Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

112 tsünk meg némely már divatban lévő eszközöket. Ha tsak futólág pillantunk is átt a' 16dik és 17-dik századokon, legottan meg győződünk arról, hogy ama leg hivebb és jobb barátokkal, az Istenes Könyvekkel való társalkodás, sokkal inkább divatba és virágzatba volt, akkor, mint az ujjabb és mai időben. Fő és al, hadi és polgári, nemesi és közrend, tudós, nem tudós, Férfi és Aszszonyi nem, — mind, mind, szent buzgósággal részesült a' Szent könyvek figyelmes olvasásában , — azokban kereste és lelte, elméje világosságát, szive nyugalmát. Vetélkedtek a' Tudósok nyomtató miv helyeket állitani, — azokban lelki táplálatokat kiadni, — nemes ditsösséget kerestek abba a' Fő Urak és Aszszonyságok, ha a' tudós miveknek Dajkáik, közre botsátoik lehettek, 's él is azokban az ö szép nevök és emlékezetjök. Örömmel szerezte az olvasó nemzet ezen kintseket, és világi fegyverei mellett, mint szeme fényét őrizte és használta. Az a' két század, reánk Európai ujjabb 's későbben nyúgotiasódott vendégekre nézve, szinte a' közép időbeli Keresztyén vitézi szellemnek betses idő szakaszsza volt. - Mit latunk most a' hellyett, mint Külföldön, úgy Hazánkban is ! — Hová lettek azok a' sok buzgó tudós írók, — a' tudósokat ápolgató sok Nagyok, — a' kegyes könyveket meg szerző olvasók!