Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

159 itt a' mi Tájékünkön, nagy a' költsönőá bizodalom, hűség és ragaszkodás, a' Lelki Pásztorok és 'a' Ilalgatók kőzt. Ezt úgy lehet nézni, mint az állandó Papi lakásnak gyűmöltsét. Ráth. Orűlők, hogy ezen kedvező szinben látom ezen dolgot, melly, meg vallom, némű némű homályt vetne a' tiszteletre méltó Reformált Keresztyén Atyafiakra , ha mindenütt uralkodna az a' marasztási és változási viszsza élés. A' jó példák és a' mint tetzett mondani, a' nevekedő lelki és erkőltsi mivelletés, nyakát fogja annak rövid időn mindenütt szegni. — Úgy gondolkodom, hogy talán már el jött volna az ideje, hogy a' két egy testvér Evangélikos Felekezet, nem tsak kőzelitne egymáshoz, hanem egy testé is olvadna. Péczeli. Azt senki nem óhajtaná szivessehben, mint én. Ráth. Nem a'magam Ítéletét, hanem némelyek észre vételét bátorkodom említni. Van e' abban valami, hogy a' Reformált Magyarok el válása tőlünk, theologyiai hadi fortély által történt, melly a' Lutheránusságot, Német adománynak kiáltotta volna ki, 's igy állapitodott meg az két felé szakadás. Péczeli. Ezen vádnak, sem a' lefolyt századok történeteiben, sem a' Magyar Erköltsében semmi alapja nints. A' Magyar névnek és vérnek gyűlölője volt és áztató-