Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

VIII szeniélylyel, melytől az jön, és így ne adjanak tekintetre semmit, mely sokszor nem tudva is valóságos szülő anyja azon állításoknak, melyeket az önmeggyőződés czifra phrasisaival hallunk prédikáltatni. Azon említett elvek képeznek aztán lelkünkben egy sinórmértéket — mustra példát, melyhez illése vagy nem illése az új szellemi tárgyaknak mondatja ki velünk ezek felelt a dicsérő vagy kárhoztató szavakat. Innen van, hogy valahányszor a magát mélyebben, nyomosabban megfogó lélek akár a politikában. akár a vallásban egy új miveltségi lépcsőt állít elő, mely a megelőzőitől minőségi (qualitalivus) tekintetben is különbőz: mindannyiszor felállnak az ö régi elveikhez erősebben szító emberek, az új tudományt vagy érthetetlennek, vagy veszedelmes elvekkel rakvának kiáttják. Volt e valaha új vallás, új philosophia, új politika, melyet ne ért volna e sorsa az üldözésnek? Épen ezért, ha azon új philosophia ellen is, melyet hazánkban még eddig csak nekem van tanítni szerencsém, feláll egy sereg ember s ennek mint újnak előbb említettem köz sorsát kimondja — vagy inkább (a mi nálunk szokás) Conversations Lexicon s más német brochureok után, a nélkül, hogy maguk Hegelnek egy betűjét is annyival kevésbe minden munkáit látták volna utánna mondják: ezt igen természetesnek találom, — azzal a megjegyzéssel mégis, hogy ezen philosophiát különböző oldalról vádaló férfiak önmeggyőződésről nem beszélhetnek, s ha szerények