Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

175 na Diószegit is meg nem látogatni. — De térjünk viszsza a' dologra. — Ugy nevezett kunyhos Deákká lévén Márton, már ekkor az ö ifjúi boldogsága a' Zenith pontra hágott. Ámbár a' köz tanítás tárgyait is szokott és ki tetzö előmenetellel tanulta; de kűlönössen az ö szerettem - tudományát, a' Filozofiát bújta éjjel és nappal, az ő igasságot és meg nyugovo pontot kiváno lelke. A' kűlömben derék Hatvani egyvelges rendszerű Filozófiája nem tehetett eleget az ő világosságot és rendet kereső elméjének, — kűlömben is nem kívánta bölts és szerény Tanítója, hogy tanítványi, az ö szavaira esküdjenek. Mathematikai rendet kedvellő lelke leg inkább meg fért Wolf Filozófiájával — noha az, a' köz tanitás tárgya nem volt. Egész erővel ebbe honnositotta tehát magát, ennek isméretit terjesztette Deák társai között, mert egyik mindenkori erkölts bélyege volt, bé látásit, fedezéseit, lelki kintseit el nem ásni, hanem azokkal másoknak is szolgálni. Az ó kutiyhója, az ó lakó kamarája

9 a>' Wolf Filozófiáját érteni szerető tudományossabb ifjúságnak gyűlő tanyájául szolgált. Korabéli Deák társai előtt nöttön nőtt az ö hire és kedvessége, de a' melly betsűlet 's kedvesség rózsáihoz szükséges képpen ragadtak, az irigység szúró tövissei is. Ebből keletkezett az ö Kollégyiomi életére nézve egy terhes felleg, 's abból egy ziva-