Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

70 írások, hintik el a' romlotság és pajlu?jság magvát, a' képzelödést el rútítják, a' bűnös kívánságokat fel gerjesztik, —hízelkednek a' szenvedelmeknek, midőn szemfény vesztöleg festik a' csábító bűnt. Fájlalni kell, hogy némely kiilömben szép elmék, indulatjaik árjában, vagy tán gonosz órában, undok mázolásokra el vedemedtek ! Botsánat nékik , kivált ha elme

's sziv részegedésböl ki józanodva, siettek leróvni ésjóra hozni a' tetemes botlást és vétséget. Szerentsére, a' Magyarul olvasó közönség , nem ismer iliyen könyveket, — még jó erköltsöt bántó magyar könyvet nem látott a' mi tiszta és szemérmes Nemzetünk, Ne ís engedje a' Magyarok Istene, hogy valaha magyar toll, erkölts rontó munkáért fáradjon ! Örvendetes nyereségnek fogjuk tartani, ha a' Magyar tudós világban e' részben hézag lejénd, — itta' szűkölködés bövőlkődéssé válik. Nemzetünknek öltözete, szokása, erköltse, nyelve, történeti le irása, törvénye, — mind — mind tiszta szeméremre mutat, —és valóba nemzeti köszönetet érdemel a' derék Csaplovics, azon kisded Értekezéséért is, mellyböl a' szemes Olvasó kihozhatja, hogy némely aljas és miveletlen embereink szájokba hallató, szemérmet sértő szitkok; a' köztűnk lakó, de nálunk, a' miveltség alsóbb léptsöjén lévő idegen ajakú né-