Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

IV sitva a forgalmat s közlekedést? Tán a gúnynyal, mely kaczagva tombolt, midőn első hajója recsegve s csikorogva zuhant a hullámok közé, — vagy tán ama nyomorú ötezer dollárral, mit Ínséggel küzdött családja részére szavazott meg a nemzetgyűlés, azt is halála után tizennégy évvel 1829-ben? Gúny, méltatlan gyanú, s rágalom kisérék fénytelen pályáján a tudomány felavatott bajnokát Hegelt is, a ki pedig Encyclopedie der philosophischen Wissenschaften czimü colossalis művében oly eszméket hozott felszínre, milyeneket a közel múltban sem Kant, sem Fichte, s oly rendszert alkotott, melyet több mint félszázados fennállása után is megdönteni vagy háttérbe szorítani egyetlen philosóph sem tudott. E rendszernek honunkban első apostola a dunántúli reform, kerületi főiskola észtanárául 1832ben egyhangúlag megválasztott Tarczy Lajos volt. Az alig 26 éves ifjú, lelke lánghevével, a tudományos apparatus kellékeivel gazdagon ellátva kezdette meg előadásait. Tanár és tanítvány egyiránt lelkesültek az uj és magasztos eszmék iránt, s az első nyilvános vizsga köz elismerés- s méltánylattal találkozott. De csuk hamar borulni kezdett a láthatár. Visszatetszést, később ellenszenvet támasztottak egyeseknél a rendszer nyelve, iránya, s vezéreszméi. Az ellenszenv ingerült vitát szült s vádat einelt az egyházmegyei s kerületi gyűléseken," sőt kíméletlenül denunciált a superintendcnsj hivatalnál