A dunántúli evang. reformált egyházkerület névtára (Pápa, 1874)
— 34 — j említtetik superintendensül, kiről Lampe azt mondja: „vir multi — jugae pietatis, et pro Christo multa passus." A másik senioratus, melyhez Somogynak keleti, éjszaki és nyugoti részén fekvő egyházak tartoztak, volt а кар о si; mely kaposi senioratusról Tóth Ferencz is emlékezik a maga munkájában, és ez a veszprémi vagy szorosabb értelemben dunántúlinak nevezett superintendentiához tartozott. Ezen senioratus esperesei lehettek azok, a kikről egyházmegyénk régi protocollumában következőket olvashatni : 1. I g m á n d i Márton csököli prédikátor, esperese volt a somogyi helv. confession lévő prédikátori társaságnak, ki Daemással a jelenvaló vi- j láglioz ragadván, mind hitét mind hivatalát világi tiszttartósággal megváltoztatván lakott Kaposvárban, holott boldogtalanul ki is mult e világból. 2. Salánki István volt a nagybajomi ecclésiának tanítója számos esztendők alatt, mig ott virágzásban volt a helv. confession levők exercitiuma. 3. Marosi Sámuel a csoknyai ecclesiának volt tanítója 20 esztendők alatt, ott meg is holt. 4. Halasi György volt csököli prédikátor. Ezek után kezdődik a belső-somogyi esperesség nevezete, mit igazol Tóth Ferencz a maga munkájában, nevezetesen a 150-ik lapon ezt mondja: „a kaposi, gyöngyösmelléki, szigetvári esperességek összeolvasztatván, somogyi tractusnak neveztettek, és Körösi Ferencz senior által igazgattattak." Ez az egyesülés tö rtént akkor a midőn a komáro mi
