A dunántúli helv. hitv. evang. egyházkerület névtára (Pápa, 1869)

31 De az mégis kétségtelen, hogy a nevezett két egyjzkeriilet egyesülésekor ezen egyházmegye már külön lálló esperes alatt volt; mert, egy az, hogy Tóti ?rencz a ,,Túl a Dunai reform, püspökök életében

u :ajor Kocsi István szönvi lelkészt, ki 1722—bei* aszályon szenteltetett felső dunamelléki püspökké, iíg^ utatja be, mint a tatai vidék esperesét, más az, hog^ említeti egyesülés évében (1736.) Komáromi Slily< ál, győri lelkész s egyházker. jegyző, mint a tata ryházmegye esperese, az egyházmegye jelenlegi egéss írületén végezte hivatalos látogatását. — A jelenleg iyaegyházak közöl Ászár, Bokod, Böny, Héreg, К tnánd, Mocsa s Tárkány nem említtetnek a látogasi naplóban. — Keíthely 1. egyházról sem tétetik emiés. Csép és Nagy-Saáp, mint leviticum neveztetnek ïrnye pedig, mint anyaegyház.— Ezeken kivlil Szomoi ya- Baj pedig leányegyházul említtetik. — Említteti! ty is, mint leányegyház, mely most a vértesaljai egyxzmegyéhez tartozik. Az egyházmegye jegyzökönyveiben Kies R i m i xombati István esperessége 1711 — 1712-re, Mair Kocsi Istváné 1713-ra tétetik. Ez utóbbi 1722n püspökké szenteltetvén, attól fogva nem neveztetik peres 1735-ig, midőn azzá Komáromi Sülve Pál ilaszlatott, kinek hivatala — habár egy pár éven túl akkori gyászos körülmények között rendesen s nyilnosan nem járhatott is el — mind addig tartott, míg igyöri hitrokonok vallásgyakorlatának betiltatása után h 49. Junius 29-én Takácsiban (veszprémm.) a hol irímüzöttkép tartózkodott, jobb világba ment át.