Mező Dániel (szerk.): A dunántúli helvét hitvallású evangélmi egyházkerület egyházi névtára (Pápa, 1865)

35 17. Kálóz, a. e. Fehérm. L. Maller Pál. Tan. Nyiri Endre. Tans. Csizmadia Sándor. Nép. 1300. í Szül. 55. Holt. 53. Ház. 13. Isk. 139. Conf. 18. Vas. isk. van. P. Keresztúr. Igen régi egyház, első oratoriuma fa- és sö/•vényből volt, 1719-ben vályogból nádtetőre épíiltett templomot, 1788-ban pedig kőből és téglából ia most is fennállót építette s többszörös igazílásssal kijavíttatta. Lelkészeit 1670-től Jeremiás Jánosítói kezdve előszámlálja, kik közt a mostani 15—ik. 'De tanítói sora csak 1788-tól van pontosan jegyezve. Anyakönyve pedig 1729-dik évtől folytonosan vezetve van. 18. Balatonfö-Kajár, a. e. Veszprémm. Leik. iSzikszai Pál. Tan. Kis Károly. Tans. Faragó Pésier. Nép. 1467. Szül. 42. Holt. 44. Ház. 20. Isk. ::70. Conf. 30. P. Lepsény. A helység, Balalonfő — elönevét, a több Kauároktól megkülönböztetés végett — méltán nyerte keleti végével határába benyúló Balaton tavától, i. helv. hitvallású egyház keletkezése a hitjavítás <Ы éveire biztosan tétetik. A legelső kőből épült ismploma a dúló török-hadaktól, az odavonult laoosokkal együtt puskaporral vettetett föl, az annak [aelyén építtetett templom 1747-ben megbövíttetett, •3 e helyett 1794-ben új, mostan is fennálló temoloma építtetett, melynek órás-tornya 1834-ben xézzel fedetett. Mostani kettős iskolája építtetett