képest. Ez ellen menydörög a komáromi plébános, de hát azt már megszokták az ottani hívei és nem adnak rá semmit, mint azt az alábbi eset is bizonyítja. A plébános úrral közelebb a történt, hogy a plébánia külső falára felpingáltatta két helyre: „Hirdetmények fölragasztása tilos“. A városi tanács pedig kiküldött egy kőműves inast és bemeszeltette a föliratot. Midőn emiatt kérdést tett a plébános a városnál, a polgármester tudtára adta neki, hogy a plébániai épület a városé, használhatja belől a plébános, de a külső falaira felírást nem tehet a tanács engedélye nélkül. Az ügyet a plébános megfelebbezte a miniszterhez. Igazán kellemes viszonyban lehet Komárom városa a plébánosával! $ A szakolczai kerületben Csernátony ellen mindent elkövetett az ultramontán sajtó. A szakolczai prépost-plébános Mezey Lajost excommunikálta, amiért tótul tolmácsolta a jelölt programmbeszédét. „Hogy özvegysége gyászos éveiben! Mily nehéz próbája volt szivének, midőn férjét az erőszak kitépte karjai közül ! ... Mert ha férje a csatamezőn esett volna el : megnyugvást lelt volna azon felemelő tudatban, hogy szerelmét a hon oltárán áldozta fel! ... de igy, minden nap, minden esztendő uj kínnal tetézte gyötrelmét. Jellemében szép vonás volt a tudomány, vallás és költészet s udvarában Tinódi otthonra talál. Pápán és Debreczenben volt Katalin tűzhelye. S minő végzetes ! mindkét helyen erőteljes protestáns egyházak, főiskolák, könyvnyomdák alakulnak, mindkét város ma is a tiszta magyarságnak s prot. tudományosságnak tüzpontja az országban. Yajjon nem látható-é e tényben az alap'vető gyöngy női kéz? . . . Nem mu- tatja-é a történeti fejlődés a tudományszerető nő érdemét, ki maga köré tudósokat gyűjtött s ki udvarának fényét nem múló csillogásokban, hanem maradandó emlékekben kereste? Jellemének egy másik alkotó vonása volt a vallásos érzület, a hit. Mint drága gyöngyszem a tenger fenekén, úgy ragyogott a hit Katalin szive mélyén utolsó órájáig. Ez örzötte őt a sötét gyász napjaiban s ez nem engedte elsülyedni a bánat tengerében. Mintha róla mondta volna a költő:
