Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)
oo их különösen, nyomait láthatni az egyező véghangú verseknek) a' Keleti vers nemek, a' vég hangúak, — Még az Egyházi Deák szertartásokban is. Közép századokban a' Spanyol országi Tudós Arabsoktól még könnyebben 's batbatóssabbon átt szivárogtak azok, az Dél - keleti Spanyolokhoz, Déli Frantzokhoz, —- Olaszokhoz, azoknak első nemzeti lantosaikhoz - Troubadourokhoz, 's azoktól egész Európába. Ujj abb Európa nemzeti miveltetése, az egy véghangú versekkel kezdődött, nevekedett, 's érett meg, — nem tsuda, ha az egyik fő bélyegét tészi a' Költés világában, a' Régi és Ujj abb remek szép mivek kűlömbözésének. Annál kevésbé lebet benne meg ütközni , ha a' keleti Szellemű, eredetű, és nyelvű Magyarnak, az a' vers neme van egyedül vériben, a' mibe hihetőleg már keleten, a' setét hajdan korban, az ő ditsö Ősei gyönyörködtek vala. Meg botsátható, ba a' Nemzet sokkal nagyobb többsége Horváth Ádámot, Csokonait, Kisfaludit, Berzsenyit, hordozza zsebjében, 's szépeink, és lelkes közép rendeink is könyvnélkűl is mondják, a' sokszori édes olvasás után azoknak gyönyörű verseiket. A' mi különösen a' Szin Játék Darabokat 's a' Játék Néző Színeket nézi; ezek igen lassan akarnak nálunk lábra kapni. Nem a' miveletlen érzéketlenség ennek / и öka. Éppen nem. A' mi Keleti vérúnkbe