Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

103 Nékünk pedig Magyaroknak, még mind ennyi tanúbizonyságok fellege mellett, különös nemzeti okaink i^ vágynák, miért tegyük leghívebb és legkevesebb társalko­dó Barátunka, a'Szent írást. Midőn Árpád nemzete' leányinak elsője, Sarolta, az E­vangyeliomot, az Ország örökösével, azzal a' Fiúval meg szerettette, a' kit Apostoli Szent István Királyunk gyanánt buzgón tisztelünk, — a' ki mint Constántín a' Római Császárok közt, úgy ö is országló Fejedelmeink közt első volt, a'ki meg ke­resztelkedett, — azon kiilörnbséggel, hogy szent István szeplőtelenebb, erköltsel tün­dököl vala, — midőn ezen lépéssel útnyit­tatott, egész nemzetünk keresztelkedésére, — nem de a' mint az által szelídült a' Kor­mány lelke, úgy maga az egész nemzet is, ekkor lépett bé voltaképpen, a' Nyúgoti és Európai Népek lelki Atyafiságába, a' tiszteletre és kímélésre méltó Állapotok rángjába! — A' 16-dik században is, a' mint ez a' Szent Könyv emelte fel írói, túdós és országos rangra a' nemzeti nyel­veket egyébütt, — úgy a'mi édes Hazánk­ban is, e' különben siralmas században kezdődik, a' Nemzeti Túdós világ szüle­tése, ekkor 's e'miatt állitatnak a' Könyv­nyomtató műhelyek, adatnak ki a' Szent Irás fordítási ; építettnek az Oskolák — várak­ban, városokban és falukban, 's el árad­nak a' két Hazában, a' vad ellenség pusz-

Next

/
Thumbnails
Contents