Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

XXV valamely állítást a könyv közepében pillant meg, s azt a maga értelme szerint magyarázza, vagy — a mi még messzebbről van — ezen magyarázatot utána mondja. Hegel jogpliilosophiájának élőbeszédjében ezt mondja: Was wirklich ist, dan isi vernünftig, — und was vernünftig ist, das ist wirklich. Mi képtelenség ez! így kiáltanak az ezt — a nélkül, bogy Hegel metaphisicáját ismernék — megpillantok . így hát minden lett, bűn, önkény, despotismus ki van mentve, mert az a mi van az okos is egyszersmind. De nem az a mi van = existál; hanem a mi való — wirklich, az okos; e kettőt csak felületes gondolkozás tartja egynek, vagy phi— losophiai beavatlanság. Wirklichkeit = Nothwendige Existenz. Existenz — Zufälliges Seyn. Kitagadja hogy azon lépcsők a melyeken keresztül képződik minden nemű műveltségűnk okosak, szükségesképpeniek, s épen nem olyanok, hogy azok lehelnek is, nem is; — nekik lenniök kell, azaz, ők valóságosok. Csak az ilyen léteket nevezi hát a Hegel szerinti philosophia Wírklichnek, s nem össze vissza minden létet, mint ezt a közéletben összezavarni szoktuk. Ha okos gondolatok azok a melyek szerint a természet, ásványi, növényi s állati világgá s ezeknek egyes osztályaivá alakult: bizony okos gondolatok azok is, a melyeken keresztül politicai, aestheticai, vallásos, valamint áltáljában philosophiai miveltségünk fejlődik, s ezen okos gondolatoknak valókká kellett lenni, s ezek melyeknek meghatározása, a szükségesség cale-