Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

120 tzius 5-kán beállásakor Deák nyelven fel olvasott. Adott néhai Tudós Varga István, mint most közelebb, Tudós és szép tollú Guzmits Ur, szép mutatványt a' Bibliai fordításból. De ezen tudós igyekezetelvkel az annyi idö által meg szentelt Bibliai fordításainknak betsök semmit nem veszt, — 's mivel ez, mindennapi könyv kezünkbe, 's hangzik Egyházáínkban, meg tartóztat a' felettébbi eltéréstől. — A' mi az új) szókat, vagy is inkább, az idegen mesterszók magyarítását nézi: megkell vallanunk, hogy némely Tudósaink, meszsze is távoztak, vagy nem voltak eléggé szerentsések e' részben. Az újjitás viszketegje, minden esetben hiba; kivált, a'kik már régibb ki tételekhez szoktunk, nem tsuda, ha a' szükségtelen ujjitásokon fenn akadunk. De meg kiilömbóztessűk a' felesleg valót, a' szükségestől. — Higadt vérrel kérdezzük meg magunktól; mit tehetett tsupán a' régihez ragaszkodva — Kazintzy, midőn a' régi és ujjabb szép Mivek' válogatott virágait, — midőn Pethe, a' Matbesist, — Diószegi és Fazékas, a' Füveknek, Bugát, az emberi testnek isméretét, magyarul ki adni hós lélekkel el tökéllették. Azt e' ? liogy az idegen ki tételeket meg hagyva, azokkal tarkitsák munkaikat? így az idegen mester-szók boszszú sora isméi ujjabb szó szaporito magyarázatot tett volna szükségessé , — azomba az olvasó, kivált a'