Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

135 Éljünk tehát tovább is lelki épületünkre azon ének gyűjteménnyel, mellyhez hasonló hymnus koszorút egy nemzet se mutathat, sem a'régi, sem az ujj világban; a' mellyben annyi lángoló Vallás, fellengezö poézis, igaz Morál és érzet volna, mint ebben. Igazánn nevezi ezt Luther mindenféle virágok virágos kertjének. Mert nintsen ollyan helyhezetj'e, ollyan érzése, ollyan reménysége, az Istenre néző léleknek, melly magának ebben a' könyvben éneket ne találana: nints olly öröm, ollyan jaj, ollyan vigasztalás, ollyan keserűség, melly ebben szavakra ne akadna. „Minden időkre, szolló énekes Könyv" a' mint széli Herder „mert az emberi sziv és élet viszontagságaira érzékenyen felelnek ennek öszvehangzó énekei. Közli, Hetényi János, Ékeli Prédikátor.