Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-10-15 / 40. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA tárgyalására hívják meg a református lelkészi testületet. E megbízás óta két év járt le az idő kerekein, jogunk van a felszólamlásra, kik az ügy iránt érdeklődünk. Tudjuk és ismerjük a zsinat megnyitása alkalmából ad hoc tartott lelkészi értekezlet eredménytelenségét — de ez nem riaszt vissza bennünket azon reménytől, hogy ama bizottság munkálata alapján sikerül végre is megalapítani az orsz. lelkészegyletet. —y: — Németország. A „Kreuzzeitung“ Írja a következőket : „A jezsuiták kiutasításának okát nem a rend tanaiban vagy annak ténykedésében, hanem annak alkotmányában kell keresni. Az a kivételes helyzet, melyet a jezsuita rend a kath. egyház határain belül, sőt a pápa ellenében is elfoglalva tart, jogosíthatja fel, jobban szólva teszi kötelességévé az államnak, hogy e rend ellen is kivételes intézkedéseket létesítsen . . . Abban áll e rend előjoga, hogy annak minden egyházi és világi tagjára nézve hatályát veszti minden kötelék, minden kötelesség, de sőt minden eskü is, ha úgy követeli a mindenkori jezsuitikus egyházpolitika vagy a rend valamely elöljárójának közvetlen parancsa. Ez előjognál fogva rend feje közvetlenül beavatkozhat minden világi vonatkozású dologba is anélkül, hogy abbeli eljárása bármely jurisz- dikciónak alávettetnék. A rend generálisa korlátlan ura az ő hadesregének, mely semmiféle hierarchiának sincs alávetve s igy kívül esik minden egyházi vagy világi alkotmányon. Minden jezsuitának joga van, hogy, ott, hol erre felhatalmaztatott, elvégezhessen minden lelkészeti szolgálatot, különösen, hogy prédikálhasson, gyóntasson stb. Rendi elöljárójának e felhatalmazásával bírván, sehol sincs alávetve az illető plébános, még a püspök jurisdikciójának sem.“ Delsor, müthauseni plébánost az ottani törvényszék három havi börtönre ítélte Luther gyalázása miatt. A plébános kegyelmi kérvényt intézett a császárhoz, de a kérvény minden megjegyzés nélkül küldetett vissza. Hát Magyarországon mikor büntetik azokat, kik „eretnekeket“ früstökölnek, ebédelnek és vacsoráinak ? — Anglia. Londonban Krill urat katholikus létére megválasztották lordmájornak. Ez a harmadik eset 40 év alatt, hogjr kath. vallásu a londoni lordmájor. Vájjon hát Magyarországon hány évtized fog eltelni, hogy a vallás és közokt. miniszter protestáns vallásu legyen ? — Olaszország. A pápa a jövő évben tartandó püspöki jubileumán felfogja szólítani az elszakadt keleti egyházakat, hogy térjenek vissza a kath. egyház kebelébe. Hát a protestánsokat vájjon nem fogja felszólítani ? mint az utolsó vatikáni zsinat alkalmával. „A lelkész mint honpolgár.“*) (Válaszul a „Reformátusok Lapjának“ autr. 27-iki 33-ik számában megjelent vezérczikkre.) (Folytatás és vége.) Arra a sok történelmi anachronismussal telt érvelésre, hogy a magyar kér. egyház papjai I-ső Istvántól kezdve eminens polgári jogokkal éltek s fontos polgári kötelességeket teljesítettek; az ország igazgatásában s törvénykezésében a legfőbb pozicziókat papok töltötték be, sőt a honvédelemben is tevékeny részt vettek s hogy a reformáczió sem változtatott semmit a papság ezen politikai befolyásán, és pedig nemcsak a róm. katholikusokén, hanem a reformátusokén sem, s ez utóbbiak közül nemcsak „kivált“ Erdélyben, hanem a tulajdonképeni Magyarországon sem: ezekkel, miután tárgyunkra szorosan úgy sem tartoznak, s ha felelni akarnék reájok, sok tért venne igénybe, — nem foglalkozom. Azt azonban én is szivesen elismerem, hogy daczára a sokszor kárhozatos papi befolyásnak a politikára és államügyekre, amely befolyás nem egyszer a reformáczió előtt nagy nemzeti szerencsétlenségek forrása lön, a reformáczió után pedig épen a reformáczió híveinek és papjainak üldözésére és elnyomására törekedett; daczára, hogy itt a tulajdonképeni Magyarországon a ref. fő- vagy alpapságnak a politikára és államügyekre való befolyásáról, az országos törvényhozásban való részvétéről beszélni nem lehet, s aki a mostani uj alkotmányos aeráig ilyet akar bizonyítgatni, nem pedig épen az ellenkezőt, az anachronismusba esik, daczára — mondom — mindezeknek, „a magyar ref. egyház soha sem választotta el magát a magyar álladalomtól, sőt egyik dicsekvése volt egyházunknak minden időben, hogy az államnak szolgálatokat tehetett és tett is minden téren“. Igen, TJUezft. Pempflinger Katalin — élet és jellemrajz. — Irta: BIKI KÁROLY. (Folytatás.) Elképzelhetjük, hogy ezen zivataros időben kevés időt tölthetett neje oldala mellett. Katalin ezen időben mintegy utalva lön arra, hogy gyermekeinek s a tudománynak éljen. Udvarában volt egy Bálint nevű pap, ki a reformátió terjesztésében hathatósan működött Katalin pártfogása alatt. Udvarában lakott Tinódi Sebestyén is, azon kornak egyik lantosa, ki mindvégig hű maradt úrnőjéhez. Mint a vallás és tudomány védszelleme, mint a költészet pártfogója tűnik fel itt Katalin. A történetírók egy része Török Bálintnak és nejének tulajdonítja a pápai könyvnyomda fennállását az ősz Gri- neus Simon felügyelete alatt. Katalin alapította és szervezte a pápai protestáns eklézsiát is. Ily tudós emberek társaságában s ily nemes tevékenységben töltötte Katalin idejét, mig férje távol volt. A férj a csatamezőn, s a gyűlések termeiben — a nő a tudomány és költészet művelése, pártolása és terjesztése által szolgált a honnak. De a gyöngéd nőiesség mellett erély és bátorság párosult Katalin jellemében. Nem hiába nevezte őt szerémi „leona lutteriana-“nak, mert azon korban a szigorú királyi rendeletek, országgyűlési végzések ellenére az üldözött prot. vallást pártolni, sőt terjeszteni: ehez bátorság kellett. Katalin nem az a nő volt, kinél a női gyöngédség változik; ő magyar nő jellem volt, kinek erejét a veszély edzi és fokozza, ki nemes czéljai kivitelében vissza nem rettent az akadályoktól. S hogy tevékenységének maradandó nyomai jelölhetők a történelemben, — azt bizonyitja azon tény, hogy mindenütt, hol Katalin mint úrnő, udvarát tartotta, a lutheri tudomány ellenállhatatlanul elterjedt s máig is életerős gyökeret vert. Végre is határozott Török Bálint önmaga felől s 1535 végén Zápolya pártjára állott, ki Debreczent és Vajda-Hunyadot adományozta neki terjedelmes birtokkal, — majd összes hadának fővezérévé tette.
