Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-07-09 / 26. szám
BEFOBMATUSOK LAPJA 5 közönségünk, hogy a nyers anyagnak versenyképes ipar- czikkekké alakitásához képzett munkáskezekre van szükség, ezért, hogy társadalmunk más társadalmakkal szemben a versenyképességet raegállhassa, szintén szellemileg és erkölcsileg képzett egyénekre van szükségünk. Minthogy pedig a szellemi és erkölcsi kiképezte- tésnek, a közmivelődésnek — általában a köznevelésnek magasabb fokú fejlesztéséhez a társasélet törzsei, a népesebb városok szolgáltathatják azon derék testet, melyből a napfényre törő, a világosság után törekvő ágak, aközmi- velődés kiilönnemü ágazatai életerőt szívhatnak: városunk közönsége sohasem szűnt meg a közművelődésnek áldozatot hozni, — és én bizton reményiem, hogy a tekintetes tanári testületnek városunkban gyülekezése és tanácskozása — közönségünk áldozatkészségét csak erősbiteni fogja. Midőn a tek. tanári testület jelenleg avégett gyülekezett városunkba, hogy ifjabb nemzedékünknek hasznos állampolgárokká neveltetése, ezen képeztetés megkönnyítése felett tanácskozzék, s ezáltal szeretett hazánk — ebben városunk javának előmozdításában fáradozik: városunk közönsége nem mulaszthatja elismerésének kifejezését meghozni, mit azáltal teljesít, hogy a tek. tanári karnak városunkban gyülekezéséért köszönetét mond, tanácskozásához kedvező sikert kíván, — s általán a tek. tanári karnak üdvözletét küldi“. E nagy tetszésre talált és zajosan megtapsolt üdvözlő beszéd után dr. Farkas Antal az ev. ref. főgimnázium nevében üdvözölte a közgyűlés tagjait. Elek Lajos pénztári és jegyzői jelentése után megkezdődtek a felolvasások. Első felolvasó Kulcsár Endre debreczeni tanár volt. Felolvasó külföldi és hazai tanügyünkállapota felett tartott szemlét. Felolvasónak abban leiedzett álláspontja éle, hogy a klassikai tudományokra helyezett sulymérő serpenyőjében hiányzik valami alábillentittók a többi tudományok. Dr. Öreg János a „nemzeti nevelésiről értekezett. Az ő szokásosan helyes érveléseivel kimutatta a specziá- lison nemzeti irány jogosultságát. Bakcsy Gergely a helybeli ev. ref. főgimnáziumnak történetét ismertette. E gonddal összeállított ismertetést lapunk is közölni fogja. Felolvasások után a sétatéren 150 teritékü közebéd volt. A pohárköszöntök sorát G ó r e s i Kálmán elnök nyitotta meg, ő felsége, dicsőségesen uralkodó királyunk éltetésével.Felköszöntőket raondodtak Ki ss Áron püspök, dr. Farkas Antal. Tóth Sámuel főjegyző, Szarka Boldi- zsáresperes, Gergely Károly és Tabajdi lelkészek, Futó Mihály (hódmező-vásárhelyi), Joó István (debreczeni), Borsos Benő (szatmári) igazgatók, Bőd Károly (székely-udvarhelyi), Lázár István (n.-enyedi), Ka d ács i György (sáros-pataki), Kr ü zs é 1 y i Bálint és Melegh Gyula (m.-szigeti), Nagy Ferencz (kecskeméti), dr. Han tz Jenő (szatmári), stb. tanárok. A teljesen derült hangulatú társaság közel 5 óráig maradt együtt. Feltűnést keltett hogy a társasebéden nők egyáltalában jelen nem voltak Hétfőn délelőttöt atisztikar lemondásával s újra választásával kezdték; a szavazás alatt Elek Lajos egyesületi jegyző egy történeti visszapillantásban vizsgálta az országos ev. reform, tanáregyesület ügyét. A dolog úgy áll, hogy a tiszántúli egylet országossá lesz, magához vonza az összes hazai ref. középiskolák, jogi s theológiai akadémiák, tanítóképzők s felsőbb leányiskolák tanári karát. Ez eszme mellett oly lelkes hangok emelkedtek, oly általános óhajtással s szükségérzettel szóltak hozzá, hogy az országos ref. tanár-egyesület megalakulása a legközelebbi jövőben bizonyosra vehető. Az előmunkálatokat a Dehreczenben székelő állandó bizottság végzi, mely a ref. intézeteken kívül az ág. evang. középiskolákat is csatlakozásra fogja szólítani. Dóczi Imre felolvasása a klassika-phílologia köréből. eleitől végig lekötve tartotta a hallgatóság figyelmét azt fejtegette s bizonyította hatalmasan és vonzóan, hogy a klassikai nyelvek tanításának határozottan irodalminak kell lennie, melytől mi még távol állunk s grammatizálással és stílusgyakorlatokkal töltjük az időt; megtámadta különösen azt az eljárást, hogy az érettségi latin Írásbeli tárgya magyarból latinra fordítandó gyakorlat, mely csak grammatikai s stilistikai ismeretről, s nem klassikus irodalmi műveltségről tehet bizonyságot. „Az izomműködés kapcsolata szellemi életünkkel“ ez. Hantz Jenő dr. szatmári tanár értekezésének, mely már délutánra maradt. Érdekes tanul Ságokat vont le a tanulóra és tanárra nézve azon kapcsolatból, mely érzés, gondolkozás és izomműködés között van. Folyó ügyek elintézése után az elnök bezártaa gyűlést, melynektagjait ki tudja, mikor fogjuk viszontlátni. Adjon nekik az Isten erőt, egészséget üdvös munkálatokhoz ! Levelezés. Egy botrányos esketés. Szomorú világításba helyezi protestáns lelkészi karunk egyházias érzületét és közfelfogását az a csaknem páratlanul álló esemény, melynek hőseként egy valamikor esperesi hivatalt viselt egyházi férfiú, csak e napokban lépett ki botrányhajhászó korunk nyilvános életének szinterére. A dolog, melyet röviden tárgyalni kívánok, már régebben megtörtént; de a fáma csak most futotta be vele teljes körútját széltében- hosszában a provinczián. Most már a tisztogatás, a reparálgatás komoly kötelessége áll előttünk, hogy a puritán ősöktől reánk maradt református papi tekintélyt s anyaszentegyházunk nyilvánosan megsértett, lealacsonyított elveit megóvjuk és fentartsuk azokkal szemben, kik előtt — az itt röviden érintendő esemény után ítélve — azok a hajdan nagy becsben tartott elvek, a mi különben is gyönge lábon álló tekintélyünkkel együtt csak gúny- és nevetségtárgyul tűnhetnek föl. Ez év február havának 24-ik napján ugyanis egy tekintélyes úri családnál esketési szertartás vala végzendő, mikoris a róm. kath. valláson levő vőlegényt református menyasszonyával „Szüz-Mária“ stb. nevében kötötte össze egyik jeles lelkésztársunk. (Nevét még most meg akarjuk kímélni. Szerk.) Hogy ez a protestáns református papi jelleggel meg nem egyező, sőt kánonba ütköző eljárás, azt jól tudta a müveit protestánsokból és jezsuita atyákból álló vendégsereg; csak maga a lelkész ur nem bírta tettének horderejét és jelentőségét esetleges utókövetkezményeivel együtt felgondolni. Mert mi egyéb ez, mint a protestáns hitelvekkel űzött könnyelmű játék, azoknak nyílt megtagadása s ama zászlónak, mely alá esküdött, hűtlen elhagyása?! Meg van Írva: „Senki két urnák nem szolgálhat.“ A nagytiszteletü lelkész ur azonban úgy látszik, hajlandó volna egy személyben a Krisztusnak is, a római pápának is, meg az orosz czárnak is hitbeli szolgálatokat teljesíteni. Távolról sem akarok én felekezeti liarczot prQ-
