Mező Dániel (szerk.): A dunántúli helvét hitvallású evangélmi egyházkerület egyházi névtára (Pápa, 1865)

46 testimoniales extradedimus. Sign. Pálfa, die 29. Mai 1726. Johannes Dalmata I. Comitatus Judlium Andreas Maurer, Nemes Tolna várm. eskiitt mpr.

4

4 És ez időtől fogva itt plébános soha nem lakott, de azért az egyház nem maradt mentesen a későbbi üldözések viharaiban. 1760-dik év végén Üllei István akkori lelkésznek a halottak anyakönyvében látható soraiból; három halottat névszerint megnevezett, Simontornyai barátok temettek el, mig ö Simontornyai fogságban volt letartóztatva. 1761-ben a templom rosz tetöjének náddal fedhetéseért, — 1764-ben hasadt harangjoknak újra öntethetéseért vagy új szerezhetéseért, a megyéhez folyamodtak, de nem nyertek engedélyt.— i 1773-ban gróf Apponyi Györgyhöz, mint akkori i földes úrhoz járultak alázatos kéréssel, hogy csaknem összeomló templomuk újítása engedtessék meg, ki őket a megyéhez utasítván, ott többszöri folyamodásaik mindenkor visszavettettek. — Azonban 1800 körül a Méltóságos uraság megkönyörült az egyház nyomorúságán, és Petöcz nevü uradalmi director, és Nunkovics megyei kiküldött urak jelenlétében, egy új templom építésére akkora hely méretett ki, a mekkorát a hívek csak kívántak. Ez új templomban 1809-diki Aug. 27-ikén kezdődött el az istentisztelet, a mikor egy kisded részesült a sz. keresztségben. Újra kicsinosíttatván és cseréppel fedetvén, 1834-dik év October 5-kén ünnepélyesen felszenteltetett, s azóta folyvást csino-