Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

219 mind különössen, midőn 1825ben tévén Fő Tiszteletű Superintendens Úr hivatalos látogatást a' Szathmári, Ugotsai, ésMáromorosi Vidékekben, alkalmatossága volt, vagy Egyházi beszédeket tartani, vagya' köszöntő beszédeket viszszonozni, úgy hogy ez útjában méltó úti társa volt a' Nagy Budainak. Testi erejének hanyatlása nem engedte, hogy a' kerületi Tanáts Gyűléseken folyvást jelen légyen, — nem hogy Ekklé'siájában is mindég maga vigye a' szolgálatot, — kivált 1829 Esztendő Áprilisé ólta, a' mikor ötet egy reggel szél útés érte, mellyböl ki gyógyúlt ugyan, de testi hajdanierejét viszsza nem nyerte, — és innét következett, hogy az 1831diki pusztító Epe veszély, az ö már meg gyengült Sárhazát, kétnapi ostrom után le rontotta, Augustus 13-kán reggeli 6 órakor. — Noha véletlen volt másoknak ez a' le esés, О mindazáltal, a'halállal, kivált szeretett Felesége elhunyta ólta, meg barátkozott, és igazán úgy érzett, mint annak koporsója felett mondotta „Tekints alá Kedves „Lélek, a'te buba borúit árvaidra! Tekints „én reám, ki rajtam viselem szemfedelem „ebbe a' palástba, mellyel bé borítnak en„gem nem sokára a' koporsóba." — Még halála napján el temettetett, a' mint akkor a' Felsöségi rendelés volt, minden halotti pompa nélkül vitetvén ki ; de még is az