Mező Dániel (szerk.): A dunántúli helvét hitvallású evangélmi egyházkerület egyházi névtára (Pápa, 1865)

41 az újított hit követői, az épebb részek megtartásával igazították és építették újra fel, és hitelveik szerint átalakították annyira, hogy ama hires veszprémi püspök és főispán Biró Márton által ide kiküldött pápai commissio is, semmi jelekből sem tudta következtetni, hogy e szentegyház valaha F római katholikusoké lett volna. Es ez alap-ok miatt, híveink semmi más háboríttatátást nem szenvedtek. Azonban lelkészei névsorát csak 1640-dik évig 1 tudja felvinni, kik ekkorig 16-an voltak. — Anyakönyve pedig 1678-töl fogva vezettetik folytonos renddel és pontossággal. Mostani lelkésze Horváth Mihály esperes. Tan. IJohannidesz István. Tans. Csapó Ödön. Nép. 1261. I Szül. 42. Holt. 31. Ház. 12. Isk. a. 90, b. 77. rr hl 67. Conf. 34. 27. Maros-Sió, a. e. Veszprémmegyében. A •irégi helység a török és tatár zivatarokban elpusztulván, a mostani Maros 1610. körül kezdett alakulni, és a Rákóczy-háború után Dezse György, (Aöznyelven György deák volt itt iskolatanító, és a parochiával egy fedél alatti házban tartották az steni tiszteletet. Templomot fából és sövényből épi— ettek először 1723-ban; de Úrasztali egyik czinsiánna 1703-, másik 1730. év számmal van jegyezve, midőn lelkészei névsora 1623-tól kezdetik, és csak 1762-ben szakad meg, mely évben ;°atai János lelkészök meghalván, gróf Széchenyi