Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

XXIII ban .i erre nézre szükséges, hogy a ludat állatjában minden régen léteken felyül emelkedett légyen:' Végre nyelve is ezen philosophiának nem olyan, hogy a megérthetésl kizárná; mert ha olyan rot na: akkor semmi ilyen ellenvetésekre, nehézségekre alkalmat nem nyújthatna. Hogy pedig subiective ezen philosophin tanílinányni oly elrejlelleknek s értheletleneknek tetszenek : annak oka igen természetes, s philosophiai kéziratom második kidolgozásának 7. §-ban ezen panasznak oka ki van mutatva. Hanem e vád nem csak ezen philosopbiát érdekli. Mit ír Budai Ferencz a különben nagy tudományáról egész hazánkban ismeretes férfiú arról a Kánt phi— losophiájárói, mely most oly világosnak lenni mondalik ? láthatni a Kánt philosophiájának rostálgatása czímü munkájában „Ast panasz-lód — így ír a többek közt — hogy ha kezedbe veszed Kánt munkáit és azokat reggeltől fogra setét estcélig egész figyelemmel olvasod is: semmit nem látsz abban egyebet egy kézzelfogható cgyptomi sötétségnél, s csak ott maradsz a hol reggel coltól stb. Arra kérsz hát engemet, hogy én neked arról s pedig cildgosan Írjak. Hah barátom! ha így van a dolog a mostani postán én neked ennél többel nem irhatok: nagy a te kicdnsdgod! a setétségből kicsoda hozhatna k> világosságraLátni való hát, hogy e vád teljesen tisztán subiectivum s olyan, mi valósággal figyelmet is alig érdemel. Lehet, hogy azok kik a philosophiai haladástól Kánt philosophiájánál maradtak el, s ennél fogva