Mező Dániel (szerk.): A dunántúli helvét hitvallású evangélmi egyházkerület egyházi névtára (Pápa, 1865)

28 dik évi Julius 2-án rendes praeoránst hívtak, kinek lakása- s isteni tisztelet tartása helyeül ajándékozott a kegyes lelkű uraság a helv. hitű egyháznak, minden pénz nélkül tulajdon pecsétje- s nevével erősített adománylevél mellett örök időkre egy szép és tágas belső-telket, melyen később lelkészlak is építtetett. Hét év alatt a rendezett kis egyházat növekedni hagyta a kegyes uraság ; de ekkor azon buzdítással örvendeztette meg, építsenek előbb templomot, azután hozzanak papot. A lelkesített kis sereg 1793-ban el is kezdette a templom-építést, a falak felényire felépítve voltak, mikor a tek. nemes megyei hatóságtól az építéstől eltiltattak. Ily szomorú helyzetökben elsőben a méltóságos földes uraságboz folyamodtak, esedezvén előtte, hogy magas közbenjárásával a tek. megyei hatóságnál az építésre engedélyt eszközöljön, amikor folyamodásuk érvényesítése végett számukra következő kegyelemlevelet adott : „Tekintetes nemes Veszpém vármegyében helyheztetett déghi helységemben református lakosoknak, hogy maguk vallásuknak rendje szerint ekklézsiát építhessenek, nem difficultálom, sőt arra fundust excindáltatok, és épületek előmozdítására 200 forintokat magam cassájából, az épülethez kívántató téglákkal együtt adok, és ha minister fog behozattani, annak is jobb-sub-