Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

74 Gyöngyörű szavai, a' Kegyes Dráseckének. Több az, hogy mivel a'szent dolgok, intézetek is, a' gyarló emberi kezek közt, kivált idők jártával, veszteni szoktak eredeti tisztaságjokkból, —lüilömben is, akár minő tudományos és erköltsi tökélynek magas tetejéhez, tsak lassú léptsönként emelkedhetni, — innen az Ujj Testamentomi Szent írásoknak világos szava szerént akármelly világosodott Keresztyénnek ís ugyan ; az Egyházi és illető világi Elöljáróknak, szűkség képpen is „kell vi'sgálni „a' lelkeket, az írásokat, — mindeneket „megpróbálni, a' mi jó, azt meg tartani," 's az időhöz, a' helyhez, a' változott környülményekhez képest, az örökké változhatatlan Hit és Erkölts-tudományi nevelésnek módositható 's néha változtatható eszközeit, szoros és több oldalú vi'sgálat alá venni, 's a' század lelkének, nem árnyék ; hanem világos oldalára tekintve, az eszközöket böltsen, szeliden és vigyázva javítgatni, — követvén ebbe is a' természet bölts alkotóját és Gondviselőjét. Ezenn most említettekről éppen úgy fel nem tehetni, hogy ők az Egyháznak 's Hívőknek károkat akarnák, valamint okossan nem gondolhatni, azt a' Nemes Haza Nagyjairól, mint a' Törvény-adót£st tagjairól, midőn fel emelik,, a' törvény útján, szavokat, a' Királyi szék erősítésé, a' Haza nagyobb java 's a' polgári jóllétei és az