Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

217 Andrásnak egyik Leányában ; örömöt mind kettőjöknek két fiakban, és négy leányokban, kik közzűl hármat adott, három betsűletes Prédikátor férjekhez — olly érzéssel lévén a' mint mondotta is egykor „mikor bal kezemről, mellyetmost a' szivemre teszek, leányomat le adom, akkor jobbommal Fiakat ölelek." — BöVo[k<•((''

s a'harmadik tárgy, mellyet az emberek keresni szoktak ; de a' mellyett tsak ugyan méltán tesznek, minden nemesebb lelkek, harmadik helyre. Nagy István ezt soha sem szomjúhozta — kintset nem gyűjtött, ezt utolsó gondnak, és ollyannak tartotta, mellyet inkább a' sors adhat az embernek, mint ó'n maga ; fordított azomba a' keresésre is annyit, a' mennyit illik akár melly józan gondolkodású embernek. Prédikátori Hivatalában egész 20 esztendeig , semmi külső Egyházi hivatalt nem viselt — és egyedül annak is élt, nem tsak szorgalmatossan prédikálván, hanem mikor Tiszti társa predikállott is, szorgalmatossan el járván a' Templomba. Az Oskolákra nagy gondja volt, a' Tanítókat elevenítette, serkentette; és hogy Böszörményben, mind a' Fiú mind a' Leány Oskolák jó állapotban vágynák, abban Néki nagy az érdeme. Volt olly idő, a' mikor egész esztendő által ő

s noha Prédikátor volt, a' Poétika, akkori tiszti társa T. T. Kot si Sebestyén István Úr pedig, a Rhetori-