Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-10-08 / 39. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA pedig nem kárhoztatok, sőt szerencsés embernek tartom, ha nem leven ily kényes erkölcsi érzéke, a képviselőválasztásokon megjelenhet és honpolgári jogát gyakorolhatja. De azért hazámat én is szeretem s vagyok olyan jó honpolgár, mint bárki más. És szeretem a népet őszintén, igazán, s azoknak, kik gondjaimra vannak bizva, nemcsak prédikálok vasárnaponként, hanem szellemi és anyagi javokat egyaránt igyekszem előmozdítani. Persze ahhoz, hogy az evangyéliomból világosítsam fel őket a politika felől, — melyhez a nép leg- nagyobb része még nem ért, — ehhez, megvallom, nem tudok; — úgy látom azonban, hogy az a világosság, melyet a különböző párthoz tartozó lelkészek, mint az evangyéliom szolgái, a politikai elvekre nézve a nép közt terjesztenek, nagyon is különböző, — más például a győrteleki és más a nagyszalontai parochián, — más Debreczenben és más Kolozsvárott és Budapesten. Hiú erőlködés tehát az evangyéliomból levonni akarni a lelkészeknek azon kötelességét vagy hivatását, hogy a politikai pártküzdelmekben részt vegyenek, mert az evangyéliom a politikáról semmit sem tud, ellenben a pártoskodást határozottan elitélvén, talán nem egészen helytelenül cselekszik az egyházi törvény, ha a pártviszály élesztósét, mint hivatásukkal ellenkezőt, az evangyéliom szolgáinak, a szeretet és béke hirdetőinek megtiltja ? ! Kántor-Jánosi, 1892. szept. 15. (Vége köv.) Segesvári József. CATHOLICAE RÉS. Rómában egy Pacelli Péter nevű ur felolvasást tartott az egyházról s a demokrácziáról, kimutatni akarva a történelemből, hogy a kath. egyház volt az igazi demokrátia megalapítója. Ennél nagyobb humbugot nem taláhatott volna ki a az összes kapitólium. Hierarchia, pápa-király, csalhatatlanság, vak engedelmesség az egyház és pápa iránt és — demokratia. Uram bocsásd meg neki nem tudta mit beszól! * Egy nagyobb társaságban a minap szóban jött a „Magyar Állam.“ A tisztelendő ur ámulva hallja, hogy X. ur, egy tekintélyes prot. földbirtokos szintén szokta olvasni a káplánok lapját. — Hogyan, hát nagyságod is olvassa protestáns létére a katholikusok lapját? kérdi mosolyogva X. urat. — Hát biz én meguntam a „Borszem Jankó“-t s a helyett megrendeltem a tisztelendő urak lapját s nem bánom meg, mert elmulatok vaskos humorán — válaszolt X. ur egész naiv kedveskedéssel. A tisztelendő ur nagyot nyelt s elhallgatott. Az „eretnekek“ előtt nincs semmi szent, gondolta magában. * Hogy mily nagyszerű betegápolók az apáczák, ennek bizonyítására iratnak a Rókus-kórházból egy R. L. nevű beteggel egy levelet s gondoskodnak, hogy az a levél bejárja a hírlapokat. Ez a beteg elmondja, hogy három óv előtt is beteg volt a Rókusbán, tehát rendes betege a kórháznak, akkor polgári ápolónők korcsmává tették a kórtermet, most pedig a „kedves nővérek“ templommá varázsolták a Rókust. Igazán nagyszerű! R. L. urat megteszi a kath- sajtó tekintélynek, kinek szavaira hivatkozni lehet, pedig ki tudja? A köszönő iratok nyiltterezése gyakran viseli magán a reklám szagot. Hanem azt nem igen hirlapozták ki a kath. lapok szerkesztői, hogy egy fiatal apácza, még egy fiatal doktor a múlt télen minő találkákat adtak egymásnak az öreg Rókusbán. * Ezt a következő pár sort parenthesis ben mondottnak kérjük tekinteni. Restelve Írjuk le, de mi csak másolói vagyunk ennek a pár szónak. Egy kath. szónoklati folyóiratban van egy predi- kátió, melynek ez a felirata : az állapotbeli szüzesség ! Hamar spongy át reá! A téli vasárnap esti felolvasások szükségessége és hasznai. Egyházi lapjainkban gyakorta találkozunk az evangelizálás eszméjének felvetésével; és azzal, hogy miként lehetne és kellene népünkben a vallásos és erkölcsi életet fejlesztve megőrizni. Ez azonban Csak marad papíron, pedig ha valamikor, úgy épen most volna az az idő, midőn ezt a gyakorlati életben is foganatosítani kellene. Mert hiszen naponként szomorúan tapasztalhatjuk azt, hogy a találmányok terén amilyen gőzerővel halad előre a világ, a vallásos és erkölcsi életben nagy visszamaradást lehet látnunk úgy az egyes ember, mint egész gyülekezetek életében (legalább nálunk.) Az élelmesnek nevezett ember fut, fárad egy kis világi haszonért, hogy testét táptelen sir gödröt, mely felett a diadalmas félhold másfél századig hirdette a magyar szégyenét, gyalázatát! Il-ik Lajos király a fegyveres nemesség gyül- lielyéül Tolnát tűzte ki. — Török Bálint az elsők közt volt, ki dandárával királyának, s honának védelmére sietett. Nem késett elhagyni a hü nőt s az ártatlan csemőt, keblének drága kincseit, mert a haza veszélyben volt. És neje Kalalin, mint lelkes magyar nő nehéz szívvel bár, de honleányi lelkesedéssel bocsátotta el oldala mellől a bátor férfiút. Mint hitves, kétségkívül óhajtotta volna férje honmaradását, nem önzésből, de kisded gyermekéért, ki még bölcsőben szendergett az élet hajnalán. Mint honleány pedig kötelezve érezte magát megtenni mindent, a mit csak lehetett a házért, feláldozni családi paradicsomát, lehet férje életét! Itthon csend és édes gyönyör — a csatamezön fegyverzörejfés sötét halál! e között volt választása a hitvesnek. És Katalin valódi mag}^ar nőhöz méltó áldozatot hozott. Női kötelmei közül a súlyosabbat választotta! Török Bálint személyes bátorsága ismeretes volt, épen ezért két társával a király oldala mellé rendeltetett s ha a fővezér Tömöri a csata megkezdése előtt kómszemlére nem küldi Bálintot, talán életben marad a király, vagy Bálint is ott esik el a király oldala mellett. így azonban még a csata előtt különválasztva, különböző sors érte őket. Török Bálint életben maradt, hogy az ő vége még tragikusabb legyen. A mohácsi gyásznap titán az egész országban felfordult a rend, megkezdődtek a párttusák. Zápolya 40 ezer emberrel Szegednél állott s most minden szem ő reá volt függesztve. Erő, hatalom, méltóság volt kezében s a nemességet különböző adományokkal kötelezte le magának. A királyné Pozsonyba menekült, Szolimán Budáig jött, elpusztítva útjában a nagy vidéket. Két fő személy volt aZ országban, kik körül a főurak csoportosultak: Mária királyné és Zápolya. Pozsonyban Ferdinánd, — Tokajban Zápolya választatott királynak. Török Bálint heves, ingatag jelleménél fogva hol eg3Úk, hol másik párthoz csatlakozott. A vitézségéről s kitűnő képességeiről ismeretes férfiút a két ellenkirály dús javadalmakkal igyekezett megnyerni magának s különböző bizalmi állásokba helyezték. (Folytatjuk.)
